A hétvégén a Balatonfelvidéken kószáltunk és a kisőrspusztai Vasas tó partján összefutottam Harmathy Ildikóval, a káptalantóti piac szervezőjével. Minden elismerésem az övé, amiért gatyában is megismert, pedig összesen négyszer találkoztunk a Budai Gourmet fesztivál kapcsán – hiánytalan öltözékben.
 

Ha valaki azon filózik, nem hülyeség-e 60 kilométert utazni egy bevásárlásért, annak egyrészt igaza van, másrészt ezt is lehet jól csinálni. Havonta, kéthavonta egyszer kimegy, és bevásárol olyasmit, amit vagy hamar elhasznál vagy eltesz a mélybe, és így sokáig lehet otthon házi vaj, túró, pikáns kecskesajt, mangalica-részek, stb. Mindezek persze olcsón hozzáférhetőek Nagymaroson, a Kerekegylet piacán, ahol szigorúan csak kistermelők pakolhatnak ki. Múlt szombaton ott jártunk, ezeket fotóztuk.
 

Számomra csak a Budai Gourmet Fesztiválon derült ki, hogy az újhullámos piacmozgalomnak már sikertörténetei is vannak. Az első talán a káptalantóti Liliomkert Piac, amit az igencsak karakán Harmathy Ildikó hozott létre nagy elszántságból és akaratból – egyébiránt ő volt az, aki a fesztivál őstermelői részét koordinálta.

Olyan posztapokaliptikus korban élünk, melyben a legegyszerűbb, legtermészetesebb dolgok nem működnek, és mozgalmat kell szervezni azért, hogy megvalósuljanak olyasmik, melyek a nagyszüleinknek észrevehetetlen evidenciák voltak. Mondhatnék sok példát, de ami idevág, az a piac.