Akárhányszor találkozom Giuseppével, mindig olyan érzésem lesz, hogy nagyon keveset tudok a világról. Hogy van egy másik, igazibb világ a mi mindennapi világunkon túl, ahol a dolgok önazonosak, az ételek egyszerűek és finomak, nem nagyipari katyvaszok, a fűszereknek hatalmas ízük van, a kenyér, a bor az olaj a föld és a nap anyagát hordozza szívében és nem az E-adalékok kiszámított tudományosságát.

A paradicsomos-halas tészták sora végeláthatatlan, már Tonycaviar is közzáadott egy egyszerű tonhalas verziót, most Mr. Vomberg szintén pofonegyszerű változata következik általános tengeri halfilére hangszerelve.
 

A legjobb tésztareceptek úgy születnek, hogy csak egy-két dolog van otthon, és abból kell kihozni a legtöbbet. Ez is így született. Ha más is lett volna otthon, nem hiszem, hogy valaha is eszembe jut a gyömbért és a cukkínit sztárolni.

Hol is tartottunk?
„A tészta a 17. századra már általános, mindennapi eledellé változott. De valami még mindig hiányzott ahhoz, hogy a pasta elinduljon világhódító útjára.” Ezt a valamit pedig az aztékok hóhéra, a hírhedt Hernan Cortés maga hozta haza az Újvilágból.

Az az igazság, hogy Tonycaviar nemigen hisz abban, hogy főtt tésztából jóféle édességet lehet készíteni - más kérdés, hogy egyáéltalán nem hisz az édességekben. Ezért kénytelen vagyok én egyensúlyozni ebben a témában, mert az igazsághoz, a tészta sokszínűségéhez hozzátartoznak az édes tészták. A mákos tészta amúgy pedig csak akkor édes, ha cukrot is rakunk rá, hiszen magában se a mák, se a tészta nem édes. Mr. Vomberg ezúttal is csavart egyet a hagyományos recepten.

Iszonyú jól hangzott, hogy toszkán vadnyulas szószt rakok a durum-farfallére. Ráadásul drága is volt – ki kívánhatna ennél többet? Mégis inkább baleset lett belőle.

Tésztát nagyon sokféleképp lehet főzni. Így elsőre három alapvető irányzatot látok: a nagymamásat, a modernet és az olaszost.

Miközben Tonycaviar felfedezi magának a világraszóló tésztakonyha rejtelmeit, a Más Tészta elindít egy másik sorozatot is, melyben Vomberg Frigyes tésztás receptjeit adja közre. Ebben a műfajban is igyekszünk az alapokkal kezdeni, csak éppen az abrosz másik csücskéből indulunk. Van-e egyszerűbb magyaros tészta a túrós csuszánál?

A tészta és a tenger gyümölcsei olyan evidens társak, mint a kenyér és a vaj. Persze mi magyarok ebből a kultúrkörből is kicsit ki vagyunk zárba, tenger helyett halaspultjaink és mélyhűtőink vannak. Úszni nem lehet bennük, de azért egy csomag koktélrák kihalászható belőlük.

A tészta újkori története nagy ambíciók, revelációk és rácsodálkozások története. Mintha a tésztára rátaláló kultúrák nemigen akarnák elhinni, mennyire változatos és mennyire praktikus, mennyire olcsó és mennyire finom étel a tészta.

Nem? Pedig fontos alak: ő teremtette a világot egyszer egy csúnya piálás után. Legalábbis Bobby Henderson szerint, és az az igazság, hogy azóta senki nem tudta cáfolni a dolgot.

Abban mindenki egyetért, hogy a tészta, mint olasz nemzeti eledel hódította meg a globális gasztronómiát. Pedig tésztát készítenek és esznek Kínától Spanyolországig, Thaiföldtől Oroszországig. De ahogy ők csinálják, abból nem lett akkora szám.

Ez a tésztarecept talán valóban a legegyszerűbb mind közül, mégsem készítjük túlzottan gyakran, főképp azért, mert nem élünk Olaszországban.

Az itthon kapható tészták egyik leglátványosabbika. A pákkeri olyan vastag csövecske, mintha egy slagot vágtak volna gusztusos szeletekre. Sok mindenre jó, miközben eredetileg nem is evés céljára találták ki.

Kényelmes érzés úgy beleülni egy témába, hogy még szinte semmit sem mondtunk el róla. A tésztával kapcsolatban annyi mondanivaló lehetséges, hogy nehéz is belegondolni. Az alapanyagoktól a hozzávalókon és a történelmen át a kulturális vonatkozásokig, az egzotikus tésztákig és így tovább. Mivel még ennyire nem mondtuk el semmit, az alapoknál kezdjük. Azaz a tojásnál.