Olyan gazdag, olyan szaftos, olyan isteni. És ha a tálalásnál még citromot is csepegtetsz rá, akkor aztán biztosan mosolyogva fejezed be az étkezést! Mindenképpen próbáld ki!

Fotó: KockacZukor

Ugyan nem vagyok vegetáriánus, imádom a húsokat, azért néha mégis jól esik egy ízletes, egészséges zöldségtál, főleg, ha attól jól is lakom. Zöldekkel kevert ricottás cukkini batyukat hoztam most nektek, amiket a paradicsomszósz és füstölt sajt annyira feldob, hogy minden ujjatokat is lenyaljátok majd az evés befejeztével. :-)

Fotó: KockacZukor

VIDEÓ

Az aglio e olio és a pomodoro e basilico típusú 15 perces tésztaételek üdítő alternatívája, a dió és a tészta összetevők azonban senkit ne tévesszenek meg, ez az étel sós ízvilágú, 2 "titka" pedig a dió illetve a főzővíz: előbbit mindenképp természetes formájában alkalmazzuk, meg se forduljon a fejünkben előre gyártott, cukros "diópótló dióízű őrlemény" jellegű termékekkel helyettesíteni. Utóbbi pedig kiváló állagot illetve ízt ad a ricottás-diós szósznak, anélkül hogy tejszínt használnánk a "krémesítéséhez".

Amíg a tészta főtt, a diót egy pohár segítségével durvára törtem, majd vajon 2-3 percig pirítottam. Aztán a ricottát hozzákevertem, és a tészta főzőlevével lazítottam, sóztam-borsoztam. A tésztával összekevertem, olívaolajjal csinosan meglocsoltam. Ahogy a képen is látszik, kevés olívaolajon fonnyasztott bébi spenóttal még tovább turbózható az élvezet. :)

Szedd magad időszak van: szedd magad eper, szedd magad levendula...  Legszívesebben mindenhova mennék, "szedegetni". Már június elején gyönyörű meggyet és cseresznyét eszünk, és óriási dinnyéket vihetünk haza. Imádom ezt a kánaánt, de vajon mi marad belőle a nyár végére? :-) Gyorsan főzök egy ízletes, könnyű ebédet, mielőtt felfalok egy tál epret és cserkót.

Fotó: KockacZukor

Töltelékben gazdag finomság ricotta és spenót felhasználásával, melyhez bolti leveles tészta is kiválóan megfelel, nem szükséges saját magadnak elkészítened. A tésztát csak négyzetekre vágod hozzá. A töltelékhez összekeversz 1 egész tojást, hozzáadsz 200 gramm ricottát, lehetőleg ne zsírszegényt, aztán 250 gramm fagyasztott vagy friss spenótot (előbbiből préseld ki a felesleges vizet). Mehet bele 3/4 csésze reszelt cheddar sajt is, majd só és bors ízlés szerint. Kóstold meg, ha pöpec a keveréked, mehet a tésztácskák közepére. Mind a négy oldalukat hajtsd be középre, kend le felvert tojással a tetejét, majd kivajazott muffin formákba helyezve told a sütőbe 180 fokra. Szép piros pozsgásra süsd. Nyamm. :)

Forrás: https://www.recipetineats.com/

Már érzem az őszt reggelente, az illatát. Az eső is megváltozott, már nem a fülledt nyári, hanem a frissítő hűvös. Bár a 40 fokos melegeket nehezen viseltem, még nem szeretném elengedni a nyarat, a napsütést, a rövid ruhákat és szandálokat, a hosszú nappalokat, a nyaralót, a Balatont, a kerti fák zöld leveleit. De ha már egyezkedni lehetne az időjárással, akkor törölném a telet, maradna az ősz, amit aztán hosszú tavasz követ. ;-)

Fotó: KockacZukor

Az ablakon se szeretek kinézni ebben a szutyok időben. Vagyis marad a négy fal... és a konyha, ahol varázsolhatunk valami istenit; a kényelmes kanapé, egy meleg pléd, egy pohár finom bor, és egy-két isteni film, ha már a könyveimet is mind kiolvastam. :D Legyen az egyik film A képzelet ereje című, a másik mondjuk A könyvelő, és ajánlom még a Café de Flore címűt is; mindhárom értékes perceket ígér a tévé előtt.

