Nagyon szeretem a serpenyőben gyorsan összedobható, mégis ízes és szaftos dolgokat. Ugyanakkor, ha van egy kis plusz időnk, amit a főzésre tudunk fordítani, akkor a sütőben, akár csak rövid ideig, összesütött ételeknek nagyon jó íze tud lenni.

Most két olyan tepsis tésztát szeretnék megosztani, ahol egy nagyjából fél órás sütőbeli tartózkodással lesz kész az étek. Ezért mindkettőnél érdemes arra odafigyelni, hogy ne főjön túl a tészta, mert még sülni is fog, szósz alatt.

Csirkés szarvacska tepsiben

Hozzávalók:

1 mérce szarvacska tészta
2 evőkanál olívaolaj
Fél mérce csirkemell, felkockázva
½ fej hagyma, apróra vágva
1 gerezd fokhagyma, reszelve
1 darabos paradicsomkonzerv
1 mérce feldarabolt mozzarella
1 csokor petrezselyem, felaprítva
¼ teáskanál só
¼ teáskanál bors
¼ mérce zsemlemorzsa
¼ mérce reszelt parmezán
1 evőkanál vaj és még amennyi kell a tepsi kikenéséhez

Elkészítés:

Melegítsük elő a sütőt 200 fokra.

Forraljuk fel a sós vizet, majd főzzük a tésztát körülbelül 5 percig. Majd szűrjük le, és tegyük egy nagy keverőtálba.

Közben tegyünk egy serpenyőbe olívaolajat, dobjuk bele a csirkét, és főzzük kb. 3 percig. Ez után tegyük bele a hagymát és a fokhagymát, kevergessük, főzzük még körülbelül 5 percig, amíg a hagyma megpuhul, a csirke pedig átsül.

Ha elkészült keverjük a tésztához, öntsük rá a paradicsomot, a mozzarellát, a petrezselymet, sót és a borsot. Jól keverjük össze, aztán tegyük a kivajazott tepsibe. Közben egy kisebb tálban keverjük össze a zsemlemorzsát és a parmezánt, majd a keverékből tegyünk a tésztára. (Aki nincs oda a zsemlemorzsától az ilyen ételek tetején, az nyugodtan kihagyhatja, ahogy én például a rakott krumpliból is mindig kihagyom.)

Tegyünk az egész tetejére kis vajdarabkákat, majd tegyük a sütőbe, amíg megpirul, körülbelül fél órára.

Penne sült zöldséggel, tepsiben

Ez utóbbi étket nyáron kicsit könnyebb és olcsóbb elkészíteni friss zöldségekkel, de azért ilyenkor is megtalálhatók az összetevők.

Hozzávalók:

2 piros paprika, vékony csíkokra szeletelve
2 cukkini, felkockázva
2 tök (kisebb) szintén felkockázva
4 fej gomba, felszeletelve
¼ mérce olívaolaj
1 fej hagyma, szeletekre vágva
1 teáskanál só
1 teáskanál bors
1 evőkanál provence-i vagy olasz fűszerkeverék
½ kg penne (tollhegy) tészta
3 mérce marinára szósz
1 mérce reszelt fontina sajt (valamilyen puha, zsíros sajt)
½ mérce reszelt, füstölt mozzarella
1 és fél mérce zöldborsó (fagyasztott, kiolvasztva)
¼ mérce reszelt parmezán, és még egy kicsi a tetejére
2 evőkanál vaj

Elkészítés:

Melegítsük elő a sütőt 220 fokra. Egy sütőpapírra dobjuk rá a zöldségeket (paprika, cukkini, tök, gomba, hagyma) meglocsolva egy kis olívaolajjal és a zöld fűszerekkel. Süssük, amíg megpuhul, nagyjából 15 percig.

Közben főzzük meg a tésztát, de ne teljesen, nagyjából 6 percig. Ha elkészült, szűrjük le.

Egy nagy keverőtálban keverjük össze a tésztát és a zöldségeket, a marinára szószt, a sajtokat a borsót, fél teáskanál sót és fél teáskanál borost. Forgassuk össze az egészet, míg a szósz jól eloszlik.

