A közösségi oldalakon másról sem olvasni, csak hogy mindenki vidám, boldog, szent és kiemelkedően csodás életet él. Szerencsések, nem? ;) Ugyanakkor, amikor egy ismerős mégis felvállalja a fájdalmait, és már hosszú hetek óta, csak a szenvedéseit osztja meg, akkor ugyan érzem, hogy bátor és őszinte, mégsem értem egy idő után, miért is jó neki ezt a világba kiáltani. Nem vagyok pszichológus, bár szerintem ők is hosszasan tudnák ezeket a jelenségeket elemezni. A kiposztolt "kirakat élethez" képest a valós élet azt hiszem értékesebb... vagyis gyorsan kimegyek a konyhába, és készítek egy ízletes vacsorát.  :)

Fotó: KockacZukor