Tészták a sütőből

Nagyon szeretem a serpenyőben gyorsan összedobható, mégis ízes és szaftos dolgokat. Ugyanakkor, ha van egy kis plusz időnk, amit a főzésre tudunk fordítani, akkor a sütőben, akár csak rövid ideig, összesütött ételeknek nagyon jó íze tud lenni.

penne_1.jpeg

Most két olyan tepsis tésztát szeretnék megosztani, ahol egy nagyjából fél órás sütőbeli tartózkodással lesz kész az étek. Ezért mindkettőnél érdemes arra odafigyelni, hogy ne főjön túl a tészta, mert még sülni is fog, szósz alatt.

Csirkés szarvacska tepsiben

Hozzávalók:

1 mérce szarvacska tészta
2 evőkanál olívaolaj
Fél mérce csirkemell, felkockázva
½ fej hagyma, apróra vágva
1 gerezd fokhagyma, reszelve
1 darabos paradicsomkonzerv
1 mérce feldarabolt mozzarella
1 csokor petrezselyem, felaprítva
¼ teáskanál só
¼ teáskanál bors
¼ mérce zsemlemorzsa
¼ mérce reszelt parmezán
1 evőkanál vaj és még amennyi kell a tepsi kikenéséhez

Elkészítés:

Melegítsük elő a sütőt 200 fokra.

Forraljuk fel a sós vizet, majd főzzük a tésztát körülbelül 5 percig. Majd szűrjük le, és tegyük egy nagy keverőtálba.

Közben tegyünk egy serpenyőbe olívaolajat, dobjuk bele a csirkét, és főzzük kb. 3 percig. Ez után tegyük bele a hagymát és a fokhagymát, kevergessük, főzzük még körülbelül 5 percig, amíg a hagyma megpuhul, a csirke pedig átsül.

Ha elkészült keverjük a tésztához, öntsük rá a paradicsomot, a mozzarellát, a petrezselymet, sót és a borsot. Jól keverjük össze, aztán tegyük a kivajazott tepsibe. Közben egy kisebb tálban keverjük össze a zsemlemorzsát és a parmezánt, majd a keverékből tegyünk a tésztára. (Aki nincs oda a zsemlemorzsától az ilyen ételek tetején, az nyugodtan kihagyhatja, ahogy én például a rakott krumpliból is mindig kihagyom.)

Tegyünk az egész tetejére kis vajdarabkákat, majd tegyük a sütőbe, amíg megpirul, körülbelül fél órára.

Penne sült zöldséggel, tepsiben

Ez utóbbi étket nyáron kicsit könnyebb és olcsóbb elkészíteni friss zöldségekkel, de azért ilyenkor is megtalálhatók az összetevők.

Hozzávalók:

2 piros paprika, vékony csíkokra szeletelve
2 cukkini, felkockázva
2 tök (kisebb) szintén felkockázva
4 fej gomba, felszeletelve
¼ mérce olívaolaj
1 fej hagyma, szeletekre vágva
1 teáskanál só
1 teáskanál bors
1 evőkanál provence-i vagy olasz fűszerkeverék
½ kg penne (tollhegy) tészta
3 mérce marinára szósz
1 mérce reszelt fontina sajt (valamilyen puha, zsíros sajt)
½ mérce reszelt, füstölt mozzarella
1 és fél mérce zöldborsó (fagyasztott, kiolvasztva)
¼ mérce reszelt parmezán, és még egy kicsi a tetejére
2 evőkanál vaj

Elkészítés:

Melegítsük elő a sütőt 220 fokra. Egy sütőpapírra dobjuk rá a zöldségeket (paprika, cukkini, tök, gomba, hagyma) meglocsolva egy kis olívaolajjal és a zöld fűszerekkel. Süssük, amíg megpuhul, nagyjából 15 percig.

Közben főzzük meg a tésztát, de ne teljesen, nagyjából 6 percig. Ha elkészült, szűrjük le.

Egy nagy keverőtálban keverjük össze a tésztát és a zöldségeket, a marinára szószt, a sajtokat a borsót, fél teáskanál sót és fél teáskanál borost. Forgassuk össze az egészet, míg a szósz jól eloszlik.

