Helló szombat, helló tavasz! Úgy szeretnék egy isteni reggelit, és úgy szeretném, ha valaki ágyba hozná nekem. Kérek szépen mellé tejeskávét, langyosat! Mesét szeretnék nézni a reggeli közben, és pizsiben szeretnék maradni. Hogy mit ennék reggelire? Valami jófajta, ízletes, ropogós és tápláló péksüteményt, amit paradicsomos, chilis, gorgonzolás tojásba mártogathatok. ;-)

Fotó: KockacZukor

Állítólag viráglelkű vagyok, annak minden illatával, de érzékenységével is. Érzéseket vált ki belőlem a fű kövérsége, az öblítő illata, a reluxán átsütő nap ereje, a tárgyak elrendezése a polcon, egy tányér formája, a gulyásleves íze, a bőr tapintása, a szó csengése, a dallam hajlása. Egy étel elkészítése során sem maradnak el az érzések... az egyik legfontosabb hozzávaló mindig a szeretet. :)

Fotó: KockacZukor

Mindig bajban vagyok az olyan ünnepekkel, mint a névnap, a Valentin nap, a Mikulás... Számomra ezek nem jelentős ünnepnapok, és emiatt nem is szoktam ajándékokat vásárolni, illetve ha mégis, akkor csak valami apróságot. Kellemetlenül is érzem magam, ha valaki mégis nagyobb meglepetéssel készül nekem. Persze ahány ház, annyi szokás; ahogy az ajándékok nagysága és értéke is. Szerintem a legfontosabb a mosoly, és annak kifejezése, hogy gondoltál a másikra, amit tökéletesen el lehet mondani egy finom vacsorával is, melyhez egy pohár bort kínálunk...

Fotó: KockacZukor

A közösségi oldalakon másról sem olvasni, csak hogy mindenki vidám, boldog, szent és kiemelkedően csodás életet él. Szerencsések, nem? ;) Ugyanakkor, amikor egy ismerős mégis felvállalja a fájdalmait, és már hosszú hetek óta, csak a szenvedéseit osztja meg, akkor ugyan érzem, hogy bátor és őszinte, mégsem értem egy idő után, miért is jó neki ezt a világba kiáltani. Nem vagyok pszichológus, bár szerintem ők is hosszasan tudnák ezeket a jelenségeket elemezni. A kiposztolt "kirakat élethez" képest a valós élet azt hiszem értékesebb... vagyis gyorsan kimegyek a konyhába, és készítek egy ízletes vacsorát.  :)

Fotó: KockacZukor

Pünkösd hétvégéjén a Bihari hegységhez mentünk túrázni. Bár a heves esők kicsit aggasztottak minket, az egek mégis jók voltak hozzánk, és a túra útvonalakat be tudtuk járni. Az egész napos meg nem állás után esténként kopogó szemmel vártuk a forró levest, a meleg vacsorát. Az utolsó morzsáig minden elfogyott a tányérokról, és elégedetten vetettük bele magunkat a vízszintes pihenésbe. Bár az ételek ízesek és finomak voltak, utóbb kiderült, hogy a pocakunk azért máshoz szokott. Hazaérve olyan meleg ételt kellett készítenem, ami gyomorbarát, így előkerült a tészta...

Fotó: KockacZukor

A gorgonzoláról – bár olasz sajt – nekem mégis Provence-ban L'Isle-sur-la-Sorgue városkája és annak piaca jut eszembe. Mindig szerettem fotózni a piacosok csodálatos forgatagát. Egy önálló kis világ, amiben hamar el lehet veszni. A színes zöldségek, szalámik, különleges fűszerek, a mosolygó árusok, az illatok és a napsütés felejthetetlen masszája, amitől nehéz elszakadni. Amikor legutóbb Franciaországban jártam, betértem egy zárt csarnokba, ahova belépve olyan durva szag ütött meg, hogy azonnal kifordultam volna.. ha nem sajtokkal lett volna tele a hely. Az orrom hamar hozzászokott a bűzhöz, főleg mert egy másik érzékszervem vette át az irányítást a sajt-falatkák kóstolgatása közben. Igen.. sajt fan vagyok.. menthetetlen és függő. :)

Édes és sós együtt. Mennyei manna. Legtöbbször a kínai ételek jellemzője, de miért ne lehetne az ízekkel a tészta mellett is játszani kicsit? Házasítsuk most a gorgonzolát és a körtét.

Fotó: KockacZukor

Hozzávalók: 

500 g Gyermelyi Vita Pasta spagetti

350 g gorgonzola sajt

30 g vaj

90 ml tej

1-2 db körte

só

Elkészítés:

A tésztát olajos, sós vízben al dente megfőzzük. Amíg a tészta fő, addig serpenyőben vajat olvasztunk. Ehhez hozzáadjuk a tejet és felolvasztjuk a felkockázott gorgonzola sajtot. Sózzuk. Adjuk ehhez a forró szószhoz a meghámozott és kockákra vágott körtét is. Adjuk hozzá a tésztát is. Az étel már így is tálalható. Én még dolgoztam a tálalással kicsit. Sütőformákat kivajaztam, abba beletettem egy-egy adagot a gorgonzolás tésztából, és betettem előmelegített sütőbe sülni kb. 15 percre. Próbáld ki te is! :)

Fotó: KockacZukor

Főztök néha ti is édes-sós párosításban?

- KockacZukor -

Mennyire egyszerű színes tésztát készíteni!
 

Nem is értem, hajszálpontosan miért döntöttünk az Il Basilico mellett. De asszem volt benne szerepe a web2-nek, talán valaki ajánlotta, vagy a facebookon lehetett találkozni vele, és tényleg, nézem a honlapjukat, gyűjtik a Like-ot rendesen, mintha a jó étterem fő vonzereje a népszerűség volna. Végül is a lényeg az, hogy a szokásos pozitív előfeltevéseink kíséretében besétáltunk, és kiválasztottuk a gasztrobloggereknek fenntartott ablak melletti helyet.
 

Ez a recept annyira csodás, és Füge annyira szépen írja le a gnocchi elkészítését, hogy lassan most már tényleg leküzdöm a macho beidegződéseimet és egyszer magam is meggyúrom ezt a tésztát.