Tulajdonképpen lett egy ázsiója azoknak az éttermeknek, melyeket nem ázsiaiak visznek, mégis kapható bennük ázsiai kaja – az ázsiaiak ugyanis azért főznek ázsiait, mert mást nem tudnak, a magyar szakács viszont azért, mert úgy döntött.
 

A Manga Cowboy koncepciója egyenesen arra alapult, hogy keleti és nyugati dolgokat fognak kínálni, ahogy a neve is mutatja – japán-amerikait. Az amerikait már kóstoltuk, meg a tavaszi tekercset is,  most viszont kiszúrtam az egyik legjobb ázsiai tésztát, a japán udon tésztát az étlapon, azt kellett hát kipróbálnom.

Ebédidő után érkeztem, a személyzet épp lelazult, lehetett dumálni, a szakács elárulta, hogy friss lazac érkezett, és, ha szeretem, abból készítené el a Tokyo Udon-t, ráhagytam, hallgatni kell a szakácsra, ő tudja, mi van a konyhában.

Nem kellett sokat várni, szépen megrakott tányér érkezett kövér barnás gilisztákkal, fehér csírákkal és sokszínű zöldségekkel. Az íze szójás alaptónusokat mutatott némi csípősséggel, és a sült zöldségek jellegzetes zamatával. Az udon tészta az egyik legkellemesebb, leghálásabb tésztafajta, önmagában is fonom volna, kövér, szinte pukkanósan feszes, búzalisztből készült japán tésztaféle, de kár volna tagadni, hogy megszólalásig hasonlít egy frissen kinyírt gilisztára, még a villán mutatott tehetetlenségében is van némi állati lustaság. A tetejére szórt mungóbabcsíra tökéletesen ellenpontozza a tésztát, mert szinte pont ugyanaz a forma, a színe és a harapás mégis szinte az ellentéte – fehér, ropogós, friss, földes.

A sült zöldségeket kicsit untam, ez egy világkoktél, cukkini, gomba, kaliforniai paprika, nem volt igazán érdekes, bár a gomba finom volt, a kaliforniai paprika íze túlságosan tolakodó volt ide, és az állaga sem volt barátságos, nehezen lehetett elharapni. Kárpótolt ezért a thai citromfű még nehezebben elharapható kis sárga botocskái, amin azonban különösen szeretek rágódni. A lazac nem biztos, hogy jó választás ehhez a fogáshoz, mert nagyon kellett keresgélni, hogy a pikáns szójás fogásban ráleljek az ízére. Ettől eltekintve a tál pillanatok alatt megetette magát, mert finom volt.