Tegyük a tésztát egy kivajazott tűzálló tálba vagy tepsibe, tegyük rá a maradék parmezánt, és a vajdarabokat. Süssük, amíg megpirul, nagyjából 25 percig.

Forrás: Giada De Laurentiis

Iskolakezdés: vizespalack mustra

Kezdődik az iskola. Előkerülnek a nyári szünetben szekrényben pihenő sulis kulacsok, palackok, amelyben a gyerekek az uzsi innivalót viszik magukkal.

water-bottle-materials-768x509.jpg

Vannak, akik műanyag palackos rostos üdítőt, vizet csomagolnak csemetéiknek, akár mindennap egy-egy műanyag üveget a kukába dobva ezzel, de mi buzdítunk a környezettudatos iskolai innivaló fogyasztásra mindenkit, és hogy többször használható palackokban vigye magával a gyerkőc az útravaló folyadékot. Rengeteg típus, anyag, kupakfajta közül lehet választani, nézzük át a legtrendibbeket:

A vákuumszigetelt palackok

a legjobb megoldást kínálják arra, hogy a vizet nyáron egész nap szuperhidegen tartsák, vagy éppen a forró italokat akár 5 órán át melegen, ami télen jól jöhet. Ezeknek a szigetelt palackoknak két belső kamrájuk van, mely nagyon hatékony módja a hőszigetelésnek.

Az üveg víztartályok

kiküszöbölik a műanyag vagy fém íz érzetét maximálisan, viszont nehezebbek, és törékenységük folytán nem javasoljuk iskolába.

A rozsdamentes acél palackok

is könnyűek, de ezekbe nem tölthetők forró folyadékok a gyártók utasításai szerint (megégetheti a kezet). Vannak, akik idegenkednek a fém illatától, és kiérezhető ízétől, viszont az edény formája könnyen sérülhet, egy leejtéstől behorpadhat, nem szép látvány.

A műanyag vizes palackok

sportos dizájnja mindenki kedvence, sportkupakjuk megakadályozza, hogy tartalma kiömöljön.

A kis klasszikus sulis kulacsok

közül sokat teszteltünk már az évek során, legtöbbjük – bár csepegésmentesnek ígérik, mégis folyik valahol, szinte mindig. Mosogatásnál atomjaira kell szedni őket, a tömítésektől kezdve a beépített gumi szívószálakon át, és alaposan fertőtlenítve kimosni, mert könnyen penészednek.

Neked melyik vált be?

Szósz trend: sokat vagy keveset?

A magyar konyha nem ápol bensőséges kapcsolatot a tésztával, és jobbára csak hordozóanyagnak tekinti, ezért a magyar szakácsnék szeretete és szakértelme inkább a tésztára halmozott szószban tud megfogalmazódni. Ez lehet az oka annak, hogy a hagyományos magyar konyhákban túlfőzik a tésztát – nem figyelnek az igényeire – és nagy szeretettel, sok anyaggal elkészített szószokba fullasztják.

d1a2c91a2200b0b3cdb8f3602668e639.jpg
Az olasz ember azonban mitikus kapcsolatban van a tésztával, és mindenekelőtt tökéletes - al dente modorban megfőzött - tésztát szeretne enni, a szósz pedig csak azért van, hogy az étel színesebb legyen, változatosabb, és némi tápértéket is juttasson a szervezetébe.

Ennek történelmi okai is vannak. Az egyik fő ok az esztétikum és az illem lehetett. Az emberek ugyanis évszázadokon át kézzel ették a tésztát. Ha túl sok lett volna a szósz, nem csak, hogy nem tudták volna magukhoz venni, de undorítóan össze is maszatolták volna magukat. A kevés szósz, vagy a teljes szószhiány az illedelmes tésztaevés kulcsa volt.

Persze az is fontos tényező lehetett, hogy a történelmi Itáliában, az egyszerű tésztaevő családnak nem futotta sok szószra. Vagy egyáltalán bármiféle szószra. Andrea Grazisosi, a Nápolyi Egyetem professzora a következő képpel írja le az itáliai szegénységet és annak gasztronómiai vonatkozásait: „Úgy tartják, a szegény családokban ebédre egy heringet akasztottak szögre, majd a család minden egyes tagja odament a heringhez, és bedörzsölte vele a kenyerét, hogy legyen valami íze.”

