A könnyed és gyors nyári tésztáim legnagyobb rajongója a testvérem. Az első reakciója mindig az, hogy „jajj, nehogy már kelkáposztával dolgozz”, vagy „lesz egyáltalán íze ennek az ételnek?”. De bátran megkóstolja mindig a végeredményt, és be is falja a tányérnyi vagy két tányérnyi tésztát. Én pedig örülök, hogy a szeretet nevű fűszer meghozta a várt reakciót. :D ;-)

Fotó: KockacZukor

A 2016. év a változás éve lesz, mondta a Húgom. Én pedig kiegészítettem azzal, hogy remélem a pozitív változások éve. Mert megérdemlem, megérdemeljük. Éppen Feldmár András Szégyen és szeretet című könyvét (http://www.libri.hu/konyv/szegyen-es-szeretet.html) olvasom, amiben kétféle tudatállapotról ír. Leegyszerűsítve, a nagy sötétségről, és a vidám világosságról. Állítólag az életünk nagyobb részét az előbbiben töltjük, meghúzva magunkat, hogy ne halljanak, ne tudjanak rólunk, arról, ahogy élünk, amit tettünk, vagy velünk tettek, mert szégyenkezünk. De még ebben az állapotban is tudjuk, hogy létezik valahol egy szeretetteljes tudatállapot, csak azt éppen nem nekünk találták ki, nekünk nem adatott meg. A szégyenérzet és szeretet közötti út a bátorság, amely a felálláshoz és átlépéshez kell. Senki nem mondta, hogy könnyű lesz. De ahogy Édesanyám szokta mondani, amíg élünk, addig muszáj felállni és menni tovább. Nem létezik kifogás. Na jó... azért egy-egy illatos étel elfogyasztása közben kissé lazíthatunk az „örökké erősnek kell lenni” állapoton is. :-)

Fotó: KockacZukor