Tematikailag már egy ideje itt kopogtatnak az ázsiai tészták, a múltkor a Wang mesterben a pincér konkrétan letámadott azzal, hogy van nagyszerű házitésztájuk, nem is értem, miért pont engem, az asztaltársamnak egyáltalán nem ajánlgatta. Lehet, hogy már látszik rajtam valami?
 

Úgynevezett „Házi sült tésztát” kaptam, ami mennyiségre egész-alakos főétel, csak persze nincs benne hús. Ott gyúrják a konyhában, még tésztagépet sem használnak, csakis néniujjakat. A végeredmény leginkább a filejára hasonlít, guszta kövér kis giliszták, csillognak, omlósak, roppanósak, a friss tészta frontján kifogástalan teljesítményt nyújtanak.

A szósz viszont egész más felfogásban készült. Valami csillogó fokhagymás szójaszósz borítja be, a tésztaszálak közt pedig alárendelt szerepben, vékony csíkokra vágva hagyma, káposzta, répa. Finom étel, de köretnek enyhén szólva tömős.
A csorba tányérért meg én kérek elnézést. Csak a fényképen vettem észre, a helyszínen lefoglalt az evés.