Tegyük a tésztát egy kivajazott tűzálló tálba vagy tepsibe, tegyük rá a maradék parmezánt, és a vajdarabokat. Süssük, amíg megpirul, nagyjából 25 percig.

Forrás: Giada De Laurentiis

Kezdődik az iskola. Előkerülnek a nyári szünetben szekrényben pihenő sulis kulacsok, palackok, amelyben a gyerekek az uzsi innivalót viszik magukkal.

Vannak, akik műanyag palackos rostos üdítőt, vizet csomagolnak csemetéiknek, akár mindennap egy-egy műanyag üveget a kukába dobva ezzel, de mi buzdítunk a környezettudatos iskolai innivaló fogyasztásra mindenkit, és hogy többször használható palackokban vigye magával a gyerkőc az útravaló folyadékot. Rengeteg típus, anyag, kupakfajta közül lehet választani, nézzük át a legtrendibbeket:

A magyar konyha nem ápol bensőséges kapcsolatot a tésztával, és jobbára csak hordozóanyagnak tekinti, ezért a magyar szakácsnék szeretete és szakértelme inkább a tésztára halmozott szószban tud megfogalmazódni. Ez lehet az oka annak, hogy a hagyományos magyar konyhákban túlfőzik a tésztát – nem figyelnek az igényeire – és nagy szeretettel, sok anyaggal elkészített szószokba fullasztják.

Az olasz ember azonban mitikus kapcsolatban van a tésztával, és mindenekelőtt tökéletes - al dente modorban megfőzött - tésztát szeretne enni, a szósz pedig csak azért van, hogy az étel színesebb legyen, változatosabb, és némi tápértéket is juttasson a szervezetébe.

Ennek történelmi okai is vannak. Az egyik fő ok az esztétikum és az illem lehetett. Az emberek ugyanis évszázadokon át kézzel ették a tésztát. Ha túl sok lett volna a szósz, nem csak, hogy nem tudták volna magukhoz venni, de undorítóan össze is maszatolták volna magukat. A kevés szósz, vagy a teljes szószhiány az illedelmes tésztaevés kulcsa volt.

Persze az is fontos tényező lehetett, hogy a történelmi Itáliában, az egyszerű tésztaevő családnak nem futotta sok szószra. Vagy egyáltalán bármiféle szószra. Andrea Grazisosi, a Nápolyi Egyetem professzora a következő képpel írja le az itáliai szegénységet és annak gasztronómiai vonatkozásait: „Úgy tartják, a szegény családokban ebédre egy heringet akasztottak szögre, majd a család minden egyes tagja odament a heringhez, és bedörzsölte vele a kenyerét, hogy legyen valami íze.”

Aztán jött a nagy huszadik századi jólét, és az emigráns olaszok milliói – akik az olasz cuccinát globális irányzattá tették – falni kezdték a gazdag, húsos feltéteket, amit aztán mindenki megirigyelt, és így a nemzetközi olasz konyha első fordulójában – ami hozzánk is eljutott, egészen a menzák szintjéig – minden tésztát rengeteg szósszal ettek.

Ma azért már nálunk is lehet tudni, mi az az „al dente”, és hogy a tésztára kevés szószt illik tenni. Ha olasz-konyha tudatos pasta-sznob barátoknak főzünk, eszünkbe nem jutna túlfőtt spagettire fél kiló paradicsomos, darálthúsos szószt borítani, mert többé nem vennének emberszámba, és azt mondanák, hogy keressünk állást a zánkai úttörőtábor kantinjában.

