Március elején végre kitavaszodott... végre elővettem az átmeneti kabátokat és félcipőket, és olyan boldogan fogadtam a napsütést. Sajnos a tavasz születése abbamaradt, és március közepére ismét elkezdett havazni, ismét hideg lett, ismét elővehettem a télikabátom és csizmám, ismét sapkát kellett húznom... és ismét nagyon utáltam a hideg és esős belvárost.

A Thai Spicy Nine étterembe az eső és hideg elől menekültem be. Éreztem a bensőmben növekvő feszültséget a szél által kifordított esernyőm, az arcomat harapdáló hideg, és a szemüvegemet beterítő eső miatt.

Hát nem tudom ki, hogy van vele, de én nem tudok leves nélkül élni. Van, hogy csak levesre vágyom, a szilárd étel pedig érdektelen marad mellette. Van, hogy a tiszta fehér, forró levesre áhítozom, a szürcsölés élményére, és van, hogy sűrű barna levesre, ami laktat, amitől tele lesz a gyomrom, ami gazdag, és szinte főételként fogyasztható. Ha pedig leves, akkor levestészta, aminek a sok fajtája is jelzi, milyen meghatározó számunkra a leveskultúra. Most be is ugrott az a vicces kérdés, hogy vajon az analfabétáknak is ugyanúgy ízlik-e a betűtésztával készült leves. ;-)  Na jó.. skip. :D

Eredetileg volt bennem egy olyan hátsó gondolat, hogy végre tiszta vizet öntök a pohárba és könyökkel szertezúzom az egyre indokolatlanabb Parázs-kultuszt, de másképp alakult.

Tulajdonképpen lett egy ázsiója azoknak az éttermeknek, melyeket nem ázsiaiak visznek, mégis kapható bennük ázsiai kaja – az ázsiaiak ugyanis azért főznek ázsiait, mert mást nem tudnak, a magyar szakács viszont azért, mert úgy döntött.
 

Van egy barátom, aki sokat beszél, és mindig azzal henceg, hogy micsoda pastákat tud összedobni ihletből, de sosincs alkalma bebizonyítania, ezért felszólítottam, hogy írjon belőle levelet! Kósa Kolos pastarecept-levele következik.

Sajnos nem volt érkezésem minden bloggert végigkóstolni, Mautner Zsófi tésztasalátáját például ki kellett hagynom, de Horasz orientalista poénját – az Eecetes Tűztálat - semmiképp nem hagytam volna ki. Már csak azért sem, mert láttam ezt a fotót már előre, és nem is értettem, hogy lehet valami ennyire szép. 
 

Tematikailag már egy ideje itt kopogtatnak az ázsiai tészták, a múltkor a Wang mesterben a pincér konkrétan letámadott azzal, hogy van nagyszerű házitésztájuk, nem is értem, miért pont engem, az asztaltársamnak egyáltalán nem ajánlgatta. Lehet, hogy már látszik rajtam valami?