Az angyalhaj tészta a rizstésztához hasonlóan fehéres és nagyon vékony, hosszú tészta, a különbség, hogy nem rizslisztből készül. Az egyik lehetőség, hogy shrimp-pel, citromos-tejszínes szósszal készítjük.

Nyilván mindenkinek eszébe jutott már, hogy mit is kezdjen a szekrényben maradt száraztésztákkal, amiket nem használtunk fel, mert éppen olyan kevés maradt, hogy már nem jött ki belőle egy adag? Nos, a megoldást máris szállítjuk!

Korábban sosem hallottam a zöldborsópörköltről, meg egyáltalán arról, hogy a zöldborsó ilyen módon is elkészíthető. Férjem családjában azonban nagy hagyománya van ennek az ételnek, és nagy családi kedvenc. Mivel a gyerekek is nagyon szeretik, itthon is gyakran készül.

Ha már múltkor a tésztasalátákról volt szó, akkor megint kedvezzünk egy kicsit a zöldségkedvelőknek, de mégse legyen nyers az ételünk.

Már az elnevezés sem semmi, meg maga a gondolat sem. Ugyanakkor a képek meggyőzőek, és az összetevők passzolnak, úgyhogy már indulhat is a nyálelválasztás. De tulajdonképpen miért is pitében?

Ha végre tényleg jön a jó idő, és nem fenyegetnek újabb és újabb hidegfrontokkal és hóeséssel az időjósok, akkor tavasztól, és persze nyáron elérkezik a piknikek és grillezések időszaka, amikor az egyik jó kis köret lehetőség a tésztasaláta.

Nemrég felfedeztem egy receptet egy angol nyelvű honlapon, ami igen érdekesen hangzott, ráadásul még finomnak is tűnt, ami nem hátrány. Gondoltam, a hétvégén elkészítem, azonban végül nem kotta szerint dolgoztam, de így is egy igen finom, ráadásul saját kreációjú szósz jött ki belőle.

Pláne, ahogyan a nagypapa csinálja... Persze amit a nagypapa csinál az alapból finom (mert nagypapa igazi mágus a konyhában, a pitéiről ódákat zengenénk, ha ez nem egy sütis blog lenne...), de a tarhonyás húsa kifejezetten nagy sláger.

Ha esetleg nem találtátok ki a menüt mondjuk egy Valentin-napi vacsorához, akkor itt egy ötlet. Gyors, könnyű, és persze nem csak a jeles napon, hanem bármilyen egyéb különleges alkalomkor is el lehet készíteni.

Ahogy ígértük, álljon itt egy kis ízlelőbimbó izgató írás arról, hogy milyen is az igazi bolognai. Csirkemáj vagy pancetta? Vörös- vagy fehérbor? Hogyan készíthető el a tökéletes bolognai szósz? A miként akár háborút is képes kirobbantani.

El merünk-e szakadni mondjuk a bolognai és spagetti párosítástól vagy a milánói és makaróni duettjétől vagy ez már egy kisebb szentségtöréssel ér fel? Ragaszkodunk a klasszikusokhoz, vagy azt főzzük, amit szeretünk, esetleg éppen azzal a tésztával, ami otthon van?

Az ünnepek idején sem tagadtuk meg önmagunkat és nekiálltunk pizzát sütni. Jó, nem karácsonykor, de a két ünnep között. Már régen terveztük, és bár nem túlságosan időigényes, de valahogy a hétköznapok darálójában nem jutott rá idő. Most viszont belevetettük magunkat.

Elképesztő lendülettel közeleg a karácsony, ideje megtervezni, mi kerüljön az ünnepi asztalra. Terveink szerint ebben próbálunk majd több posztban is segíteni. Ma belevágunk a közepébe, jöjjön hát a Linguine Mare Chiaro szósszal!

Van az úgy, hogy az embernek nincs kedve hosszan a konyhában állni és órákig főzőcskézni, hanem csak gyorsan összeütne valamit. Na, ez a valami volt most a mi esetünkben a tojásos gnochetti.

Nagyszerű élmény otthon japán tésztákat készíteni, főleg mert nem akkora ördöngősség, viszont nagyon más ízvilág. Világevő most már a tévében is segít.

Az ételhez be kell szerezni várhatóan pár dolgot a kedvenc ázsiai boltból, de talán megéri, mert ezek nem nagyon specifikus alapanyagok, hanem sok japán fogáshoz kellenek, azaz nem marad meg feleslegesen a fel nem használt mennyiség, lehet további kísérletezgetésre használni.

A soba (ejtsd: szoba) a néhány híres japán tészta egyike. Hajdinalisztből készül, ennek köszönheti barnás színét. Előfordul hidegen és melegen is, előbbi esetben mártogatják valamilyen szószba (mint ebben az alapreceptben is), utóbbi esetben általában forró leves betétjeként szolgál.

Folytatás és recept a Világevőn >>>

Nagyszerű élmény otthon japán tésztákat készíteni, főleg mert nem akkora ördöngősség, viszont nagyon más ízvilág. Világevő most a tévében is segít.

Az ételhez be kell szerezni várhatóan pár dolgot a kedvenc ázsiai boltból, de talán megéri, mert ezek nem nagyon specifikus alapanyagok, hanem sok japán fogáshoz kellenek, azaz nem marad meg feleslegesen a fel nem használt mennyiség, lehet további kísérletezgetésre használni.

A soba (ejtsd: szoba) a néhány híres japán tészta egyike. Hajdinalisztből készül, ennek köszönheti barnás színét. Előfordul hidegen és melegen is, előbbi esetben mártogatják valamilyen szószba (mint ebben az alapreceptben is), utóbbi esetben általában forró leves betétjeként szolgál.

Folytatás és recept a Világevőn >>>

http://vilagevo.blog.hu/2012/08/21/zaru_soba_azaz_hideg_japan_hajdinateszta-salata

A Gyermelyi-szortimentben rizsszem néven futó tésztaforma még soha nem ihletett meg. Azt hittem , ez valami speciális levesbetét, melynek helyes használatához minimum falusi nagymamának kell lenni. Úgyhogy meglepődtem, amikor a Rakottkerten ezt a kifejezetten inspiráló salátát és ezt az olasz levest megtaláltam.

Orzo, vagy olasz néven risoni a nagyszemű rizs formájú tészta. Népszerű levesbetét többek között az olasz és a görög konyhában, de egytálételek alapanyagaként is kitűnő, mert remekül átveszi az ízeket.
Próbára tettem most mindkét helyzetben, készítettem belőle egy nagyon üdítő görög citromos húslevest és egy nagy adag salátát grillezett zöldségekkel, öntettel. Egyik jobb volt, mint a másik.

Folytatás és recept a Rakottkerten >>>