Aztán jött a nagy huszadik századi jólét, és az emigráns olaszok milliói – akik az olasz cuccinát globális irányzattá tették – falni kezdték a gazdag, húsos feltéteket, amit aztán mindenki megirigyelt, és így a nemzetközi olasz konyha első fordulójában – ami hozzánk is eljutott, egészen a menzák szintjéig – minden tésztát rengeteg szósszal ettek.

Ma azért már nálunk is lehet tudni, mi az az „al dente”, és hogy a tésztára kevés szószt illik tenni. Ha olasz-konyha tudatos pasta-sznob barátoknak főzünk, eszünkbe nem jutna túlfőtt spagettire fél kiló paradicsomos, darálthúsos szószt borítani, mert többé nem vennének emberszámba, és azt mondanák, hogy keressünk állást a zánkai úttörőtábor kantinjában.

De a gasztronómiában az a szép, hogy mindennek az ellenkezője is igaz lehet, ha elég meggyőzően tudjuk előadni az érveinket. Mark Bittman, a New York Times kolumnistája pár évvel ezelőtt azzal rukkolt elő, hogy vannak olyan tésztafeltétek, melyeknek jól áll, ha sokkal több van belőlük, mint a tésztából. Felejtsük elé a szalonnás, tejszínes, sajtos szószokat, és koncentráljunk a zöldségekre. Ha képesek vagyunk friss zöldségekből kíméletes eljárásokkal laza, rostos szószt készíteni, akkor a tésztát nyugodtan hátrább sorolhatjuk a főszerepből. Kétszer annyi szósz, fele annyi tészta – csak, hogy legyen mit rágni.

Te mennyi szószt teszel a tésztára?

Fotó: https://biancazapatka.com

Újrahasznos tészta

Talán nem szükséges hangsúlyozni, hogy a tészta frissen jó. Öt perc pihenést persze kibír, pláne, ha van rendes - dupla fenekű - tésztafőző edényünk, és a pihenés a még forró tésztavíz felett történik – de azután már nem számít frissnek. Akkor életbe lép a B-terv: a maradékhasznosítás ősi és nemes művészete. Hasznosítsuk újra a tésztát is, újrahasznosítani ugyanis trendi, és a bolygónk érdeke.

img_6276.jpg

 Nem vicc: 1918-ban jelent meg Olindo Guerrini (rendes nevén Lorenzo Stechetti olasz író) L’ante di utilizzare gli avanzi – azaz "A maradékok felhasználásnak művészete" című alapműve, ami sajnos magyarul nem elérhető – amennyire én tudom. A tészta a maradékok felhasználhatósága tekintetében is végtelenül sokszínű jelenség. Csinálhatjuk egyszerűen, de ezt is lehet cizellálni: jó mulatság.

A legalapabb az, hogy ha másnap is főzünk ugyanolyan tésztát, akkor a frissen főtt tészta elkészülte előtt egy perccel a lobogó vízbe borítjuk a tegnapi maradékot. Nem fogjuk tudni megállapítani, melyik mikor főtt. Ehhez persze fontos, hogy lefedve, ideális esetben hűtőben tároljuk a maradékot. Ha le sem fedjük és csontra szárad, akkor tényleg a legegyszerűbb kidobni.

Ha csak kevés marad, akkor belesüthetjük a másnap reggel rántottába. Némi szalonnán megpirítjuk előtte, de ilyenkor ne rakjunk alá hagymát, fokhagymát, semmi olyasmit, ami eléghet. Ha plusz ízt akarunk, akkor a felvert tojáslébe keverhetünk fokhagymás vajat.

Ha több marad, készíthetünk hozzá gyorsan parmezános, szerecsendiós besamellt, majd bevágjuk egy kivajazott tepsibe, és jól megsütjük a sütőben.

Ha üreges cső alakú tésztánk maradt – akár penne, akkár bucatini – akkor ollóval vagy késsel karikákra vághatjuk. A sok kis karikát aztán salátába dobálhatjuk, vagy némi sajtos besamellel összekeverve egy komolyabb rakott tészta tetejére kenhetjük – ebből finom ropogós kéreg lesz.

