Tegnap este kerti partira voltam hivatalos. Végtelen mennyiségű volt az étel és ital, jó volt a társaság. Az idő pont megfelelő, és a kertben ücsörgés a többi meghívottal, meg a beszélgetések és nevetések teljesen feltöltöttek. Hazafelé menet viszont már dörgött az ég, és az éjszaka során le is szakadt. A belvárost elárasztotta a víz, döbbenet mennyiségű eső leesett pár perc alatt. 

Fotó: KockacZukor

Már az elnevezés sem semmi, meg maga a gondolat sem. Ugyanakkor a képek meggyőzőek, és az összetevők passzolnak, úgyhogy már indulhat is a nyálelválasztás. De tulajdonképpen miért is pitében?

Az iltrenós mizériát tényleg kihívásnak vettem, és oda akartam tenni a magam csípős-tejszínesét, de nem akartam, hogy annyira felém lejtsen a pálya, hogy szakirodalommal, kulinárisból, nyugis körülmények között, elkényeztetett gasztrobloggerként főzzek valami világraszólót és azzal alázzam a szerencsétlen, éhbérért agyondolgoztatott, éjszakákon át egy 60 fokos gőzfürdőszerű apró pincekonyhában güriző szakácsot. Nem. Úgy döntöttem, abból kell kihoznom valamit, ami otthon van a sokszorosan lefosztott háztartásban.