Vasárnap reggel 6 óra. Unokahugi két és fél évesen már az egész éjszakát végigalussza, de hajnali 5 és 6 között már kukorékol. Ezzel az édesanyjának nincs különösebb problémája, hiszen a két-három órás alvások után ez az állapot már mennyei. Én viszont vasárnap aludnék... De hiába, mert Hanna bebújik a paplanom alá, cumival a szájában felém fordul, és elkezdni simizgetni az arcom és a kezem. Mintha ő lenne a felnőtt és én a gyerkőc, akit kedves simogatásokkal kell kelteni. Néha elgondolkodom a Kiscsaj mellett, hogyan is fér bele ennyi szeretet, hiszen olyan picike.. :-) Miután végre kibújtunk a paplan alól, felvetettem, hogy süssünk valami finomat. Hanna természetesen szorgalmasan közreműködött, és a szeretetéből a sütibe is jutott. ;-)  

Fotó: KockacZukor