Egy tésztás blogon a paradicsom mint elmaradhatatlan szószkellék fontos szerepet kap. Így az sem véletlen, ha egy ilyen érdekes kultúrtörténeti cikk akad az ember kezébe, azt szeretné megosztani a paradicsomot bármilyen formában kedvelő olvasóközönséggel.

A cikk a Smithsonian Magazin blogján jelent meg arról, hogy miért is féltek Európában 200 évig a paradicsomtól. Az 1700-as évek végén a paradicsom európai beceneve „mérgező alma" volt. Az a hír járta ugyanis, hogy az arisztokraták, akik ették, betegek lettek vagy akár meg is haltak tőle.

Valójában azonban a magas óntartalmú tányérok okozták ezeket a haláleseteket, ugyanis a paradicsom savtartalma kioldotta az ónt az ötvözetből, és így ólommérgezéshez vezetett. A halál okát pedig persze nem a tányérban, hanem a paradicsomban látták.

Mérgező afrodiziákum?

Egyik legkorábbi európai említése egy növénytanászhoz, Pietro Andrae Matthiolihoz köthető, aki a nadragulya és mandragóra félékhez sorolta. Így lett kétes reputációja, egyrészt mint mérgező növény, másrészt mint afrodiziákum.

Aztán, ami tényleg betett neki, az John Gerard publikációja volt 1597-ben a Herball-ban. Azt írta, pontatlanul, és a szöveg nagy részét plagizálva, hogy a paradicsom büdös, szára és levele mérgező, de termése nem.

Angliában és a gyarmatokon a téves nézetek 200 évig hódítottak. Ellenben Közép-Amerikában az aztékok már időszámításunk szerint 700-ban is fogyasztották a gyümölcsöt, ami aztán innen származott el Európába. Az 1500-as évek elején, ha minden igaz, Cortez hozta Dél-Európába az első magvakat. Nagy-Britanniában először 1590 környékén termesztették, eleinte mindenütt inkább díszítő, mint étkezési célzattal.

Fordulat a 18. században

Aztán 1710-ben William Salmon rendbe tette a paradicsom besorolását, elfogadott és ehető étellé vált, de a reputáció nem javult egyik pillanatról a másikra, sok mítosz és pletyka keringett róla, és bár tudták, hogy hogyan termesszék, de nem tudták hogyan főzzék meg.

1822-ben számos recept jelent meg a felhasználási lehetőségekről, de a mérgezéstől való félelem fennmaradt. Sőt rávetült a paradicsomot megtámadó féregre is, mert azt gondolták, az fecskendezi mérgét a zöldségbe. Később derült ki, hogy a taszító kinézetű állat egyáltalán nem veszélyes sem a zöldségre, sem az emberekre, a leveleket rágja meg.

... és akkor jött a pizza

1880-ban Nápolyban feltalálták a pizzát, ami egyszerre igen népszerűvé, és széles körben ismertté tette a paradicsomot Európában. Az 1890-es évekre az is kiderült, hogy konzervként is jól eltartható, így hódított a paradicsomleves konzerv.

Mára minden babona ledőlt. Több mint másfél milliárd tonna paradicsom fordul meg kereskedelmi forgalomban évente a világon. Az, hogy gyümölcs vagy zöldség-e, továbbra sem egységes, akad ország, ahol az egyik csoportba, akad, ahol a másikba sorolják.

Végül is mindegy: a lényeg, hogy mi szeretjük.