Holnap elutazom. Na nem túl messze, de visszatérek az egyetem-városomba, Szegedre, ahol már olyan rég jártam, hogy már  nem is tudom, mikor is.. :-) Meglátogatom a „ló farát”, remélem be tudok menni az egyetemre, feleleveníteném szívesen az emlékeimet. Barátnőzök, gyerekezek, lazulok, alig várom. Pakolnom kell, nemigen van időm bonyolult főzőcskéhez most. De az alábbi recept olyan gyors és annyira finom, hogy ezt még elkészítem ma vacsira.  

Fotó: KockacZukor

Ismét kiállításon jártam. Most a fotók helyett hatalmas festmény tárlatot néztünk meg. Több, mint három órán át tanulmányoztuk a képeket, és merültünk el a részletekben, a szépségben, precizitásban, illetve osztottuk meg az érzéseinket egymással egy-egy alkotás elé gyökerezve. Amikor már az utolsó előtti teremben jártunk, egy múzeumban dolgozó munkatárs elkezdett kifelé hessegetni minket azzal, hogy a nyitvatartási idő lejárt. Elindultunk hát a kijárat felé - plusz velünk együtt még úgy 15-20 ember. Természetesen nem tudtunk ellenállni az utolsó terem falain lógó néhány képnek, ezért úgy fél-egy perccel záróra után léptünk ki az ajtón. Ez a múzeum dolgozóinak természetesen nem tetszett, de mi pozitívan, élményekkel gazdagodva indultunk haza.

A csodálatos és hatalmas tárlat után csakis egy pohár finom bor és illatos vacsora következhetett! :-) 

Fotó: KockacZukor