Fotó: KockacZukor

A nagyon nagy melegekben egyáltalán nincs kedvem enni. Legszívesebben hideg joghurtos édességet, gyümölcsöt majszolok, és tömérdek mennyiségű vizet iszom. Ha a 40 fok feletti hőségekben mégis ráveszem magam, hogy főzőcskézzek a konyhában, azon is gyorsan szeretnék túlesni és eltávolodni a gáztűzhelytől. A leggyorsabb és legcélravezetőbb ilyenkor tésztát főzni pár perc alatt, és amíg a tészta fő, készíteni egy ízletes pestót hozzá. Íme a recept. ;-)

Fotó: KockacZukor

Találtam egy szimpatikus lovardát, ahol időpontot foglaltam életünk első lovaglására. Színész, az én deres lovam kedvesen fogadott, és miután nyeregbe „pattantam”, megindult, én pedig hangosan felkiáltottam, hogy „eeezzz mozooog”! Tudom, kicsit abszurd megnyilvánulás volt a részemről, de tényleg először ültem lóháton, és nagyon új volt az élmény. :) Nyolc éves manócska is velünk tartott, bár neki be van gipszelve a keze, így csak nézegethette a pacikat. A kis kobakja mindjárt felsorolt 3-4 módszert arra, hogyan lehetne leszedni a gipszet a karjáról, és hogyan tudná ő is lovat megülni. Nyilván erre majd legközelebb kerül csak sor, de ezt nehezen dolgozta fel a kis lelke. Muszáj volt vigasztalni kicsit, így otthon azt főztem, amit ő kívánt.

Fotó: KockacZukor

Volt az az ominózus nagy vihar nemrég... Pontosan abban a percben hullottak le az első hatalmas esőcseppek, mikor kiléptem munkám végeztével az irodából. A szél már leszakította a fák kisebb és szárazabb ágait, és reptette azokat az utcák közepén. A tömegközlekedés túl hamar meghalt. A metróban fulladozva, izzadva, mint a heringek, úgy préselődtünk egymásnak. A hangosbemondóból recsegve szűrődött kifele az információ, miszerint a biztosíték elszállt, csak lépésben tudunk majd haladni. Először csak tehetetlennek éreztem magam, majd a dühöm kezdett nőni. Az egyes megállókat elárasztotta a víz, embertömegek gyűltek össze a kijáratoknál. El se tudtunk indulni, mert a függönyként szakadó víztől a buszainkat nem láttuk. Muszáj volt visszamennem pár megállót, ahol fel tudott venni kocsival a párom. De a felszínen sem volt jobb a helyzet. A csatornák nem tudták elvezetni a vizet, így az magasan hömpölygött a kocsik között. Kidőlt fák, dudálás, anyázás, káosz. Két és fél óra alatt sikerült hazajutnom. Csalódottnak éreztem magam, csalódtam a városomban, amiért nem állt helyt ebben a szituációban sem. Ázott verebekként, zaklatottan másra sem vágytunk, mint egy gyors, meleg ételre.

Fotó: KockacZukor

Nyáron a nagy melegekben nemigen van kedvem húst enni.  A cseresznyét, meggyet, sárgabarackot viszont kívánom reggelire, ebédre és vacsorára is. Ha sós ízekre vágyom, akkor is a salátáknál, zöldségeknél és halaknál kötök ki. Ez egy ilyen időszak. De ki az, aki ne használná ki a széles zöldség és gyümölcs kínálatot? :-)

Bevallom, sokszor csalódom a budapesti zöldségesekben. Gyakran előfordul, hogy nincs időm piacra menni, és muszáj az útvonalamon található árusokkal és közértekkel beérnem. Azonban olyan gyakran és olyan rossz élményeim voltak az utóbbi időben, hogy újra és újra megfogadom, ha törik, ha szakad, én eljutok valahogy arra a fránya piacra, még akkor is, ha az nagyobb kitérő.

