Pikáns, ízes.. csípős és édes ez az egészséges étel. :-) Asztalhoz ültünk, és nem maradt belőle egy falat sem vacsira, sem másnapra, felfaltuk és imádtuk! Próbáld ki te is az új receptünket!

Fotó: KockacZukor

Hozzávalók: 

• 150 g Gyermelyi VitaPasta penne
• 500 gr garnéla
• 7-8 ek olívaolaj
• 3 gerezd fokhagyma
• 2 kicsi cukkini
• 2 répa
• chili
• 1 db húsleveskocka
• 3 db narancs
• 1 kanál étkezési keményítő

Elkészítés:

Főzzük ki a tésztát.

Pirítsuk meg olívaolajon a rákot, majd adjuk hozzá három narancs lereszelt héját, három narancs levét és húsát. Kockázzunk fel 3 gerezd fokhagymát, adjuk hozzá azt is, és ízlés szerint ízesítsük chilivel/ füstölt chilivel. Sózzuk! Öntsünk rá egy deci vizet, és keverjük hozzá az egy kanál étkezési keményítőt. Miközben forr, tegyük bele a húsleveskockát is. Rottyantsunk rajta egyet-kettőt, kevergessük közben.

A cukkinit és répát hosszú csíkokra szeleteljük, és külön serpenyőben pirítsuk meg olívaolajon. Nem kell fűszerezzük, mert a rák a narancsos szósztól már kellően ízes lesz.

Tálald a zöldséget és a szószos rákot együtt a tésztával.  

Jó étvágyat!

Készíts a főétel mellé egy finom cukkini krémlevest is velünk! 

-KockacZukor-

Legutóbb, amikor moziban jártam, nem tudtuk megnézni azt a filmet, amire vágytunk, mert minden jegy elkelt, mire odaértünk az előadásra. Mérgelődtünk, de aztán úgy döntöttünk, megnézünk valami mást. Azóta eltelt pár hét, és már csak művész mozikban elérhető. Kicsit sem bántuk. Ezután a finom ebéd után a nyüzsgő pláza helyett egy csendes, kicsi teremben néztük meg a filmet, végre új ingerek értek, új élményt adott ez a mozizási stílus is.

Fotó: KockacZukor

Amikor a fullasztó melegek után jön néhány nap eső, szél és lehűlés, azt én mindig nagy örömmel fogadom. Végre újra kényelmesen érzem magam a saját bőrömben, jó a közérzetem, és rá vagyok kényszerítve az otthonom rendben tartására, a négy fal között elvégezhető dolgok után menni. Persze a pár nap eltelte után ismét vágyom a napsütést és meleget, a barátokat, családot, és könnyű ebédeket.

Fotó: KockacZukor

Ha a garnélát csirkehús áron lehetne kapni, akkor sokkal gyakrabban enném. Sőt. Annyira szeretem, hogy biztosan hetente főznék vele. Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Néha engedjük meg magunknak, lepjük meg vele a családot. Nem csak az íze miatt, hanem mert kevés zsírt és energiát tartalmaz, sok benne a fehérje, a vas és a B₁₂-vitamin, telítetlen zsírsavakkal teli, gyulladáscsökkentő hatása van. A kókusz, a keleti fűszerek pedig mosolyt csalnak a szájak szélére. Különleges, emlékezetes ízélményt nyújtanak. :-)

Fotó: KockacZukor

Két héttel ezelőtt Londonban jártam. Mindent látni akartam, ami ebbe a pár napba belefért. Niki, az unokatestvérem és vendéglátóm kitartóan és türelmesen viselte a végtelen fotózásaimat és a reggeltől estig meg nem állást. Azt hiszem, öregszem ;-), mert már nehezen kezeltem a belváros tömegét, és az időjárás napi többszöri változását. Az állandó nyirkosságtól függetlenül azért sikerült London „streetfood” világát is megismernünk. A tipikus angol kaják az utcákon is megtalálhatóak, de nemigen jellemzőek. Viszont a multikulti színes ételei határtalanul izgalmasak. Csodálattal tapasztaltam, hogy az otthoni és a menet közben történő étkezés egészséges formában is megoldható náluk. Hatalmas kínálat, változatos „whole foods”-ok.

