Hétköznap mentünk el vacsorázni ebbe az olasz étterembe. Még volt a napfénynek ereje, amikor az egyik ablak melletti asztalhoz leültünk. Pár asztalnál már csendesen beszélgettek a vendégek, a lemenő nap pedig egyre mélyebb csíkokat húzott a falakra. Három pincér fogadott minket egyszerre. Mindhárman kedvesen mosolyogtak. Végül a kopasz pincér lett az, aki követett minket a kiválasztott asztalunkhoz, és aki türelmesen válaszolt az ételekkel és italokkal kapcsolatos kérdéseinkre.

Fotó: KockacZukor

A konyha nagyon rugalmasnak bizonyult a fűszerezés kapcsán. Az étlapon a polipragus penne a csípős jelzővel volt feltüntetve. A mi érdeklődésünket a polip felkeltette, de izzadni nem akartunk a csípőstől. A pincér a kérdésünkre, hogy lehetne-e csak kicsit pikánsan, illetve natúr kérni a ragut, széles mosollyal jelezte, hogy ahogy a vendég parancsolja. Úgy éreztük, hogy egy igazi olasz tésztavacsorához nem kell feltétlenül bort inni. A választásunk az Aperol Spritz kesernyés ízére esett. Hűsített, feldobott, és a hétköznapokból kirángatott a rég nem érzett íz. A kopasz pincér a rendelés felvétele után rövidesen újra visszatért. Hozott nekünk kétféle helyben sütött házi kenyeret és olívaolajat előétel gyanánt. Nagyon tetszett az étterem „gondoskodása” - hogy addig se legyünk „tétlenek”, amíg az italunkat és ételünket meg nem kapjuk. A kenyérkéket megkóstoltuk. Ízesek és frissen szeleteltek voltak.

Fotó: KockacZukor

Fotó: KockacZukor

Közben lassan besötétedett, és a boltíves plafonokat, a rusztikusan kialakított falakat nem sokkal később már gyertyák világították meg. A vendégek száma egyre nőtt, és a mosolygós kopasz pincér hamarosan meg is hozta a polipragus pennét. Külön szervírozták a parmezánt és csípőset. A tészta al dente, olívától finoman csillogó volt. A látvány és az illatok tökéletes párost alkottak. Az ízek összhangban voltak: a tenger erős ízét a fűszerek kellően eltakarták, mégis tudtam, hogy polippal van keverve a tészta. A hatalmas, öblös tányéron első ránézésre kevésnek tűnt a mennyiség, de aztán csak többszöri szünet tartása mellett tudtuk megenni ezt is. Az árak közép kategóriásak, vagyis mindennap talán luxus volna itt enni, de egyszer-egyszer megengedhető.

Fotó: KockacZukor

Az étterem hangulatában inkább a sötétebb, hűvösebb, középkori jelleget viseli, de a gyertyák fénye mégis bensőségessé, otthonossá teszik a nagy tereket. A csendesebb elvonulásra is van lehetőség két személyes kis asztaloknál. Bár halk háttérzene szólt, nemigen volt meghatározó... de hát két, levegőt sem vevő, folyamatosan csicsergő nő mellett ez nem is csoda.

A mellékhelyiség számomra kétféle lehet. Ahol semmihez nem nyúlok hozzá, és ahol örömmel használom. Itt az utóbbi helyzet állt elő, a higiénia a teljes pontszámot megkapja.  

Összességében elégedettek voltunk az étellel, a kiszolgálással és a hely hangulatával is, kellemes baráti estét töltöttünk itt el.

IL TERZO CERCHIO

www.ilterzocerchio.hu

1074 BUDAPEST, DOHÁNY UTCA 40.

Asztalfoglalás:

+36-1-354-07-88

- KockacZukor -