Az indián nyár – talán – utolsó napját barátok körében a Tatai Öreg-tónál töltöttük. Simogatott a meleg szellő, a nap bágyadt sárgává tette a környéket. A gyerekek még bicajoztak, a párok összesimulva sétálgattak, az ismerősök vidáman beszélgettek. Olyan könnyű volt a létezés, mint már régen nem, és arra a néhány órára tényleg el tudtam engedni mindent, amin az utóbbi időben jár a fejem.