A tegnapi kellemes nyári nap után, amit a Balaton parton, és a kert diófája alatt - végre - valódi ejtőzéssel töltöttem, ma reggel dörgésre, és az ég sötétkék-szürke színére keltem. Mivel egész délelőtt csöpögött az eső, úgy döntöttem, visszajövök már ebéd után Budapestre. Sajnos az M7-en ért a „mintha dézsából öntötték volna” mennyiségű eső... vagyis a normál sebességhez képest, csak lassan vánszorgott a két, illetve három sávnyi sor. A Balatont elhagyva, ismét kisütött, és visszaállt az autópálya normál üteme.

Hazaértem, és éppen becsuktam magam mögött az ajtót, mire újra rákezdte. Hát üdvözöltem a kis konyhámat, és nekiálltam főzni. Krémeset, fűszereset...

Fotó: KockacZukor

Hozzávalók:

• 20 dkg Gyermelyi Vita Pasta orsó
• 1 dl főzőtejszín
• 3 tojás sárgája
• 25 dkg mascarpone
• 15 dkg natúr sajtkrém
• 5 gerezd fokhagyma
• 10 dkg reszelt parmezán
• 1 bögrényi zsemlemorzsa
• ½ tk rozmaring
• ½ tk kakukkfű
• olívaolaj
• szerecsendió
• só, bors

Elkészítés:

A tésztát kifőzzük.

Kevés olívaolajon elkezdjük pirítani a zsemlemorzsát, amihez közben hozzákeverjük a kakukkfüvet, a rozmaringot, 2 gerezd tört fokhagymát, és egy csipet sót. Miután a keverék aranybarnára pirult, azt félretesszük.

A mascarponét, a sajtkrémet, a 3 db tojássárgáját, a tejszínt, 3 gerezd tört fokhagymát, a parmezánt egy magas falú tálban turmixgéppel összedolgozzuk.

A krémhez hozzákeverjük a tésztát, majd tálba öntjük. Reszelünk rá szerecsendiót, majd rászórjuk a fűszeres zsemlemorzsát.

Csodálatosan krémes, ízes, különleges.

A tésztát inkább húsosan, zöldségesen vagy krémes öntettel készítitek?

- KockacZukor -

A két falánk olasz műsorát imádom. Nemcsak isteni recepteket osztanak meg a nézővel, de életérzést is közvetítenek.. vagyis nem csak szeletelnek és forralnak egy konyhapult mögött. :) Bemutatják az olasz tájegységeket, és azok gasztro kultúráját, beszélgetnek az utca emberével, foglalkoznak társadalmi és emberi problémákkal, főznek a kocsi hátuljában, a tóparton, a természet lágy ölén, a boros pincék mélyén. Kedves és humoros öregurak, akik a sármjukból a korral cseppet sem veszítettek, sőt.

Fotó: KockacZukor

Ha tésztázok, akkor mindig ők ketten jutnak eszembe még akkor is, ha a tészta eredetileg nem is olasz találmány. Számomra az étel és étkezés nem csak egy fiziológiai szükségletet kielégítő tevékenység, hanem egy kis élmény, egy kis meditáció, egy kis szünet, egy kis magunkra és a másikra figyelés, így a két falánk olasz úr közvetíti számomra mindazt, amit a főzés, az ételek és italok hozzáadhatnak az ember életéhez.  

Óriáskagyló tésztával még nem dolgoztam, így főzés során nem mertem a lábost a tűzön magára hagyni. Folyamatosan figyeltem, vajon mikor fő meg, de nem főjön el a tésztám. Spenóttal, ricottával töltött kagylókat készítettem.

Hozzávalók:
500 g ricotta
2 egész tojás
Vegeta ízlés szerint
60 g bébi spenót
1 kk szerecsendió
3-4 gerezd fokhagyma
vaj, a sütőtál kikenéséhez
fél csomag Gyermelyi Óriáskagyló tészta

Elkészítés:
A tésztát forrásban lévő olajos, sós vízben al dente-re főzzük, majd leszűrjük, és hagyjuk kihűlni. A ricottát, a két egész tojást, a szerecsendiót, vegetát, összetört fokhagymát és a csíkokra vágott bébi spenótot összekeverjük egy nagyobb tálban. Egy kávéskanállal a keveréket belemerjük a kagylók belsejébe, majd egy vajjal kikent tűzálló tálban sorba állítjuk őket. Kb. 30 percen át, előmelegített, magas hőfokú sütőben hagyjuk sülni. Tálaláskor parmezán sajttal szórhatjuk meg, és friss, zöld salátával fogyaszthatjuk.

Fotó: KockacZukor

A tűzálló tálban sorakozó töltött kagylók látványa és a sült tészta illata már idő előtt a konyhába csalogatta a vendégemet. Kitöltöttem a borainkat, és tálaltam. Én megadtam a módját a finom falatozásnak, de a vendégem a kezébe vette a kagylókat, és egy-két harapással önfeledten elpusztította. Hát igen. Lehet így is, úgy is. Kinek mi esik jól. :)

Jó étvágyat hozzá!

- KockacZukor -

Hétköznap mentünk el vacsorázni ebbe az olasz étterembe. Még volt a napfénynek ereje, amikor az egyik ablak melletti asztalhoz leültünk. Pár asztalnál már csendesen beszélgettek a vendégek, a lemenő nap pedig egyre mélyebb csíkokat húzott a falakra. Három pincér fogadott minket egyszerre. Mindhárman kedvesen mosolyogtak. Végül a kopasz pincér lett az, aki követett minket a kiválasztott asztalunkhoz, és aki türelmesen válaszolt az ételekkel és italokkal kapcsolatos kérdéseinkre.