Szerencsére pár napja vidéken jártam, és a szüleim felpakoltak otthonival. Így kövér, gyönyörű, formás, csillogó és édes, vagyis IGAZI paradicsomokból készíthettem a következő ételhez a mártásomat. :-)

Fotó: KockacZukor

Hozzávalók:

400 g Gyermelyi lasagne lap

500 g csiperke gomba

4 db paradicsom

500 g ricotta vagy sajtkrém

parmezán

olívaolaj

oragano

só

bors

Elkészítés:

A megtisztított és felszeletelt gombát olívaolajon megpirítjuk.

A paradicsomot apróra vágjuk és elkezdjük forralni. Amikor a paradicsom megpuhult, szétnyomkodjuk. Adjunk hozzá fokhagymát, olívaolajat, sót, borsot, egy csipet cukrot. hagyjuk rottyanni.

A sajtkrémet keverjük össze oreganoval és sóval.

Egy hőálló tál aljára tegyünk egy kis evőkanálnyi paradicsomszószt, majd a félbe tört és hideg vízzel átfürdetett lasagne lapokat helyezzük el a tálban. Halmozzunk a tésztákra sajtkeveréket, majd a gombát. Ezután jöhet egy újabb lasagne lap, majd a töltelék. Csináljunk belőle legalább négy emeletet.

Amikor a kupacok elkészültek, halmozzunk mindegyik tetejére paradicsomszószt és parmezánt.

Tegyük előmelegített sütőbe 20-25 percig sülni.

Fotó: KockacZukor

A budapesti piacok közül melyik a kedvencetek és miért?

- KockacZukor -

Imádom a töltött zöldségeket, akár hússal, akár sajttal, akár tojással vagy túróval vannak töltve. Különleges ötletnek tartottam tésztával tölteni a padlizsánt, így kipróbáltam. Tényleg elkészültem az étellel fél óra alatt, ami valljuk be, egy rohangálós napon, vagy este hazaérve nem elvetendő szempont. A padlizsán nem csak finom, de tele van vitaminokkal, ásványi anyagokkal, segíti az emésztést, enyhíti az allergiás reakciókat, vagyis fogyaszd rendszeresen.

Fotó: KockacZukor

Hozzávalók:

200 g Gyermelyi szélesmetélt

2 db padlizsán

5-6 ek olívaolaj

1 vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

200 g joghurt

100 g ricotta

2 kk citromlé

só

bors

mediterrán ízesítésű vegeta

Elkészítés:

A két padlizsánt megmossuk. Az egyiket hosszában félbe vágjuk, és kanállal kiszedjük a belét. Egy tűzálló tálba kevés olajat teszünk, rátesszük a két fél padlizsánt, és előmelegített sütőbe tesszük kb. 20 percre. Közben a másik padlizsánt vékony szeletekre vágjuk, és a felszeletelt hagymával, illetve fokhagymával egy serpenyőben megpirítjuk. A serpenyő tartalmát aprító gépbe tesszük, hozzá adjuk a joghurtot, a fűszereket, illetve a citromlevet.

A tésztát megfőzzük, leszűrjük, majd a sütőből kivett padlizsánok közepére halmozunk belőle. Erre ráöntjük az aprító gépben lévő szószt, majd visszatesszük a sütőbe még 10 percre.

Tálalásnál ricottát teszünk a töltött padlizsánokra, illetve köré.

Jó étvágyat!   

Neked mennyi időd jut a főzésre hét közben?

- KockacZukor -

A két falánk olasz műsorát imádom. Nemcsak isteni recepteket osztanak meg a nézővel, de életérzést is közvetítenek.. vagyis nem csak szeletelnek és forralnak egy konyhapult mögött. :) Bemutatják az olasz tájegységeket, és azok gasztro kultúráját, beszélgetnek az utca emberével, foglalkoznak társadalmi és emberi problémákkal, főznek a kocsi hátuljában, a tóparton, a természet lágy ölén, a boros pincék mélyén. Kedves és humoros öregurak, akik a sármjukból a korral cseppet sem veszítettek, sőt.

