Először megírom azt a 4-5 egyszerű alapreceptet, melyek évek óta hűségesen szolgálják az otthoni közétkeztetés nemes célját, azaz rendszeresen esszük, mindenkinek ízlik, és sose unjuk meg.

A legtöbb gyárhoz hasonlóan, itt is a csomagolás az egyik leglátványosabb szakasz, noha nem sok köze van magához a gyártáshoz és a termékhez. A csomagolósorokban ott van az a chaplini/kisvankondi börleszk-lehetőség, amit a költői lélekkel megáldott gépészek sosem felednek el kihasználni. A tojástörőnek is volt egy pár érthetetlenül szép pillanata. Van benne egy kar, ami a négyzet alakú tojástartókat felkínálja a tojásszippantó szopókáknak, és ez a kar minden valahányadik tojástartót kilencven fokkal elforgat. Képtelen vagyok kitalálni, hogy mi célból. Hisz négyzet alakú! De nagyon jól néz ki, az biztos.

Hiába főzők már vagy tizenöt éve tésztát rendszeresen, az még sosem jutott eszembe, hogy köretként is használjam. Nekem a tészta mindig a jóság hordozója volt, ehető felület, amin a legkülönbözőbb ízek tudnak megülni, érvényesülni. Most azonban sosem látott tésztabőség köszöntött rám, és a vasárnap déli családi bélszín (nem hagyomány, tulajdonképpen most volt először) köretéül is a legokosabbnak tűnt valami tésztát előszedni.

A tészta minőségének másik kardinális pontja a hozzá felhasznált liszt minősége. A Gyermely az MTA Martonvásári Kutatóintézetével fejlesztet a saját termőterülete viszonyaihoz ideális búzafajtákat. Ezt szuperelit vetőmagnak hívják, amit először elvetnek a földeken, hogy mennyiségi vetőmagot arassanak róla, ami ősszel bekerül a vetőmagüzembe, ami jövő évben nagy területen elvetésre kerül, és abból már étkezési búza lesz. A malomba érkező termést kocsinként minőségellenőrzésnek vetik alá, és bevásárlási árat is ennek az eredménye határozza meg. A gabona silókba kerül, majd a malomba, a liszt végül újabb silókba és onnan már csővezetéken a gyárcsarnokba. Összesen három év telik el a szuperelit vetőmag kitermelése és a főzővízbe kerülés közt.

Mondták a gyárban, hogy szívesen küldenek egy kis alapanyagot a kísérletezéshez, hevesen bólogattam, hogy mindenképp, de arra nem gondoltam, hogy egy egész raklappal kapok. Ráadásul vagy huszonöt féléből, köztük olyanok, amilyeneket még sose láttam - most plafonig van a kamra kis csavarokkal, dugóhúzókkal, lapocskákkal, gömböcskékkel, kagylócskákkal - mi lesz ebből? Megmondjam? Végre megvalósíthatom régi álmomat és készíthetek egy olyan rakott tésztát, amiben legalább tíz különféle formájú tészta van. Csinált már valaki ilyet?

Amikor egy kommentelő hiányolni kezdte, hogy nem írtunk a kézi tésztakészítésről, azt válaszoltam neki, hogy azzal kezdtünk, és aztán jobbak utánanéztem és kiderült, hogy az a poszt, amit első posztnak szántam, egyszerűen elveszett, vagy fel sem tettem, nem tudom. Most pótolom a mulasztást.

A tojástörő üzem a tésztagyár leglátványosabb része. Itt hűvös van és állatkertszag. Olyan, mint valami hideg pálmaház, amiben csak tojások vannak – abból viszont rengeteg. Amikor ott voltunk úgy hatvan köbméternyi tojás várakozott a sorsára kék műanyag tojástartókban. Idegenvezetőnk elmondta, hogy csirkéik a szabványos 750 cm2-élnek összkomfortos lakóparkokban, tágas ketrecekben, melyekben minden van, ami egy modern háztartásban elengedhetetlen: tojófészek, ülőrúd, karomkoptató és homokfürdő.
   

