Illemtudó gasztromókusok szeretik az elején leszögezni, jó hely a Pomo d’Oro, de nem a felhajtás miatt. Jó halakat adnak, de nem a Gianni miatt járnak oda. Ezt a hozzáállást sosem értettem, főleg azért mert elképzelésem sem volt, ki az a Gianni. Most már tudom, hogy ez egy igazi olasz fószer, akinek volt valamilyen műsora a tévében. Ezért a kényesebb ízlésűek kicsit cikinek tartják a jelenlétét – az viszont nem világos, hogy ha kényes az ízlésük, akkor miért néznek tévét.

Renidani az az elfoglalt nő, aki képes otthon gyúrni a tésztát, ráadásul nem is akármilyet, hanem ilyen kedves krumplisat: gnocchit, amihez előbb még krumplit is kell főzni. Ezentúl persze nem egy bonyolult dolog, és van benne valami olaszos letisztultság, amit szeretünk, és amire legtöbbször csak vágyunk.
 

Amikor az év elvileg legszebb időszakában ilyen gusztustalan, méltatlan időjárás van, akkor belül kell keresgélni az örömöt. Egy pakkeriben elég sok öröm elfér.
 

A tagliatelle az egyik legalapvetőbb és legfinomabb olasz tojásos tészta – frissen és szárazon egyaránt. A hagyományos tagliatelle nyolc tojásból készül, és már-már sütemény. Magyarul fészektésztának hívják, és amennyire én tudom, az egész világon egyedül a Gyermelyi gyárt belőle cakkos szélűt. Mr. Vombergnek erre is vannak tippjei.