A négysajtos tészta is a legegyszerűbb tésztareceptek közé tartozik, de azért a szokásosnál egy kicsit becsapósabb, több szempontból is. Két végéről is meg lehet fogni az ügyet. Ha maradtak a hűtőben érett, erős ízű sajtdarabkák, melyeket kenyérrel már nemigen lehetne elfogyasztani, akkor az első kérdés – mégpedig az, hogy milyen sajtot használjunk – meg is oldódott. A maradékfelhasználás amúgy is egy csomó morális súlyt levesz a háziasszony válláról. 


Ha nincs ilyen szerencsénk vagy eleve nem szoktunk érdekes sajtokat fogyasztani, és csak a négysajtos tésztához vásárlunk be sajtokat, akkor azonnal komoly dilemmákkal szembesülünk. Olyan ízharmóniát kell kikerekítenünk a négyféle sajtból, mely egyrészt jól megy a fokhagymás alaphoz, másrészt, többet tud, mint a sajtok magukban, különben csak sajtpazarlás az egész. Pizzamozzarellát mindenképp veszek hozzá, mert az olvad a legjobban, az adja a szósz testét. Egy kis füstölt sajt – lehet füstölt mozzarella – is kell bele, de ne túl sok, és a kemény füstölt héjakat pláne hagyjuk ki a serpenyőből, mert azok sosem olvadnak el, és nagy koncentrációban hordozzák a füstízt. A kéksajttal is nagyon kell vigyázni, mert könnyen eluralja az ízt, de valószínűleg ez a fermentált sós sajtíz is igencsak kell a kompozícióba. A negyedik sajt lehet kesernyés gouda vagy parmezán vagy ki tudja, mi. A lényeg, hogy egy harmonikus ízkorongot vizionáljunk belőlük, melynek a cikkelyei érintik a füstöset, a fermentáltat (kék), a zsíros sajtízt és a csípős sajtízt. Akkor van értelme ennek a négysajtos kotyvasztásnak, ha valami teljesség fejeződik ki a sajtízek összességében.
Én a sima mozzarellán kívül vettem még füstölt mozzarellát, kéksajtot, és goudát, kb 10-10 dkg-ot mindegyikből, de nem tettem bele az összeset.

Nagyon kevés olíván melegítek vékonyra vágott fokhagymát – max két fejet, hangsúly a moderáción, minden ízt szeretnék élve hagyni – morzsolt koriandergolyót, némi frissen törött borsot. Nem kezd el pirulni sem, végig mindet lassún csinálok, mert a sajt nagyon trükkösen reagál a hirtelen, erős hőre - összeugrik, megmakacsolja magát, megsértődik. Nem teszek bele vizet, se bort, ezek mind rosszul hatnak az olvadófélben lévő sajtra. Misztikus kémiája van a folyamatnak. Kiválasztom a legkeményebb sajtot, vékony csíkokat vágok belőle, és rádobom a fokhagymás olajra, majd öntök hozzá egészen kevés tejet. Megvárom, míg massza lesz, aztán ismét sajtcsíkokat dobálok rá és ismét tejet – mindig arányban marad a két összetevő, mert régi kellemetlen tapasztatok után nagyon figyelek már, ne kapjak tejben vagy olajban úszkáló összeugrott, gumiszerű sajtdarabokat. Így tejjel-sajttal araszolva egész rendes állagú mártást kapok. Közben kóstolgatom, melyik sajtból kell még. Kb 30 dkg sajtot szeletelek a serpenyőbe, majd felöntöm tejszínnel, egyszer felforralom, de azonnal le is veszem a hőt, török rá még borsot, reszelek rá némi szerecsendiót, szórok rá morzsolt majoránnát. Ha van otthon, az apróra vágott snidling nagyon illik hozzá, de jó lesz a zellerzöld, petrezselyem, valami friss zöld.
Rövid tészta illik hozzá, én háromszínű durumpennét választottam, de jól megy hozzá a tojásos tészta is. Nem főzöm meg teljesen, hagyom, hogy a végső állagát a sajtszószban nyerje el, ebből a célból összeforgatás után még ráöntök egy pár kanál főzővizet. Esetleg reszelek rá parmezánt is - ez már az ötödik sajt, kicsit szégyellem magam.

Alapétel, mégsem sikerül mindig jól, a szószt melegíteni nem nagyon lehet, de van, hogy már elsőre is összeugrik, nehéz kijavítani, igaz, hogy a jóféle sajtok miatt, teljesen elrontva sem ehetetlen, bár nem valami szép látvány. Mindenesetre érdemes vele próbálkozni, ám lehet, hogy még érdemesebb próbálkozni egysajtos tésztákkal.
 

