Tudom, hogy már friss és zamatos, mosolygó zöldségeket és gyümölcsöket kéne vásárolnom, és azokkal dolgoznom a konyhában, az én szemem most mégis az ananász konzerven akadt meg a közértben. Ugyan a család a hagyományos ízeket szereti, ma csak magamra főztem, és izgalmas gondolatok születtek a fejemben az édes ananász és sós bacon házasításáról. :D
Fotó: KockacZukor
A múlt heti hosszú hétvégére hazamentem vidékre, Tolna megyébe a szüleimhez. Rossz időt mondtak, féltem, hogy a három napra bent ragadok a lakásban. Ehhez képest szombaton napsütésre keltem. Dél körül megkeresett egy barátnőm, és mondta, hogy mennek Annafürdőre. (http://www.lengyel.hu/annafurdo.htm) Hát persze, hogy velük tartottam, hiszen még soha nem jártam itt, pedig mindössze 20 percre van a várostól, ahol felnőttem. Isteni kacagós, sétálós, természetjárós délutánt töltöttünk itt.
No, de ne feledkezzünk meg az ebédről sem, ami utána következett. :-)
Fotó: KockacZukor
Egész héten a vasárnapot vártuk. Bringázni szerettünk volna végre. Amikor vasárnap a napocska nem akart előbújni, kissé megorroltunk rá, de mit sem törődve vele, felvettük a bringázós ruháinkat, az uram felpumpálta és összerakta a kerékpárokat, felvarázsolta őket a kocsi tetejére, és kimentünk a természetbe. Nagyon rég volt már, amikor cangáztam, így furcsa volt ismét két keréken gurulni. Imádtam! Napközben észre sem vettük, hogy nemigen ettünk, de este korgó gyomorral léptük át a küszöböt.
Fotó: KockacZukor