Fotó: KockacZukor

Ha tésztázok, akkor mindig ők ketten jutnak eszembe még akkor is, ha a tészta eredetileg nem is olasz találmány. Számomra az étel és étkezés nem csak egy fiziológiai szükségletet kielégítő tevékenység, hanem egy kis élmény, egy kis meditáció, egy kis szünet, egy kis magunkra és a másikra figyelés, így a két falánk olasz úr közvetíti számomra mindazt, amit a főzés, az ételek és italok hozzáadhatnak az ember életéhez.  

Óriáskagyló tésztával még nem dolgoztam, így főzés során nem mertem a lábost a tűzön magára hagyni. Folyamatosan figyeltem, vajon mikor fő meg, de nem főjön el a tésztám. Spenóttal, ricottával töltött kagylókat készítettem.

Hozzávalók:
500 g ricotta
2 egész tojás
Vegeta ízlés szerint
60 g bébi spenót
1 kk szerecsendió
3-4 gerezd fokhagyma
vaj, a sütőtál kikenéséhez
fél csomag Gyermelyi Óriáskagyló tészta

Elkészítés:
A tésztát forrásban lévő olajos, sós vízben al dente-re főzzük, majd leszűrjük, és hagyjuk kihűlni. A ricottát, a két egész tojást, a szerecsendiót, vegetát, összetört fokhagymát és a csíkokra vágott bébi spenótot összekeverjük egy nagyobb tálban. Egy kávéskanállal a keveréket belemerjük a kagylók belsejébe, majd egy vajjal kikent tűzálló tálban sorba állítjuk őket. Kb. 30 percen át, előmelegített, magas hőfokú sütőben hagyjuk sülni. Tálaláskor parmezán sajttal szórhatjuk meg, és friss, zöld salátával fogyaszthatjuk.

Fotó: KockacZukor

A tűzálló tálban sorakozó töltött kagylók látványa és a sült tészta illata már idő előtt a konyhába csalogatta a vendégemet. Kitöltöttem a borainkat, és tálaltam. Én megadtam a módját a finom falatozásnak, de a vendégem a kezébe vette a kagylókat, és egy-két harapással önfeledten elpusztította. Hát igen. Lehet így is, úgy is. Kinek mi esik jól. :)

Jó étvágyat hozzá!

- KockacZukor -

Mivel én már a legtöbb tésztareceptemet megfőztem, ezért úgy döntöttem, mások konyháiba fogok elnézni. Ennek első változata az, hogy bekéredzkedtem a Chefparade Főzőiskola régóta nagy sikerrel futó pastaparádé kurzusára (>>>).

Jó félórás késéssel kezdünk, végül a három hiányzó egyáltalán nem fut be. Kedves fiatal srác a szakácsunk, Péter András, tavaly érkezett haza nyolc év olaszországi szakácskodás után, elég határozott elképzelései vannak az olasz konyháról és a tésztaételekről. Bele is vágunk azonnal, mindenféle alapművelettel kezdjük, paradicsomhámozás, hagymaszeletelés, ezeket sem árt megtanulni. A srác olyan szinten profi, hogy ha szeletelni kezd – elképesztő sebességgel - akkor soha oda nem néz, nehogy véletlenül elvágja az ujját.



Közben nem mindig tudjuk pontosan, mit miért csinálunk, a fenti dolgok pl. egy paradicsomszószhoz kellenek, de képtelen vagyok rájönni, hogy a háromféle tervezett étel közül, melyikhez kell paradicsomszósz. Végül persze megtudom, de az elejéről kicsit hiányzott valami összefoglaló – talán a csúszás miatt.