Szomor után hirtelen sokat romlik az út minősége. Összegömbölyödött kutya méretű kátyúkat kerülgetünk a sűrű bozóttal szegett úton. Aztán egy ponton szétválik a bozót, és feltárul előttünk a Budai hegyektől a Gerecséig elnyúló Zsámbéki medence legszebb látképe. Akár egy science-fiction regény borítója, ami a szebb jövőt ábrázolja: hullámzó friss, zöld búzamező amíg a szem ellát, háborítatlan táj, egyetlen égre szökő high-tech várossal. A Gyermelyi Tésztagyár silóktól, tornyoktól, víztoronytól, malomtól, kéményektől szúrós körvonalai törik meg az idilli hullámzást. Reggel nyolckor van jelenésünk a gyárkapuban, és a hajnali köd, valamint az álmosság csak fokozza a látvány misztikumát. Az idealista sci-fi szerzők ilyennek képzelték a jövő iparát: tisztának, impozánsnak, hatékonynak és illedelmesnek, csak aztán jöttek az antiutopisták, hogy szénfeketére fessék ezt az optimista képet.

A tésztában az a szép, hogy egyszerű, mégis a végtelenségig sokféle. Ahány ember, annyi tészta. Az is szép benne, hogy praktikus, a kamra leghasznosabb szereplője, nem kell hozzá más, csak víz és só, és kész a melegétel. Ugyanakkor a végtelenségig cizellálható, szinte minden konyhai eljárást be lehet mutatni rajta, és szinte minden fűszerrel és alapanyaggal képes kommunikálni. Szép, hogy praktikumánál és olcsóságánál fogva a szegények és a fiatalok alapeledele, miközben erősen jelen van a csúcsgasztronómiában is.

A tésztát szinte mindenki szereti, de mindenki másért és másképp. A tészta elkészítésének módszereit személyes és közösségi hagyományok tucatjai szervezik, és könnyen lehet, hogy az ember elborzadna, ha megtudná, hogyan főzik, mivel keverik a szomszédban. Sebaj, az olaszok meg attól borzadnának, ahogy te nyúlsz a tésztához.

Mindenestre övezi a tésztát valamiféle információhiányos szűkszavúság. Nem beszélünk róla eleget, mert túl egyszerű, természetesnek vesszük, hogy mindenki tud tésztát főzni, nem beszélünk róla, mert a tészta nem alkalmas a státusz érzékeltetésére úgy, ahogy a ritka finomságokról vagy jó borról való beszéd alkalmas. Pedig érdemes beszélni róla, mert ezer apróság derül ki a tésztáról, az elkészítéséről, a használatáról, a fűszerezéséről, és pl. az is kiderülhet, hogy a legtöbben nem is igen tudjuk jól elkészíteni. Illetve ha el is tudjuk jól készíteni, több információ birtokában minimális erőbefektetéssel sokkal jobban is el tudnánk készíteni.

A Más Tészta célja, hogy körbekalauzolja az érdeklődőt a tészták világában, megismertesse a különféle kultúrákkal, technikákkal, tészta-személyiségekkel, valamint hogy kedvet csináljon a tészta innovatív felhasználáshoz, és hasznos információkat közvetítsen a minőségi tésztahasználathoz. Hogy fórumot teremtsen a legjobb gyakorlatok közössé tételéhez, és a tapasztalatok megosztásához.

Célunk, hogy a minőségi tésztahasználatot beépítsük az életünkbe, megtanuljuk, hogyan tudunk elegánsan tésztázni, hogyan tudjuk a tésztán keresztül megismerni a világot, a világ ízeit, és hogyan tudunk a lehető legegyszerűbb és legkevesebb alapanyagból szépen és finoman enni.

A Más Tészta a tészta világának kis tárháza lesz, alapanyagok szerint kereshető jó receptekkel, és sok válasszal az olvasó mindenféle kérdésére, illetve olvasmányos, látványos magazincikkekkel az olvasgatni vágyók szórakoztatására. Úgy érezzük, hogy a téma gyakorlatilag kimeríthetetlen, de mi azért kísérletet teszünk rá. Jó szórakozást!