De a gasztronómiában az a szép, hogy mindennek az ellenkezője is igaz lehet, ha elég meggyőzően tudjuk előadni az érveinket. Mark Bittman, a New York Times kolumnistája pár évvel ezelőtt azzal rukkolt elő, hogy vannak olyan tésztafeltétek, melyeknek jól áll, ha sokkal több van belőlük, mint a tésztából. Felejtsük elé a szalonnás, tejszínes, sajtos szószokat, és koncentráljunk a zöldségekre. Ha képesek vagyunk friss zöldségekből kíméletes eljárásokkal laza, rostos szószt készíteni, akkor a tésztát nyugodtan hátrább sorolhatjuk a főszerepből. Kétszer annyi szósz, fele annyi tészta – csak, hogy legyen mit rágni.

Te mennyi szószt teszel a tésztára?

Fotó: https://biancazapatka.com

A harcsapaprikás a magyar konyha egyik luxusékszere, mi pedig nagyon szerettünk volna meríteni egy nagy kanállal ebből a luxusból, így el is készítettük. Divatdiéták, trendi saláták reszkessetek, most egy emberes harcsapaprikásra vágyik a Mástészta blog teljes személyzete. :) Köretként fodros nagykockát kínáltunk mellé.

Hozzávalók:

• 10 dkg szalonna
• 1 fej hagyma
• 60 dkg filézett harcsa
• 1 tk fűszerpaprika
• 2 db paradicsom
• 2 db színes lecsópaprika
• 1 ek liszt
• 3 dl tejföl
• erős paprika ízlés szerint
• só
• 2 ek olaj
• 30 dkg fodros nagykocka

Elkészítés:

Apróra összevágjuk a szalonnát, kiolvasztjuk, majd megfuttatjuk rajta a tisztított és finomra vágott hagymát, megszórjuk a fűszerpaprikával, elkeverjük, és 3 dl vizet  öntünk rá. Amikor forr, takarékra vesszük, beletesszük a szeletelt és megmosott paradicsomot, erős paprikát, sózzuk és főzzük 15- 20 percig.  Elkeverünk 2 dl tejfölt, a liszttel és kevés vízzel, majd a  szaftot behabarjuk vele. Kíméletesen összeforraljuk, finom szűrőn átszűrjük. Nagyobb serpenyőben, olajon megfuttatjuk a vékony csíkokra vágott paprikákat. Rátesszük a megmosott és leszárított, nagyobb darabokra vágott halszeleteket, sózzuk és összepirítjuk. Nagyon kell vigyázni, nehogy eltörjenek a halak. Amikor már a halhús mindkét oldala fehéres, ráöntjük a leszűrt, félretett mártást. Összepároljuk 4-5 percig, ha kell, ízesítjük, és tálaljuk. Tálalásnál a tetejét meglocsoljuk a maradék tejföllel. Köretnek fokhagymás tésztát adhatunk.  A tésztát sós vízben kifőzzük, és leszűrjük, kicsit lemossuk. Olajat felmelegítjük és rádobjuk a tisztított zúzott fokhagymát, petrezselymet, erős paprikát. Gyorsan elkeverjük, majd összeforgatjuk a tésztával. Ha kell még, sózzuk, és tálaljuk a harcsa mellé.

Mennyiség 4 adag
Előkészítési idő: 10 perc
Elkészítési idő: 60 perc

Forrás: https://gardeninthekitchen.com

A négysajtos tészta is a legegyszerűbb tésztareceptek közé tartozik, de azért a szokásosnál egy kicsit becsapósabb, több szempontból is. Két végéről is meg lehet fogni az ügyet. Ha maradtak a hűtőben érett, erős ízű sajtdarabkák, melyeket kenyérrel már nemigen lehetne elfogyasztani, akkor az első kérdés – mégpedig az, hogy milyen sajtot használjunk – meg is oldódott. A maradékfelhasználás amúgy is egy csomó morális súlyt levesz a háziasszony válláról. 


