Váncsa István a borjuhús és a mángold kapcsolatáról értekezik a Táfelspiccen, így jön a képbe ez a piemonti specialitás.

Tíz deka borjúvelőt hideg vízben megáztatok, lehártyázom, sós-citromos vízben öt percig blansírozom. Vajon megpárolok húsz deka apró kockára vágott borjúhúst, hozzáadom a leszűrt és lecsöpögtetett velőt, beleszórok tíz deka előfőzött, felcsíkozott mángoldlevelet, öt deka elmorzsolt kenyérbelet, összefőzöm majd leveszem a tűzről. Amikor langyosra hűlt, hozzáadok öt deka ricottát és egy felvert tojást, szerecsendiót reszelek rá, sózom, borsozom, összegyúrom.


Folytatás és recept a Táfelspiccen >>>

A zöldborsóba a Locatelliben szerettem bele. Azóta tart az egyoldalú viszony, mert még nem ettem ahhoz fogható zöldborsót. Talán majd Reni receptje a gyönyörű fotóval…

Az a helyzet, hogy imádom a carbonara spaghettit. Az eredetit. Viszont én szoktam szezonális zsenge zöldségekkel is készíteni, persze ekkor már szentségtörés lenne a carbonara jelzőt ráaggatni az ételre. Mindenesetre a szósz ugyanaz, csupán egy kis zsenge borsó (vagy cukkini, esetleg padlizsánkockák stb.) társul mellé.

Folytatás és recept az Élet Napos Oldalán >>>

Van élet a pesto genovesén túl, mindjárt ott van pl. a salsa di noci, ami szintén ligúriai specialitás. Dió, parmezán, esetenként tejbe áztatott kenyérdarabok, majoranna, esetleg bazsalikom és persze olívaolaj kell hozzá, ki hogy készíti. Alapesetben pansottival kínálják, ami egy ligúr batyutészta, háromszög alakú ravioli gyakorlatilag.
A tésztaboltban azonban a corzetti volt a legfurább alakú ligúr pasta, ezért azt hoztam haza, és az üveges nocci szósz alá is az került. A corzetti nagyon kellemes kis ruganyos lapocska megfőve, a noci engem túlságosan is emlékeztet a dióstészta ízére, ezt sok fokhagymával igyekeztünk elnyomni. De még így sem igazán karakteres cucc, persze lehet hogy nem a legjobbat vásároltam.

Másrészt otthon is simán elkészíthető – recept itt >>>

Corzetti alla salsa di nocci

Van élet a pesto genovesén túl, mindjárt ott van pl. a salsa di nocci, ami szintén ligúriai specialitás. Dió, parmezán, esetenként tejbe áztatott kenyérdarabok, majoranna, esetleg bazsalikom és persze olívaolaj kell hozzá, ki hogy készíti. Alapesetben pansottival kínálják, ami egy ligúr batyutészta, háromszög alakú ravioli gyakorlatilag.

A tésztaboltban azonban a corzetti volt a legfurább alakú ligúr pasta, ezért azt hoztam haza, és az üveges nocci szósz alá is az került. A corzetti nagyon kellemes kis ruganyos lapocska megfőve, a nocci engem túlságosan is emlékeztet a dióstészta ízére, ezt sok fokhagymával igyekeztünk elnyomni. De még így sem igazán karakteres cucc, persze lehet hogy nem a legjobbat vásároltam.

Másrészt otthon is simán elkészíthető – recept itt

http://renidani.blogspot.hu/2012/01/dios-teszta-azaz-pasta-alla-salsa-di.html

A borsó erősen alábecsült anyag, nyákos főzelékek, pörköltszaftok alá temetve jutunk hozzá, de amióta megkóstoltam Locatelli nyári salátáját, amiben a borsó énekelte a szólót, tudom, hogy a borsó bármire képes, ha finom.