Egészen addig, amíg Olaszországban nem jártam, azt hittem, hogy a pizza az, aminek van egy vastag tésztája, ilyen-olyan feltéttel, kör alakú, és pont. Soha nem szerettem a pizza tésztáját. Soha nem értettem, miért ez a sok felesleges nehéz anyag, amikor a pizza lényegét a feltét adja.

Aztán amikor először egy kis olasz város éttermében pizzát vacsoráztam, nem akartam hinni a szememnek. Vékony ropogós tészta, ízletes feltéttel.. majdnem sírtam a boldogságtól, mert igen, erre vágytam. Kézzel ettem, összehajtogattam, a tészta ropogott, a feltét elbűvölt.. :-)

Mikor meghallottam, hogy Jamie az étterme után a belvárosban nyílik a pizzériája is, minden nap lestem, mikor mehetek körülnézni.

Majd egy randi helyszínéül végre a Jamie-féle pizzériát választottuk. :) A pizzéria belső tere ugyanolyan vagány, mint Jamie étterme itt Budapesten, vagy akár a Londoniak. A kiszolgálás kedves, az árak átlagos fővárosi árak.

Mint megtudtam van olyan, aki a pizzának a tésztáját tartja a meghatározónak a feltéthez képest, így ő csalódott abban a ropogós tésztában, amitől nekem fülig ért a szám. Ez viszont azt is jelentette, hogy amíg egy pizza az én női pocakomnak bőven elég volt, a férfi pocak többet is be tudott volna fogadni a jóllakottság érzethez, mint egy tányérnyit belőle.

A margherita és a fűszeres csípős marhás pizza biztosan elnyerte a tetszésünket. Ugyan nekem a vékony tésztát sem sikerült a pizza vágóval felszeletelni, volt mellettem erős férfi kéz ami ezt a feladatot megoldotta, illetve a felszolgálók is kedveskedtek azzal, hogy további parmezánt reszeltek a pizzáink tetejére.

A pizzéria nem csak pizzát kínál, hanem salátákat, kemencés tésztákat, desszerteket és falatozni való előételeket is.

Színvonalas, fiatalos, különleges ki hely lett ez is, látogassátok meg őket ti is!

Elérhetőség:

1072 Budapest, Király utca 13. (Gozsdu udvar közepe)

https://www.jamiespizzeria.hu

- KockacZukor -

Jamie két éttermét először Londonban látogattam meg. Kíváncsi voltam, hogy túlhájpolják-e, vagy tényleg annyira jó, ahogy én is reméltem a tévében, újságokban, könyvei által, fotókon keresztül megtapasztaltak alapján. Londonban nem csalódtam, azóta is lelkesen mesélem az ételeivel, éttermeivel kapcsolatos élményeimet. 

Két héttel ezelőtt Londonban jártam. Mindent látni akartam, ami ebbe a pár napba belefért. Niki, az unokatestvérem és vendéglátóm kitartóan és türelmesen viselte a végtelen fotózásaimat és a reggeltől estig meg nem állást. Azt hiszem, öregszem ;-), mert már nehezen kezeltem a belváros tömegét, és az időjárás napi többszöri változását. Az állandó nyirkosságtól függetlenül azért sikerült London „streetfood” világát is megismernünk. A tipikus angol kaják az utcákon is megtalálhatóak, de nemigen jellemzőek. Viszont a multikulti színes ételei határtalanul izgalmasak. Csodálattal tapasztaltam, hogy az otthoni és a menet közben történő étkezés egészséges formában is megoldható náluk. Hatalmas kínálat, változatos „whole foods”-ok.

Miután a belváros nyüzsijéből elegem lett, kimentünk London egy csendesebb kerületébe, Greenwich-be, ahol a cél Jamie olasz étterme volt. Természetesen esett - de két-három nap után ezen már nem is csodálkozik az ember, sőt az esernyőjét sem veszi már elő. Jamie éttermébe belépve először a kávézó-bár részt pillantottuk meg. Hatalmas barna bőr fotelek, kellemesen kis asztalok körül kávézó társaságok.

Az étterem minimál stílusú volt, nem az olasz mamma és olasz vidék fílingje, amire számítottam. Mégis azonnal az az érzés kerített hatalmába, hogy egy különleges beltérbe léptem be. Ezt azzal érték el, hogy a plafon üvegből volt, a konyhában dolgozók nyitottan dolgoztak, az étteremből be lehetett látni közéjük. Volt egy téli kert jellegű, de nyitott, sok növényes kis terasz rész is, ami barátságos, intim hangulatot keltett. A bútorzat inkább a retró Amerikára emlékeztetett, de ezt ellensúlyozták egy sonka-fűszer-zöldség-sajt pulttal. Még a mosdó rész is emlékezetes maradt, a különleges tartályokkal, mosdókagylókkal és bányászlámpákkal.

Az étlap türkiz-fekete színű betűi a tengerparti hangulatot idézik, és a kínálat – a Londoni árakhoz képest – korrekt, megfizethető. Az ételek, bár nem végtelen számúak, de különlegesek. Előételként egy brokkoli-spenót-fokhagyma-parmezán meleg salátát ettem, amit főételként egy tésztába tekert rák tál követett. Különleges tapasztalás volt, ahogy a rákot a cérnatésztába tekerték, és kisütötték. Ötletes volt, ilyet még nem láttam, és kóstoltam. A számban ízorgia, és recsegés-ropogás, amit leginkább a szájba vehető pattogó cukorkára emlékeztetett. :D

Olasz ásványvizet szolgáltak fel az ételhez, és a felszolgálók serényen tüsténkedtek körülöttünk.

Miután az eső elállt, és a levegő ismét fülledtté vált, mi útnak indultunk.. természetesen egy antik vásárba vitt az utunk, ahol én azonnal be is szereztem pár különleges evőeszközt a gasztro fotózásaimhoz.   

Így a bejegyzés végén, búcsúzásként, még szeretném megosztani veletek az - angol - konyha szabályait, amit egy híres és hírhedt londoni piacon találtam:

Fotók: KockacZukor

- KockacZukor -