Hozzávalók:

• penne/más rövid tészta
• 4 féle sajt (30dkg) (mozzarella, márványsajt, gouda, füstölt sajt)
• 3 deci tej
• 1,5 deci tejszín
• 2  fej fokhagyma
• 1 kanál olaj
• majoránna
• só
• snidling

A receptet egy barátnőmtől hallottam, akik családi összejövetelekre készítik nagy mennyiségben, és minden korosztály kedvence. Nem csoda, hiszen minden összetevő olyan, amit a gyerekek általában szeretnek. Ugyanakkor egyszerűen, gyorsan elkészíthető és a sok nyers zöldség miatt egészséges is.

Hozzávalók: (pontos mennyiségeket azért nem írok, mert mindenki az ellátandó személyek számának függvényében készítheti el a szükséges mennyiséget)

• Csirkemell
• Penne tészta (persze más típusú tészta is használható, akár farfalle, vagy kis kagyló)
• paradicsom, uborka, lilahagyma
• ketchup, majonéz, tejföl, egy kis mustár
• curry, só, bors, (cukor, ha szükséges)

Elkészítés:

A csirkemellet kockákra vágjuk, sóval, curryvel állni hagyjuk, körülbelül egy órát, aztán egy kis olajon megpirítjuk. Félretesszük hűlni. Közben bő vízben megfőzzük a tésztát.Kis kockára vágjuk a zöldségeket, a paradicsomot, uborkát, lilahagymát. Amikor a tészta és a hús is kihűlt minden eddigi hozzávalót összekeverünk. Aztán jöhet a rá való öntet, amibe majonézt,ketchupöt, tejfölt, egy kis mustárt összekeverünk, egy kis borsot teszünk (illetve szükség szerint sót, cukrot) - egy eléggé leegyszerűsített ezersziget jellegű mártást készítünk. Ráöntjük a salátára. Akár két-három napig is fogyasztható, ha nagy mennyiséget csinálunk belőle. Reggelire vagy vacsorára is kiváló.

Nézegess Johann Sebastian Bach neve ihlette tésztakompozíciókat, melyet a Lafarella tésztamárka reklámkampányára készített a Bumeranq_yaradiciliq_metbexi. Ez is más tészta, tésztaművészet. :)

Forrás: Boredpanda

Soha nem fogom elfelejteni a Toscana-ban töltött nyaralásokat. Pínea ligetek, végtelen és színes dombok, azok tetején a tipikus toszkán épületegyüttesekkel, gazdaságokkal, a szűk, macskaköves utcákat, spalettás házakat, a naplementéket és béka brekegést. A pizzát, a paradicsomos kenyérlevest, az Aperolt, a fagylaltot. Nem fogom soha elfelejteni Vinci városkáját és a mellette elterülő olajfaligeteket sem. Aki még nem járt Toscanában, kezdje el szervezni az utat a következő tavaszra, nyárra vagy őszre, mert garantáltan felejthetetlen élmény lesz a számára.

Az Országházat mindig csodálattal szemlélem. Tekintélyt parancsoló, méltóságteljes épület, a magyar zászlóval, amit békésen simogat a szellő. Ma sok kis fényképezőgépét kattogtató emberke vette körül, bringások tekertek el mellettem, a villamos kényelmesen csúszott el előttem, idilli volt.

Gyönyörű napsütéses őszi nap volt ma. A Madal ablakain átcsillogott a napfény, és ahogy beléptem, máris az az üzenet fogadott, hogy „love, and you will be loved”. Mosolyogtam.

Molnár Zsolt főszakács közvetlensége meglepett. Nemigen tapasztalom ezt a nyílt és egyben befogadó, kedves kommunikációt itthon, főleg nem, ha a háttérmunkára, az alapanyagokra, és egyéb kulisszatitokra kérdezek rá. Valójában rákérdeznem se kellett, mert Zsolt olyan őszinte szeretettel mesélt nekem a Made in Pasta-ról, hogy nagyon hamar elvarázsolt a világuk.

Vannak országok, ahol az az ember benyomása, mintha a hatóságok jó dolgukban már nem tudnának mivel szórakozni. A legfrissebb példa Kanada, ahol a „pasta" szó okozott botrányt.

Jön az új Woody Allen film egy jó kis pastás product placementtel. A Pasta Garofalo nem először szerepel filmben, sőt valódi filmsztár, a Garofalo marketingkoncepciójának központi eleme a filmszereplés >>>