Ismeritek a „Kőleves” című magyar népmesét? A katona, aki betegen vándorol, levest szeretne főzni, de hozzá semmije sincsen. Kér tehát az egyik faluban répát, zsírt, tarhonyát, még egy kis szalonnát is, azzal, hogy "Kőlevest szeretnék főzni, ni itt, ezzel a kővel",  és letesz az asztalra egy öklömnyi követ. Meg is főzi, a végén még kolbászt is kap bele, és szét is osztja a maradékot.

Hogy miért is jutott eszembe ez a mese? Mert múlt héten a Kőleves nevű étteremben jártam. Hogy az étterem nevének megválasztásában ez a magyar népmese szerepet játszott-e, nem tudom.

..avagy a SonkaArcoknál vacsiztunk.

Hét közben, viszonylag kora délután érkeztünk a bárkonyhába.

Már több blogger, szakmabeli, illetve „csak” az ízlelőbimbóit kényeztető gasztro fan írását olvastam a helyről. Eljött az idő, hogy a saját érzékszerveimmel is megtapasztaljam az éttermet.

Az első benyomást nem az ételek adták, hanem a hely hangulata, a kellemes enteriőr, a sötét fából készült bútorok, a falak, a táblákra festett grafika, a vendégek köre, a felszolgálók segítőkészsége, a pultban állók viselkedése, vagyis az étterem lelke. Az belső színek simogatóak, a bútorok minőségiek és kényelmesek, a felszolgáló mosolygós.

A relatív korai érkezés miatt a vendégek még nem töltötték meg az éttermet, így nem tudtunk meghitten „elbújni” a párommal. Egy csendben duruzsoló, teli helyen meghittebben elveszhetünk egymásban, és a felkínált gasztronómiában, mint egy csendes, de még üres helységben.

Mint fotós, imádtam és elmerültem a falakat díszítő fotókban, amik nem csak ötletesek, de színvilágban a helyhez passzoló, profi alkotások. 

A Budapest belvárosában, könnyen megközelíthető helyen található SonkaArcok bemutatkozó oldala szerint a bárkonyhájuk minden, ami jó és a sonkával legalább érintőlegesen kapcsolatban áll. Vonzerejét a delikát ételek jelentik, a sonkák, a különféle spanyol szalámik és ízletes sajtok. A délelőttöt gasztrobárként indító hely estére á la carte étteremmé alakul.

Mi három fogást ettünk végig, és bár nem sonka- és szalámitálat rendeltünk, azért a tésztás főfogásból nem maradhatott ki a sonka. Elmélyült borozgatás mellett jutottunk arra, hogy jól érezzük magunkat az SonkaArcoknál, és biztosan vissza fogunk térni, mert van még mit megkóstolni az étlapról. :-)

Web: www.sonkaarcok.hu

Cím: 1053 Budapest, Kecskeméti utca 2. / Egyetem tér

- KockacZukor -