2019.11.17.
Vallomással kell kezdenem: nem szeretem a hawaii pizzát. Egyszerűen azt gondolom, az ananásznak semmi köze a pizzához, nem is értem, mit keres rajta. Mindenesetre utánajártam, ki találta fel ezt a pizzafajtát, a poszt végén pedig az is kiderül, mit szólnak az olaszok ehhez az egészhez.
A hawaii pizzának sem Hawaiihoz, sem Olaszországhoz semmi köze, ami így együtt már egy elég erős felütésnek tűnik egy poszt esetében. Ígérhetem, lesz még durvább is...
Szóval a hawaii pizzát egy Sam Panopoulos nevű kanadai görög (!!) étteremtulajdonos találta fel 1962-ben. Képzeljük magunkat a korba: a fél világ ukulele-mániában él, Hawaii nem sokkal korábban, 1959-ben lett az Egyesült Államok tagállama, Észak-Amerikában pedig minden menő, ami valamiképp a szigethez köthető.
Fiatal, kezdő pizzéria tulajdonosként valami tuti különlegességet szeretnénk alkotni, nem is kell sokat töprengeni talán, hogy rádobjuk a sonkára az ananászt, hátha... És a dolog működik.
Valahogy így eshetett a dolog az ontarioi Chathamben található Satellite Restaurantban. Az alig 100 ezer lakosú kanadai kisváros szinte Detroit külvárosának számít, hiszen csak 80 kilométerre fekszik az amerikai metropolistól.
Az eredeti recept
A pizza egy ekkora kanadai kisvárosban 50 éve igazi különlegességnek számított, a hawaii pizza meg pláne. Az eredeti recept egyébként csak sonkát, ananászt, paradicsomszószt és sajtot tartalmazott.
Sam Panopoulos (a jobbra látható képen) a gyors és hatalmas sikeren felbuzdulva megpróbálkozott a hawaii burger elterjesztésével is, ám azzal már nem járt sikerrel (talán mert a burger tradicionális észak-amerikai étel, és a közönség nehezebben fogadta el az újdonságot).
A hawaii pizza mindenesetre igazi világsiker lett, olyannyira, hogy például Ausztráliában az eladott pizzák 15 százaléka az.
Egy őszinte nagykövet
A hawaii pizza diadalútja persze nem mindenkinek tetszik. Mást ne mondjunk, ott van Olaszország egykori londoni nagykövete, aki még 2004 februárjában szokatlanul éles kirohanást intézett a szigetországban működő „pizzériák" és az olasz konyha megcsúfolása ellen, amire a hawaii pizzát hozta fel példaként.
„Ha egy szakács ananászt tesz egy pizzára, akkor a végeredmény nagyon messze van a hagyományos olasz íztől, amit a mozzarella, a paradicsom, a bazsalikomlevelek és esetleg egy kis darab ajóka ad" – nyilatkozta Luigi Amaduzzi.
„Még az olasznak tartott pizzák is – amelyeknek szalámi vagy prosciutto van a tetején – mind új kreálmányok. Némelyüket nem szeretem, mert az én ízlésem inkább hagyományos. Az étel művészet. A kreativitásról kellene szólnia, de csak bizonyos határokon belül" – tette hozzá a nagykövet (a következő képen jobbra).
Semmi köze az olasz konyhához
Luigi Amaduzzi azonban a nyilatkozgatásnál is tovább ment, a tekintélyes The Guardian című lapba cikket is írt, melyben részletesebben is kifejti, miért tartja az olasz konyha megcsúfolásának a hawaii pizzát és társait.
Ebben kifejti, hogy megérti az érdeklődést, ami a hawaii pizzával kapcsolatos megsemmisítő véleménye keltett, és természetesen senkinek sem akarja megszabni, mit egyen, csak azt az egyet szeretné elérni, hogy az ilyen ételt ne nevezzék olasznak, mert semmi köze az itáliai konyhaművészethez.
„Az ananászos vagy currys pizza semmivel sem olaszabb, mint amennyire angol lenne mondjuk a csokis steak. Az élelmiszeriparban túl sokakat csak a gyors meggazdagodás érdekel, így aztán a végeredmény néha az, hogy az olasz éttermek olyan fogásokat vesznek fel az étlapra, amiknek semmi köze az olasz konyhához. Miként bizonyos indiai ételek egész egyszerűen nem léteznek az indiai gasztronómiában, úgy például a bolognai spagetti is ismeretlen Bolognában."
(...)
Az ananászos pizzától indultam, végül még egy gondolatot szeretnék hozzátenni: az integráció minden európai nép érdeke, de ennek nem szabad egyben homogenizálódást is jelentenie. A nemzeti kultúránk közös érték, és mindent meg kell tennünk, hogy megőrizzük minden vonását, és ebbe az ételek is bele tartoznak" – írta Luigi Amaduzzi, 2004-ben Olaszország londoni nagykövete.
A hawaii pizza tehát ezek szerint nem olasz étel – ettől természetesen még lehet szeretni, csak éppen fogadjuk el, hogy az olasz gasztronómiához nem sok köze van.