Fotó: KockacZukor

A konyha nagyon rugalmasnak bizonyult a fűszerezés kapcsán. Az étlapon a polipragus penne a csípős jelzővel volt feltüntetve. A mi érdeklődésünket a polip felkeltette, de izzadni nem akartunk a csípőstől. A pincér a kérdésünkre, hogy lehetne-e csak kicsit pikánsan, illetve natúr kérni a ragut, széles mosollyal jelezte, hogy ahogy a vendég parancsolja. Úgy éreztük, hogy egy igazi olasz tésztavacsorához nem kell feltétlenül bort inni. A választásunk az Aperol Spritz kesernyés ízére esett. Hűsített, feldobott, és a hétköznapokból kirángatott a rég nem érzett íz. A kopasz pincér a rendelés felvétele után rövidesen újra visszatért. Hozott nekünk kétféle helyben sütött házi kenyeret és olívaolajat előétel gyanánt. Nagyon tetszett az étterem „gondoskodása” - hogy addig se legyünk „tétlenek”, amíg az italunkat és ételünket meg nem kapjuk. A kenyérkéket megkóstoltuk. Ízesek és frissen szeleteltek voltak.

Fotó: KockacZukor

Fotó: KockacZukor

Közben lassan besötétedett, és a boltíves plafonokat, a rusztikusan kialakított falakat nem sokkal később már gyertyák világították meg. A vendégek száma egyre nőtt, és a mosolygós kopasz pincér hamarosan meg is hozta a polipragus pennét. Külön szervírozták a parmezánt és csípőset. A tészta al dente, olívától finoman csillogó volt. A látvány és az illatok tökéletes párost alkottak. Az ízek összhangban voltak: a tenger erős ízét a fűszerek kellően eltakarták, mégis tudtam, hogy polippal van keverve a tészta. A hatalmas, öblös tányéron első ránézésre kevésnek tűnt a mennyiség, de aztán csak többszöri szünet tartása mellett tudtuk megenni ezt is. Az árak közép kategóriásak, vagyis mindennap talán luxus volna itt enni, de egyszer-egyszer megengedhető.

Fotó: KockacZukor

Az étterem hangulatában inkább a sötétebb, hűvösebb, középkori jelleget viseli, de a gyertyák fénye mégis bensőségessé, otthonossá teszik a nagy tereket. A csendesebb elvonulásra is van lehetőség két személyes kis asztaloknál. Bár halk háttérzene szólt, nemigen volt meghatározó... de hát két, levegőt sem vevő, folyamatosan csicsergő nő mellett ez nem is csoda.

A mellékhelyiség számomra kétféle lehet. Ahol semmihez nem nyúlok hozzá, és ahol örömmel használom. Itt az utóbbi helyzet állt elő, a higiénia a teljes pontszámot megkapja.  

Összességében elégedettek voltunk az étellel, a kiszolgálással és a hely hangulatával is, kellemes baráti estét töltöttünk itt el.

IL TERZO CERCHIO

www.ilterzocerchio.hu

1074 BUDAPEST, DOHÁNY UTCA 40.

Asztalfoglalás:

+36-1-354-07-88

- KockacZukor -

Egész nap dolgoztam, erőltetett menetben intéztem az egyik aktát a másik után. A nyolc óra munkaidőből talán csak az ebédszünet alatt álltam fel a számítógépem elől. Délután jöttem rá, hogy ma még nem is érte az arcomat a tavaszi nap. Hazafelé mégsem a jó idő, hanem egy nyugtató fürdő gondolata tartotta bennem a lelket. A közértben és a zöldségesnél való sorban álláshoz sem volt már erőm, így nyílegyenesen tartottam a célom – a forró vízzel teli kád – felé.

Amikor már elengedhettem magam, és mosolyogva élveztem az illatos fürdőt, elkezdett korogni a gyomrom.. Persze akkor már sajnáltam, hogy nem tértem be egyetlen boltba sem hazafele. Bekukkantottam a hűtőbe, de egy doboz telfölön, egy üveg boron, egy doboz tejen és egy fél pritamin paprikán kívül semmi nem volt a gép bendőjében. Kinyitottam a szekrényt, és megörültem, hogy legalább tésztám van otthon. Az olívaolaj a konyha állandó lakója, és a hagymás-krumplis kosaramban fokhagymát is találtam...

Higgyétek el. A legegyszerűbb mindig a legnagyszerűbb. :)

Fotó: KockacZukor

Hozzávalók:
6 gerezd fokhagyma
3-4 kanál olívaolaj
só
petrezselyem
fél csomag Gyermelyi Vita Pasta spagetti

Elkészítés:
A spagettit olajos-sós, forrásban lévő vízbe tesszük, és al dente-re főzzük. Ezután leszűrjük, és hideg víz alá merítjük. A fokhagymákat kis kockákra vágjuk. Serpenyőben pár kanál olívaolajat forrósítunk, majd a fokhagymát ebben kicsit megpirítjuk. A tányérra kitett spagettira a forró fokhagymás olajat ráöntjük, sózzuk, majd az egészet átforgatjuk.

Fotó: KockacZukor

Én mindig kis szemű fokhagymát kapok, pedig a főzős műsorokban látható óriás fokhagymákra vágyom. Hol lehet vajon ezeket a nagyra nőtt szépségeket kapni? Melyik piacra menjek, vagy melyik zöldséges árul ilyet? Tudtok ajánlani ilyen helyeket?

- KockacZukor -