Váncsa István a borjuhús és a mángold kapcsolatáról értekezik a Táfelspiccen, így jön a képbe ez a piemonti specialitás.

Tíz deka borjúvelőt hideg vízben megáztatok, lehártyázom, sós-citromos vízben öt percig blansírozom. Vajon megpárolok húsz deka apró kockára vágott borjúhúst, hozzáadom a leszűrt és lecsöpögtetett velőt, beleszórok tíz deka előfőzött, felcsíkozott mángoldlevelet, öt deka elmorzsolt kenyérbelet, összefőzöm majd leveszem a tűzről. Amikor langyosra hűlt, hozzáadok öt deka ricottát és egy felvert tojást, szerecsendiót reszelek rá, sózom, borsozom, összegyúrom.


Folytatás és recept a Táfelspiccen >>>

Nem könnyű ilyen távolról átlátni Amerika regionális gasztronómiai jellemzőit, de a Dél-Karolniai Charlestonból ellesett Friss csiga-agnolotti cressenza sajttal és vadhagymával című kompozíció szerintem erős francia hatásokról tanuskodik – miközben persze le sem tagadhatná, hogy amerikai.