Amúgy jól van összerakva az együtt töltött három óra. Először feltesszük a hosszan fővő dolgokat, pl. paradicsomszósz, aztán meggyúrjuk a tésztákat, majd elkészítjük a töltelékeket, és végül nekiállunk tésztát nyújtani.



Laza kézzel adagolom a szerecsendiót és a borsot, így az első kóstolásnál kiderül, hogy a ravioliba szánt spenótos rikottás töltelékem pszichedelikus szer lett véletlenül, de akkor már nincs visszaút. Ezen kívül tele vagyok sikerélménnyel, mindennel én leszek kész először, amit nem tudok hová tenni, mert főzőiskolában általában csak ügyetlenkedni szoktam.

A felhasznált alapanyagok korrektek, a zöldség – spenót, bazsalikom – kifejezetten szép, egyszer akad csak fenn a szemem, amikor a körtét flambírozzuk, és András a kezembe nyom egy Napoleonos üveget, amire nem is olyan kisbetűkkel az van ráírva, hogy „ízesített vodka”. Lehet gondolni, hogy úgy is elég belőle az alkohol, de akkor mit is teszünk a tésztaszószunkba? Brandy-aromát? De, meg egyáltalán, mi vehetne rá engem, hogy bármiféle célból egy ilyen üveghez nyúljak?



A legnagyobb poén mégis a tésztagyúrás, nyújtás, amitől világéletemben idegenkedtem, mintha itt akarnám meghúzni azt a vékony határvonalat, ami elválaszt egy igazi háziasszonytól. Most azonban bedobtak a mélyvízbe és kiderült, hogy tésztát gyúrni tiszta élvezet, önfeledten kreatív, néhol taktilisan erotikus élmény, igaz a tésztagépekkel nem könnyű boldogulni, az eredmény viszont lenyűgöző – eleinte nem is gasztronómiailag, hanem építészetileg, anyagismeretileg, hogy ezt az anyagot ilyen egyszerű összetevőkből készítettem a saját kezemmel.

Amikor a gnocchit kezdtük volna kifőzni, akkor ért a legszomorúbb csalódás – nem vigyáztam eléggé a tésztagombócomra, otthagytam a gyúróasztalon, és amikor érte-mentem, hogy felhasználjam, már csak egy hatalmas begyúrt maradéktömböt találtam, a takarítónéni nem várta meg, míg elmegyünk, előredolgozott, és lenyelte az én alapanyagomat is  - így én a szakácséval dolgozhattam tovább, ami minőségileg valószínűleg előrelépés lehetett, de mindenképp rosszul érintett a saját kézimunkám elvesztése.



A végén három tészta került ki a kezünk közül. Egy paradicsomkockákkal és barnított vajjal leöntött spenótos-rikottás ravioli (ezt brutálisan elszerecsendió- és borsoztam), egy szimfonikus, komplex petrezselymes csirkés canelloni tepsiben sütve – ehhez kellett a paradicsomszósz, és egy körtés gnocchi, amihez az ízesített vodkát használtuk. Ez utóbbi külön érdekelt, amióta az Il Basilicatóban ugyanennek a receptnek az ehetetlenül unalmas változatát kóstoltuk. Elégedetten állapítottam meg, hogy ez a változat sokkal ízletesebb, nem a recepttel van baj.

Persze nem tudtuk mind megenni, sőt a sok kóstolgatás után pár falatnál több nem ment le a kész kajákból, viszont így legalább napokra elegendő olasz minőségi kajával értem haza, sőt a szemfülesebb háziasszonyok egy csomó meggyúrt, félkész tésztát is hazavittek, így nekik a gasztronómiai fejlődésen kívül eléggé konkrét hasznot is hajtott az esemény.
 

Mautner Zsófi egy költői szépségű posztban vall a szardíniai malloreddus tésztáról és egy tizenöt éves barátságról.

A nyár is tartogat olyan napokat, melyeken a könnyű csivitelő pasták helyett súlyos, mélyütéseket kell bevinni a lélek vágyainak kielégítésére. Ma pont ilyen van. Gabah segít.