A legtöbb gyárhoz hasonlóan, itt is a csomagolás az egyik leglátványosabb szakasz, noha nem sok köze van magához a gyártáshoz és a termékhez. A csomagolósorokban ott van az a chaplini/kisvankondi börleszk-lehetőség, amit a költői lélekkel megáldott gépészek sosem felednek el kihasználni. A tojástörőnek is volt egy pár érthetetlenül szép pillanata. Van benne egy kar, ami a négyzet alakú tojástartókat felkínálja a tojásszippantó szopókáknak, és ez a kar minden valahányadik tojástartót kilencven fokkal elforgat. Képtelen vagyok kitalálni, hogy mi célból. Hisz négyzet alakú! De nagyon jól néz ki, az biztos.

A tészta minőségének másik kardinális pontja a hozzá felhasznált liszt minősége. A Gyermely az MTA Martonvásári Kutatóintézetével fejlesztet a saját termőterülete viszonyaihoz ideális búzafajtákat. Ezt szuperelit vetőmagnak hívják, amit először elvetnek a földeken, hogy mennyiségi vetőmagot arassanak róla, ami ősszel bekerül a vetőmagüzembe, ami jövő évben nagy területen elvetésre kerül, és abból már étkezési búza lesz. A malomba érkező termést kocsinként minőségellenőrzésnek vetik alá, és bevásárlási árat is ennek az eredménye határozza meg. A gabona silókba kerül, majd a malomba, a liszt végül újabb silókba és onnan már csővezetéken a gyárcsarnokba. Összesen három év telik el a szuperelit vetőmag kitermelése és a főzővízbe kerülés közt.

Mondták a gyárban, hogy szívesen küldenek egy kis alapanyagot a kísérletezéshez, hevesen bólogattam, hogy mindenképp, de arra nem gondoltam, hogy egy egész raklappal kapok. Ráadásul vagy huszonöt féléből, köztük olyanok, amilyeneket még sose láttam - most plafonig van a kamra kis csavarokkal, dugóhúzókkal, lapocskákkal, gömböcskékkel, kagylócskákkal - mi lesz ebből? Megmondjam? Végre megvalósíthatom régi álmomat és készíthetek egy olyan rakott tésztát, amiben legalább tíz különféle formájú tészta van. Csinált már valaki ilyet?

A tojástörő üzem a tésztagyár leglátványosabb része. Itt hűvös van és állatkertszag. Olyan, mint valami hideg pálmaház, amiben csak tojások vannak – abból viszont rengeteg. Amikor ott voltunk úgy hatvan köbméternyi tojás várakozott a sorsára kék műanyag tojástartókban. Idegenvezetőnk elmondta, hogy csirkéik a szabványos 750 cm2-élnek összkomfortos lakóparkokban, tágas ketrecekben, melyekben minden van, ami egy modern háztartásban elengedhetetlen: tojófészek, ülőrúd, karomkoptató és homokfürdő.
   

Szomor után hirtelen sokat romlik az út minősége. Összegömbölyödött kutya méretű kátyúkat kerülgetünk a sűrű bozóttal szegett úton. Aztán egy ponton szétválik a bozót, és feltárul előttünk a Budai hegyektől a Gerecséig elnyúló Zsámbéki medence legszebb látképe. Akár egy science-fiction regény borítója, ami a szebb jövőt ábrázolja: hullámzó friss, zöld búzamező amíg a szem ellát, háborítatlan táj, egyetlen égre szökő high-tech várossal. A Gyermelyi Tésztagyár silóktól, tornyoktól, víztoronytól, malomtól, kéményektől szúrós körvonalai törik meg az idilli hullámzást. Reggel nyolckor van jelenésünk a gyárkapuban, és a hajnali köd, valamint az álmosság csak fokozza a látvány misztikumát. Az idealista sci-fi szerzők ilyennek képzelték a jövő iparát: tisztának, impozánsnak, hatékonynak és illedelmesnek, csak aztán jöttek az antiutopisták, hogy szénfeketére fessék ezt az optimista képet.