Amikor kicsi lány voltam, a nagymamám nagyon sok mákos édességet készített nekünk. Volt egy mákültetvénye, és emlékszem, mindig mi ráztuk ki a mákot a száraz növényfejekből. Nagymama korára a nagyi már tökéletesre fejlesztette a tésztakészítési tudományát, és nem volt egyetlen olyan általa készített étel sem, ami ne lett volna túl jó, túl finom. Még a legegyszerűbb édes ételekből is repetáztunk. Nem is tudom, milyen bűbájt tehetett az ételeibe, amivel elvarázsolt minket. Talán a szeretet volt az a plusz hozzávaló. A határtalan szeretet...

Fotó: KockacZukor