Ha hosszú, vékony tésztánk maradt meg – spagetti, hosszú metélt, liguine, bavette vagy bármi más – akkor feltekerjük villára, tojásba, lisztbe vagy zsemlemorzsába mártjuk, és kisütjük serpenyőben. Ha ügyesek vagyunk, a közepére egy kis sajtot rejtünk (vagy bármi mást, ami finomnak tűnik)

Ti mit szoktatok kezdeni a megmaradt tésztával?

Harcsapaprikás Mástészta stábosan

A harcsapaprikás a magyar konyha egyik luxusékszere, mi pedig nagyon szerettünk volna meríteni egy nagy kanállal ebből a luxusból, így el is készítettük. Divatdiéták, trendi saláták reszkessetek, most egy emberes harcsapaprikásra vágyik a Mástészta blog teljes személyzete. :) Köretként fodros nagykockát kínáltunk mellé.

fish-stew4.jpg

Hozzávalók:

  • 10 dkg szalonna
  • 1 fej hagyma
  • 60 dkg filézett harcsa
  • 1 tk fűszerpaprika
  • 2 db paradicsom
  • 2 db színes lecsópaprika
  • 1 ek liszt
  • 3 dl tejföl
  • erős paprika ízlés szerint
  • 2 ek olaj
  • 30 dkg fodros nagykocka

Elkészítés:

Apróra összevágjuk a szalonnát, kiolvasztjuk, majd megfuttatjuk rajta a tisztított és finomra vágott hagymát, megszórjuk a fűszerpaprikával, elkeverjük, és 3 dl vizet  öntünk rá. Amikor forr, takarékra vesszük, beletesszük a szeletelt és megmosott paradicsomot, erős paprikát, sózzuk és főzzük 15- 20 percig.  Elkeverünk 2 dl tejfölt, a liszttel és kevés vízzel, majd a  szaftot behabarjuk vele. Kíméletesen összeforraljuk, finom szűrőn átszűrjük. Nagyobb serpenyőben, olajon megfuttatjuk a vékony csíkokra vágott paprikákat. Rátesszük a megmosott és leszárított, nagyobb darabokra vágott halszeleteket, sózzuk és összepirítjuk. Nagyon kell vigyázni, nehogy eltörjenek a halak. Amikor már a halhús mindkét oldala fehéres, ráöntjük a leszűrt, félretett mártást. Összepároljuk 4-5 percig, ha kell, ízesítjük, és tálaljuk. Tálalásnál a tetejét meglocsoljuk a maradék tejföllel. Köretnek fokhagymás tésztát adhatunk.  A tésztát sós vízben kifőzzük, és leszűrjük, kicsit lemossuk. Olajat felmelegítjük és rádobjuk a tisztított zúzott fokhagymát, petrezselymet, erős paprikát. Gyorsan elkeverjük, majd összeforgatjuk a tésztával. Ha kell még, sózzuk, és tálaljuk a harcsa mellé.

Mennyiség 4 adag
Előkészítési idő: 10 perc
Elkészítési idő: 60 perc

Forrás: https://gardeninthekitchen.com

Pasta Quattro Formaggi

A négysajtos tészta is a legegyszerűbb tésztareceptek közé tartozik, de azért a szokásosnál egy kicsit becsapósabb, több szempontból is. Két végéről is meg lehet fogni az ügyet. Ha maradtak a hűtőben érett, erős ízű sajtdarabkák, melyeket kenyérrel már nemigen lehetne elfogyasztani, akkor az első kérdés – mégpedig az, hogy milyen sajtot használjunk – meg is oldódott. A maradékfelhasználás amúgy is egy csomó morális súlyt levesz a háziasszony válláról. 

