Unokatesóm vegetáriánus. Amikor hazajött pár napra külföldről, mindjárt megkérdezte, hogy hova tudna elmenni ebédelni, vacsorázni, ahol vega kajákat ehet. Azon kívül, hogy ajánlottam neki klassz kis fővárosi helyeket, sütöttem a közös ebédünkre egy remek húsmentes lasagnet- is spenóttal, sajtokkal, mártással, és pirított fenyőmaggal... Isteni lett!

Fotó: KockacZukor

Van az a túlhajszolt, és kiégett állapot, amikor már csak zombi üzemmódban megy a reggeli kelés, öltözés, munka, bevásárlás és hazaérkezés. Mint aki elfelejtette, hogyan is kell élni, és már csak vegetál. Aztán egyszer csak valaki bekopog a világ végéről, sőt, nem is kopog, hanem DÖRÖMBÖL, és közli, hogy ez így nem jó, több van benned! Hol vagy? Mikor vesztél el? Mutasd magad! Ettől a pillanattól kezdve pedig semmi sem kell már, ami átlagos, színtelen, üres, hervadt és halott. Egyszer csak újra színes a világ. :-)

 Fotók: KockacZukor

Mindig elcsodálkozom felnőtt vagy fiatalabb embereken, akik rosszindulatból, keserűségből cselekednek. Tisztában vagyok vele, hogy ilyenné lettek, megéltek olyan dolgokat, amik ilyenné tették őket. Ugyanakkor nagyon sok az olyan történet, amikor ebben ők is közreműködtek, vagy nem tettek ellene semmit, pedig tudtak volna. Ha ezeket a sebeket az egyén nem ápolja, nem teszi helyre, mástól nem várhat megváltást. Senki nem fogja rendezni másnak az életét. Tudd elviselni, kezelni, szeretni magad, és tudj megbocsátani magadnak. Csak ezután lesz barátod és támogatód az élet.   

Fotó: KockacZukor

“Houston, we have a problem” – mondtam vasárnap délelőtt 11-kor a páromnak, a csirke panírozása után. Nincs itthon étolajunk, és vasárnap van. Jajj, de utálom ezt a vasárnapi zárva tartást. Egyszerűen nem tudok mindig mindent a fejemben tartani. Megkerestük interneten a legközelebbi, mégis nyitva tartó kis közértet, és a párom elbringázott gyorsan hozni ezt-azt a vasárnapi ebédhez. Eközben Csongibogyó szorgalmasan matekozik, én pedig addig megosztok veletek egy egyszerű, de nagyszerű receptet! ;-)

Fotó: KockacZukor