Szürcsöldének neveztem el a helyet, hiszen mást se csináltam itt az első ebédem során, mint szürcsöltem: a leves levét, a tésztát, a fafülgombát, a zöld leveleket. Na jó. A húst és rákot nem szürcsöltem, mégiscsak volt tehát, amit rágtam és haraptam. ;-) Mindenesetre az első alkalom igencsak vicces volt. Bénáztam a nagy fakanállal, a pálcikákkal, közben pedig nevettem, és éreztem, hogy ez most valami új végre, és biztosan sokáig bennem marad az élmény.

A Kicsi' Csipos tumblr - a távolkeleti étkezdékre specializálódott blogszerű képződmény - megtalálta a tésztát, mint a kínai konyha egyik alapvető hozzávalóját, és kezdetnek nagy alapossággal igazít el az elképzelhető kínai tésztafajták közt.

A világon mindenütt alapélelmiszernek számít, mindenkinek Olaszország jut róla az eszébe, pedig Kínában és Japánban is legalább hasonló léptékű kultusza van. Tésztakörkép, első rész, Ázsia. Annak is az első fele, Kína.

Folytatás a Táfelspitzen>>>

Ismét a gasztronómia alsóbb régióiban portyázom, az éjjel-nappaliban vettem ezt a VIMIXA Quick Cooking Noodles című távol-keleti fast-food kelléket.

Látszott rajta, hogy ez ugyanaz a tészta, amit a thai/koreai gyorsleveszacsik tartalmaznak, közelebbi vizsgálat alapján látszik, hogy a búzaliszten kívül van benne élesztő és kurkuma, ettől kuriózum, ettől van az, hogy ezek a távolkeleti zacskóslevesek néha ízlenek. Az viszont már kicsit fura, hogy előfőzött, gyors tésztaként árulják, ami hihető is, tekintve hogy a zacskós változata három perc alatt felpuhul a forró vízben, ezt azonban 15 percig kell főni, akár a legkeményebb formába edzett olasz ünnepi pastaformákat, ezt nem nevezném gyorsnak.

Volt otthon még egy januárban lejárt mexikói serrano-konzerv, abból az időből, amikor még jártam a Culinarisba, de hát ki látott már olyat, hogy egy csípős paprikakonzerv megromoljon? Illetve volt nyitott paradicsomsűrítmény is, amit hamar el kell használni, különben megpenészedik, ezért vágtam egy fél hagymát, egy fokhagymát, semmi nagyravágyás, csak szerényen, olajban megfuttattam, rá a karikákra vágott serránót, rá egy kicsit az ecetes levéből, némi főzővíz, ami már lassan a tizedik percében járt, majd az elhasználandó paradicsom. Szinte találomra fűszerezem, koriander, szerecsendió, egy kis garam masala – végül is félig ázsiaiban vagyunk. Minden oddz ellenére nagyszerű kaja lett, a serrano íze utolérhetetlen, vagdostam rá egy copfban kapható füstöltsajtcsíkokat is, ami még pikánsabbá tette – a füstölt és a csípős együtt nekem mindig sok volt, de most  már nem tűnt annak, és jól megettem. Ilyen egyszerű.
 

Ahogy a spagetti megszívatja a jellabában étkező muszlim nőket, úgy szívattuk meg magunkat egy ramennel a hétvégén.
 

Tematikailag már egy ideje itt kopogtatnak az ázsiai tészták, a múltkor a Wang mesterben a pincér konkrétan letámadott azzal, hogy van nagyszerű házitésztájuk, nem is értem, miért pont engem, az asztaltársamnak egyáltalán nem ajánlgatta. Lehet, hogy már látszik rajtam valami?