d4bacc2aaea7c1464ef2022ae00663cc.jpg
Ha nincs ilyen szerencsénk vagy eleve nem szoktunk érdekes sajtokat fogyasztani, és csak a négysajtos tésztához vásárlunk be sajtokat, akkor azonnal komoly dilemmákkal szembesülünk. Olyan ízharmóniát kell kikerekítenünk a négyféle sajtból, mely egyrészt jól megy a fokhagymás alaphoz, másrészt, többet tud, mint a sajtok magukban, különben csak sajtpazarlás az egész. Pizzamozzarellát mindenképp veszek hozzá, mert az olvad a legjobban, az adja a szósz testét. Egy kis füstölt sajt – lehet füstölt mozzarella – is kell bele, de ne túl sok, és a kemény füstölt héjakat pláne hagyjuk ki a serpenyőből, mert azok sosem olvadnak el, és nagy koncentrációban hordozzák a füstízt. A kéksajttal is nagyon kell vigyázni, mert könnyen eluralja az ízt, de valószínűleg ez a fermentált sós sajtíz is igencsak kell a kompozícióba. A negyedik sajt lehet kesernyés gouda vagy parmezán vagy ki tudja, mi. A lényeg, hogy egy harmonikus ízkorongot vizionáljunk belőlük, melynek a cikkelyei érintik a füstöset, a fermentáltat (kék), a zsíros sajtízt és a csípős sajtízt. Akkor van értelme ennek a négysajtos kotyvasztásnak, ha valami teljesség fejeződik ki a sajtízek összességében.
Én a sima mozzarellán kívül vettem még füstölt mozzarellát, kéksajtot, és goudát, kb 10-10 dkg-ot mindegyikből, de nem tettem bele az összeset.

Nagyon kevés olíván melegítek vékonyra vágott fokhagymát – max két fejet, hangsúly a moderáción, minden ízt szeretnék élve hagyni – morzsolt koriandergolyót, némi frissen törött borsot. Nem kezd el pirulni sem, végig mindet lassún csinálok, mert a sajt nagyon trükkösen reagál a hirtelen, erős hőre - összeugrik, megmakacsolja magát, megsértődik. Nem teszek bele vizet, se bort, ezek mind rosszul hatnak az olvadófélben lévő sajtra. Misztikus kémiája van a folyamatnak. Kiválasztom a legkeményebb sajtot, vékony csíkokat vágok belőle, és rádobom a fokhagymás olajra, majd öntök hozzá egészen kevés tejet. Megvárom, míg massza lesz, aztán ismét sajtcsíkokat dobálok rá és ismét tejet – mindig arányban marad a két összetevő, mert régi kellemetlen tapasztatok után nagyon figyelek már, ne kapjak tejben vagy olajban úszkáló összeugrott, gumiszerű sajtdarabokat. Így tejjel-sajttal araszolva egész rendes állagú mártást kapok. Közben kóstolgatom, melyik sajtból kell még. Kb 30 dkg sajtot szeletelek a serpenyőbe, majd felöntöm tejszínnel, egyszer felforralom, de azonnal le is veszem a hőt, török rá még borsot, reszelek rá némi szerecsendiót, szórok rá morzsolt majoránnát. Ha van otthon, az apróra vágott snidling nagyon illik hozzá, de jó lesz a zellerzöld, petrezselyem, valami friss zöld.
Rövid tészta illik hozzá, én háromszínű durumpennét választottam, de jól megy hozzá a tojásos tészta is. Nem főzöm meg teljesen, hagyom, hogy a végső állagát a sajtszószban nyerje el, ebből a célból összeforgatás után még ráöntök egy pár kanál főzővizet. Esetleg reszelek rá parmezánt is - ez már az ötödik sajt, kicsit szégyellem magam.

Alapétel, mégsem sikerül mindig jól, a szószt melegíteni nem nagyon lehet, de van, hogy már elsőre is összeugrik, nehéz kijavítani, igaz, hogy a jóféle sajtok miatt, teljesen elrontva sem ehetetlen, bár nem valami szép látvány. Mindenesetre érdemes vele próbálkozni, ám lehet, hogy még érdemesebb próbálkozni egysajtos tésztákkal.
 

Hozzávalók:

  • penne/más rövid tészta
  • 4 féle sajt (30dkg) (mozzarella, márványsajt, gouda, füstölt sajt)
  • 3 deci tej
  • 1,5 deci tejszín
  • 2  fej fokhagyma
  • 1 kanál olaj
  • majoránna
  • snidling

 

süti beállítások módosítása