Manicotti nélkül az USA-ban elképzelhetetlen a hálaadással kezdődő karácsonyi szezon: a cannelloni és a crespelle újvilági leszármazottja a december méltó gasztronyitánya. Ma már persze egyeltalán nem csak olasz származású családokban number one, egyes amerikaiak viszont egy szép tál gőzölgő manicotti felett sem éreznek hálát, sőt. A hálaadás és antihálaadás világában jártunk, a téli ünnepekre ezúttal pedig az őshazába sikeresen visszatalált olasz-amerikai tésztakülönlegességet ajánljuk.
Az amerikaiak néha tényleg képesek olyasmit tenni az európai receptekkel, amitől nekünk kicsit feláll a szőr a hátunkon, aztán vagy elcsábulunk és beleszeretünk, vagy felírjuk az amerikai kultúra alacsonyabb rendűségét bizonyító érvek hosszú listájának vége.
Így például borzongató zsírvadász gondolat kirántani a raviolit, de odakint ez nem tabu. Sőt St. Louis egyik helyi specialitása a rántott ravioli. Marhahússal, csirkével, spenóttal és sajttal töltik, majd bepanírozzák és kirántják az ideális ropogós-nyammogós kettős élvezet garantálásához, végül szardellás-fokhagymás marinara szószba mártogatják. Szerintünk elég finom.
Ha szükségünk lett volna még egy okra, hogy miért szimpatizálunk a Starbucks-szal: a vállalat bejelentette, hogy idén októberben megnyitja első jelbeszéd alapú kávézóját az Egyesült Államokban, Washingtonban, a Gallaudet Egyetem közelében, ahol a kiszolgálószemélyzet tökéletesen fogja tudni az amerikai jelnyelvet. <3
Forrás: Buzzfeed
Pizza Hut meg akarja enni a mekit? Ki látott már ennél nyögvenyelősebb kínos ízléstelenséget? Vagy van, akinek ez bejön?
Nem könnyű ilyen távolról átlátni Amerika regionális gasztronómiai jellemzőit, de a Dél-Karolniai Charlestonból ellesett Friss csiga-agnolotti cressenza sajttal és vadhagymával című kompozíció szerintem erős francia hatásokról tanuskodik – miközben persze le sem tagadhatná, hogy amerikai.
A Greenwich Village egyik legnépszerűbb, mindennapi használatra szánt olasz éttermében található ez a házias pasta, melynek egyik legvonzóbb tulajdonsága, hogy az orechiette tésztácskák öblébe, mint kisakanálba ül bele a brokkoli és a kolbász. És felhívnám a figyelmet a szószra is, ami csak egy vékony filmréteg, szinte testetlen. >>>
A fine dining dekoratív lendülete az egyszerűségre és frappáns ízharmóniákra épülő tésztagasztronómiát is kiforgatja önmagából. A New York-i Jacopo Falai éttermében, a Falaiban így képzelik el a cappellaccit, ami a ravioli ferrarai változata, általában tökkel vagy sütőtökkel töltenek. Ha jól értelmezem a képet, itt a cappellacci maga üres, a környékén fél fügék és kapritermések rontják a levegőt, de az igazi beteges gondolat a tészta kétszínűre batikolása cékla és répalevekkel.
A dél-olasz tengeri ételekre specializálódott Esca nevű New York-i étteremben David Pasternack kompozíciója kapható – a fekete spagetti. Tintahal – mogyoróhagyma – chili. A fekete spagettihez nem is kell több.
Ismét Amerika: Boston egyik legnevesebb étterme, a „Daily Catch”, azaz „aznapi fogás” 1973 óta szolgálja fel a tenger gyümölcseit a kikötőhöz közeli North Enden. Jellegezes fogásuk a tintahal tintájával festett fekete spagetti különféle méretű tintahaldarabokkal. A lenti videón jól látszik, hogy más tengeri pastákban is járatosak.
via Grubstreet >>>
Igaz, hogy a legjobb amerikai pasták túlnyomó része New Yorkban található, de ez főleg azért van, mert New York maga a világ, csak kicsiben. Így nem is okozott komoly szemöldök-húzogatást, amikor Michael White chef olyan olasz éttermet nyitott a Lafayette Street-en, ami kifejezetten romagnai ételeket kínált – ez az Osteria Morini. A titka, hogy nemcsak a romagnai recepteket, de a romagnai szakácsokat, és azt a fajta családias odafigyelést is elhozta az éttermébe, amitől a kézzel készített tészták szinte megszólalnak. A képen az áttetsző házi tortellini parmezános húslevesben pihen. Nála ezt kell rendelni.
Amerika zabaország. Nekik találták fel a mekit, abból is rengeteget esznek, de a skála túlsó végén ott van New York a maga 42 db Michelin csillagos éttermével. Amerikában a tésztának is hosszú története van, ami a történelem során az olasz bevándorlás nagy hullámaival párhuzamosan alakult, ma meg már inkább gasztronómiai erővonalak mentén alakul. Találtam egy nagyszerű összeállítást a Grubsteet-en Amerika legjobb pastáiról, melynek segítségével bepillanthatunk a mai Amerika legizgalmasabb éttermi tésztafogásaiba.
Hol is tartottunk?
„A tészta a 17. századra már általános, mindennapi eledellé változott. De valami még mindig hiányzott ahhoz, hogy a pasta elinduljon világhódító útjára.” Ezt a valamit pedig az aztékok hóhéra, a hírhedt Hernan Cortés maga hozta haza az Újvilágból.
