Van az a túlhajszolt, és kiégett állapot, amikor már csak zombi üzemmódban megy a reggeli kelés, öltözés, munka, bevásárlás és hazaérkezés. Mint aki elfelejtette, hogyan is kell élni, és már csak vegetál. Aztán egyszer csak valaki bekopog a világ végéről, sőt, nem is kopog, hanem DÖRÖMBÖL, és közli, hogy ez így nem jó, több van benned! Hol vagy? Mikor vesztél el? Mutasd magad! Ettől a pillanattól kezdve pedig semmi sem kell már, ami átlagos, színtelen, üres, hervadt és halott. Egyszer csak újra színes a világ. :-)

 Fotók: KockacZukor

Melegszendvics készült reggelire. Imádom a reggeli stílusos elkészítését, az asztal megterítését a gyümölcslé kitöltésétől, a zöldségek szeletelésén át, a sütőből áradó illatokig. A még álmos szemeket, a lassan megszólaló szájakat, és a mosolygó arcokat, amikor leülünk a terülj-terülj asztalka mellé, ami tele van színekkel, aromákkal. És mindenhez hozzá lehet nyúlni, mindent elfogyasztani. Reggeli után még el sem pakoltam, de már készítettem a hétvégi édességet. Nem is tudom az idejét, hogy mikor ettem kókuszosat utoljára, ezért most egy tömörebb tésztájú süteményt készítettem.

Fotó: KockacZukor

Párizsban a Montmartre-on járva betértünk egy kis boulangerie-ba (pékségbe). A hatalmas kínálatból egy kis citromos süteményt választottam, és ezzel meg is találtam életem kedvenc sütijét, a „Citron pain d' epices” nevű csodát. Semmi más nem érdekelt ezután... hiába ágaskodtak a macaronok, integettek a quiche-ek, és madeleine-k. Észre sem vettem a tarte tatin, ekler, clafoutis, mille-feuille vagy egyéb francia édességeket sem. Mindennap szükség volt az adagomra, így menet közben egy-egy mindig elfogyott. Ezekkel az emlékekkel gazdagodva itthon a lime-ot és lime zselét vettem elő, és készítettem el az alábbi könnyed, tésztás édes ebédemet.

Fotó: KockacZukor