Miután a belváros nyüzsijéből elegem lett, kimentünk London egy csendesebb kerületébe, Greenwich-be, ahol a cél Jamie olasz étterme volt. Természetesen esett - de két-három nap után ezen már nem is csodálkozik az ember, sőt az esernyőjét sem veszi már elő. Jamie éttermébe belépve először a kávézó-bár részt pillantottuk meg. Hatalmas barna bőr fotelek, kellemesen kis asztalok körül kávézó társaságok.

Az étterem minimál stílusú volt, nem az olasz mamma és olasz vidék fílingje, amire számítottam. Mégis azonnal az az érzés kerített hatalmába, hogy egy különleges beltérbe léptem be. Ezt azzal érték el, hogy a plafon üvegből volt, a konyhában dolgozók nyitottan dolgoztak, az étteremből be lehetett látni közéjük. Volt egy téli kert jellegű, de nyitott, sok növényes kis terasz rész is, ami barátságos, intim hangulatot keltett. A bútorzat inkább a retró Amerikára emlékeztetett, de ezt ellensúlyozták egy sonka-fűszer-zöldség-sajt pulttal. Még a mosdó rész is emlékezetes maradt, a különleges tartályokkal, mosdókagylókkal és bányászlámpákkal.

Az étlap türkiz-fekete színű betűi a tengerparti hangulatot idézik, és a kínálat – a Londoni árakhoz képest – korrekt, megfizethető. Az ételek, bár nem végtelen számúak, de különlegesek. Előételként egy brokkoli-spenót-fokhagyma-parmezán meleg salátát ettem, amit főételként egy tésztába tekert rák tál követett. Különleges tapasztalás volt, ahogy a rákot a cérnatésztába tekerték, és kisütötték. Ötletes volt, ilyet még nem láttam, és kóstoltam. A számban ízorgia, és recsegés-ropogás, amit leginkább a szájba vehető pattogó cukorkára emlékeztetett. :D

Olasz ásványvizet szolgáltak fel az ételhez, és a felszolgálók serényen tüsténkedtek körülöttünk.

Miután az eső elállt, és a levegő ismét fülledtté vált, mi útnak indultunk.. természetesen egy antik vásárba vitt az utunk, ahol én azonnal be is szereztem pár különleges evőeszközt a gasztro fotózásaimhoz.   

Így a bejegyzés végén, búcsúzásként, még szeretném megosztani veletek az - angol - konyha szabályait, amit egy híres és hírhedt londoni piacon találtam:

Fotók: KockacZukor

- KockacZukor -          

A Grubstreet nagyszerű kollekciójának újabb rákos ételére hívnám fel a figyelmet. Azt hiszem ezeket a rákokat irigylem a legjobban a tengerparti országoktól. New York Flatiron negyedében működik az Eleven Madison Park nevű étterem, ahol Daniel Humm, svájci szakács készíti ezt a „Crab Taglionit” is. A neves amerikai étteremkritikus, james Oseland így nyilatkozott róla: "It really is the pasta equivalent of an orgasm. Now that's what I call a happy ending to the workday." >>>

 

A Valentin napi gasztronómia nem rendelkezik olyan határozott hagyományokkal, mint régebbi ünnepeink, erről a napról leginkább egy idegesítően csillogó piros szív alakú lufi ugrik be, ez pastába szörnyű volna, de akkor mégis, miből készítsünk pastát?

A múltkori Pomo D’Orós élményünk után úgy tűnt, jó ötlet vasárnap délben vendéglőbe menni. Sajnos azonban a Faustók nincsenek nyitva vasárnap, ezért vettük a következő tippet, a Dohány utcai Il Terzio Cerchiót - Dante poklának harmadik körét, melyben a falánkokat büntetik savas esővel. Mi mást rendeltünk.

Olaszországi utunk legpszichedelikusabb tésztája a 80 centis fekete spagetti volt, amit folyton kerülgettünk a különleges-tészta boltokban, de valahogy sosem szántuk rá magunkat, és még a gyárban sem kaptunk, ahol jártunk, és végül teljesen lecsúsztunk róla, ami több mint bosszantó. Amikor erre rádöbbentünk, hazafelé menet, gyorsan beszereztünk legalább egy fekete tagliatellét.

A tészta és a tenger gyümölcsei olyan evidens társak, mint a kenyér és a vaj. Persze mi magyarok ebből a kultúrkörből is kicsit ki vagyunk zárba, tenger helyett halaspultjaink és mélyhűtőink vannak. Úszni nem lehet bennük, de azért egy csomag koktélrák kihalászható belőlük.