Nem tudom miért, de én nem állok neki soha hosszadalmas leves főzőcskézéseknek. Szeretem a gyorsan elkészíthető krémleveseket, egyáltalán a gyorsan elkészíthető ételeket. Ehhez képest miután Anya megérkezett hozzám, hozta magával a vidék ízét is, és azonnal feltett egy jó hazait főni. :)

Fotó: KockacZukor

Mert a fővároson és a Balatonon kívül is van élet. :-) Színes gasztro- és borkultúra, csodálatos tájak, Magyarország minden részén gyönyörű. Az indián nyár, és az ősz színeinél nincs elragadóbb. Amikor a nap sugara ugyan már nem melegít, de még plédbe burkolózva a borozók teraszán szeretnénk tölteni néhány órácskát csevegve, lelassulva, élvezve a társaságot és a friss levegőt.

Az ország tíz legjobb étterme között szerepel az „Anyukám mondta” nevű étterem, de én már azelőtt szerettem volna elmenni hozzájuk, hogy ezt tudtam volna. Az étterem neve megbabonázott, hiszen kinek ne dobbanna meg a szíve, kinek ne lenne bizalma azon nyomban, ha egy édesanya tanácsáról, intelméről, mondanivalójáról, pláne: főztjéről van szó. :D Vagyis a kíváncsiságomat már a névválasztás felkeltette.

Amikor Nagyapám elhatározta, hogy a Balatonon épít egy nyaralót, először Balatonlellén kezdett el telket keresni. Sajnos a neki tetsző ingatlanok a vízparttól nagyon távol estek, így a nézelődést átette Balatonszárszóra. Egy apró utcácskában kezdett el építkezni, és a család azóta kényeztetheti magát itt a magyar tenger mellett minden nyáron és tavasszal, vagy amikor épp kedve tartja.

Mi lassan egy hete élvezhetjük, hogy reggelente a millió madárka, a napsugarak, és a nyári szellő keltenek minket. Az utca csendes, néha egy-egy kutya ugat, és vakkant egy halványat. Az udvari diófa alatt üldögélve, a méhek zümmögésére és a falevelek csilingelésére koncentrálva még a fejem is el tud csendesedni, és két-három nap után kaján vigyor ragad az arcomra... önkéntelenül. ;-)