Ha nincs ilyen szerencsénk vagy eleve nem szoktunk érdekes sajtokat fogyasztani, és csak a négysajtos tésztához vásárlunk be sajtokat, akkor azonnal komoly dilemmákkal szembesülünk. Olyan ízharmóniát kell kikerekítenünk a négyféle sajtból, mely egyrészt jól megy a fokhagymás alaphoz, másrészt, többet tud, mint a sajtok magukban, különben csak sajtpazarlás az egész. Pizzamozzarellát mindenképp veszek hozzá, mert az olvad a legjobban, az adja a szósz testét. Egy kis füstölt sajt – lehet füstölt mozzarella – is kell bele, de ne túl sok, és a kemény füstölt héjakat pláne hagyjuk ki a serpenyőből, mert azok sosem olvadnak el, és nagy koncentrációban hordozzák a füstízt. A kéksajttal is nagyon kell vigyázni, mert könnyen eluralja az ízt, de valószínűleg ez a fermentált sós sajtíz is igencsak kell a kompozícióba. A negyedik sajt lehet kesernyés gouda vagy parmezán vagy ki tudja, mi. A lényeg, hogy egy harmonikus ízkorongot vizionáljunk belőlük, melynek a cikkelyei érintik a füstöset, a fermentáltat (kék), a zsíros sajtízt és a csípős sajtízt. Akkor van értelme ennek a négysajtos kotyvasztásnak, ha valami teljesség fejeződik ki a sajtízek összességében.
Én a sima mozzarellán kívül vettem még füstölt mozzarellát, kéksajtot, és goudát, kb 10-10 dkg-ot mindegyikből, de nem tettem bele az összeset.

Nagyon kevés olíván melegítek vékonyra vágott fokhagymát – max két fejet, hangsúly a moderáción, minden ízt szeretnék élve hagyni – morzsolt koriandergolyót, némi frissen törött borsot. Nem kezd el pirulni sem, végig mindet lassún csinálok, mert a sajt nagyon trükkösen reagál a hirtelen, erős hőre - összeugrik, megmakacsolja magát, megsértődik. Nem teszek bele vizet, se bort, ezek mind rosszul hatnak az olvadófélben lévő sajtra. Misztikus kémiája van a folyamatnak. Kiválasztom a legkeményebb sajtot, vékony csíkokat vágok belőle, és rádobom a fokhagymás olajra, majd öntök hozzá egészen kevés tejet. Megvárom, míg massza lesz, aztán ismét sajtcsíkokat dobálok rá és ismét tejet – mindig arányban marad a két összetevő, mert régi kellemetlen tapasztatok után nagyon figyelek már, ne kapjak tejben vagy olajban úszkáló összeugrott, gumiszerű sajtdarabokat. Így tejjel-sajttal araszolva egész rendes állagú mártást kapok. Közben kóstolgatom, melyik sajtból kell még. Kb 30 dkg sajtot szeletelek a serpenyőbe, majd felöntöm tejszínnel, egyszer felforralom, de azonnal le is veszem a hőt, török rá még borsot, reszelek rá némi szerecsendiót, szórok rá morzsolt majoránnát. Ha van otthon, az apróra vágott snidling nagyon illik hozzá, de jó lesz a zellerzöld, petrezselyem, valami friss zöld.
Rövid tészta illik hozzá, én háromszínű durumpennét választottam, de jól megy hozzá a tojásos tészta is. Nem főzöm meg teljesen, hagyom, hogy a végső állagát a sajtszószban nyerje el, ebből a célból összeforgatás után még ráöntök egy pár kanál főzővizet. Esetleg reszelek rá parmezánt is - ez már az ötödik sajt, kicsit szégyellem magam.

Alapétel, mégsem sikerül mindig jól, a szószt melegíteni nem nagyon lehet, de van, hogy már elsőre is összeugrik, nehéz kijavítani, igaz, hogy a jóféle sajtok miatt, teljesen elrontva sem ehetetlen, bár nem valami szép látvány. Mindenesetre érdemes vele próbálkozni, ám lehet, hogy még érdemesebb próbálkozni egysajtos tésztákkal.
 

Hozzávalók:

• penne/más rövid tészta
• 4 féle sajt (30dkg) (mozzarella, márványsajt, gouda, füstölt sajt)
• 3 deci tej
• 1,5 deci tejszín
• 2  fej fokhagyma
• 1 kanál olaj
• majoránna
• só
• snidling