A minap húsmentes tésztákat mutattunk, most az ellentábornak kedvezünk: amikor ezt a receptet megláttam, először arra gondoltam, hogy te jó ég...bár szeretem a húst, de ez azért talán mégiscsak túlzás. Szóval ennél több húst egy ételbe nem könnyű beletenni, de húsmentes illetve böjti napok után akár csábító is lehet.

A recept szerint ideális vendégváró étel, mert minél többször melegítjük, annál jobb lesz, csak győzzük a tésztát utána főzni, ahogy fogy.

Ha olaszosan készítjük, válasszunk eredeti hozzávalókat, de ha nem megy, remek helyettesítőket lehet találni.

Hozzávalók:

2 evőkanál olívaolaj
4 gerezd fokhagyma
1 babérlevél
10 dkg pancetta (apróra vágva)
20 dkg csípős olasz kolbász
45 dkg darált sertés- és marha- és borjúhús
1 közepes sárgarépa, finomra vágva
1 zeller, szintén darabolva
1 közepes fej vöröshagyma, darabolva
1 pohár jó minőségű vörösbor
1 mérőpohár marhahúsleves (akár kockából)
2 doboz darabolt paradicsom (konzerv)
1 marék petrezselyem
Negyed teáskanál fahéj
Az ízesítéshez egy kis só, bors
Akár 1 kg penne
Reszelt Pecorino Romano sajt

Elkészítés:

Egy mély serpenyőbe, közepesen erős lángon, tegyük bele az olajat, a fokhagymát, a babérlevelet és a pancetta (vagy bacon) darabokat, pirítsuk egy percig. Adjuk hozzá a húsokat, és süssük, kevergessük öt percig.

Vágjuk fel a répát, a zellert és a hagymát, és ahogy vágjuk, adjuk a serpenyőben rotyogó húsokhoz. Főzzük együtt öt percig, majd adjuk hozzá a bort. Főzzük további 1 percig, majd öntsük hozzá a húslevest és adjuk hozzá a paradicsomot.

Majd miközben fő keverjük hozzá a petrezselymet, a fahéjat, majd ízesítsük a szószt, így a vége felé, sóval, borssal. Forraljuk össze, majd vegyük lejjebb a lángot és további 10-15 percig rotyogtassuk.

Aztán nyugodt szívvel melegítsük újra és újra.

Forrás: http://www.foodnetwork.co.uk

Bár foglalkoztunk már néhányszor húsmentes tésztákkal, de a jó ötletekből sosem elég. Fő a változatosság alapon pedig mindig jó egy kicsit feldobni a megszokott ízeket egy-egy új recepttel, bár néha az is elég, ha a már ismert fogást valamilyen más fűszerrel vagy elkészítési technikával bolondítja meg az ember.

Úgyhogy lássunk két receptet, a spenóttal és ricottával töltött canellonit és a paradicsomos, rukkolás orecchiettét.

Hozzávalók:
12 canelloni
500 g spenót
350 ricotta
70 g parmezán
1 tojás
1 gerezd fokhagyma
700 ml besamel mártás
só, bors
olívaolaj
egy kis szerecsendió az ízesítéshez.

Elkészítés:
Tisztítsuk, majd mossuk meg a spenótot.
Tegyük egy nagy tepsibe, egy adag vajjal és fokhagymával.
Majd vegyük ki a gerezd fokhagymát, sózzuk meg.
Nyomjuk ki belőle a maradék vizet, vágjuk finomra.
Egy tálban keverjük össze a lereszelt parmezánt a ricottával és a spenóttal.
A keverékkel pedig töltsük meg a canellonikat.
Egy hőálló tálat kenjünk ki vajjal.
Némi besamelt is öntsünk a tepsibe, abba helyezzük el a canellonikat. Jól öntözzük meg a tetejét is besamellel, szórjuk meg gazdagon parmezánnal. Tegyük be a sütőbe és süssük meg, egy kis színt is adva neki a végén.

Orecchiette rukkolával és paradicsommal

(A tésztát alighanem könnyen lehet helyettesíteni kis kagylóval vagy más olyan fajtával, ami rövid és jól felveszi a mártást.)

Hozzávalók:

320 g bármilyen rövid száraztészta
300 g mini paradicsom
4 marék rukkola
pecorino sajt
1 gerezd fokhagyma
1 csipetnyi őrölt vörös bors
extra szűz olívaolaj
só, bors

Elkészítés:
Forraljunk fel egy nagy fazék vizet. Közben felezzük el a kis paradicsomokat, tegyük egy szűrőbe, sózzuk meg és tegyük félre.
A rukkolát vágjuk fel. A tésztát pedig főzzük meg, kb 10 perc alatt.
Vegyünk egy nagy serpenyőt, dobáljuk bele a rukkolát, paradicsomot, Ízesítésül pedig tegyük bele az őrölt vörösborsot, a pecorinót, és a fokhagymát.
Aztán távolítsuk el a fokhagymát, dobjuk bele a tésztát, és egy kis olívaolajjal spricceljük meg.

Így őszre megérnek a csonthéjasok, amiket különösen jó dolog, ha saját kezűleg tudunk gyűjtögetni.

Ki gondolná, hogy a forrásban lévő víznek ennyiféle fajtája lehet, ezeket mind meg lehet különböztetni, és mindegyik másra jó, ha főzésről van szó. A tészták kapcsán gyakran említjük a receptekben, hogy a „tésztát forrásban lévő vízbe tesszük, és megfőzzük". Az sem mindegy, hogy ez a víz mennyire forr.

Hiszek benne, hogy a legjobb receptek organikusan alakulnak ki, nyugodt, otthoni körülmények közepette, ahol az alapanyagok, az elvárások és az alkalmazott technikák egyfajta harmóniában élnek egymással. Így alakult ki hosszú évek alatt az üres hűtőből is ebédet varázsoló tésztás fogások színe-virága. A juhtúrós-szalonnás copfocska című recept olyan kényelmes és bejáratott, akár Velence tükörsima márványlépcsői.

Tegyük fel, hogy egy nem teljesen szétesett háztartásban (az olajon és a són kívül) tészta és valamiféle szalonnavég mindig akad. Nagyszerű: akkor már csak egy húsz deka juhtúrót kell vennünk hazafelé, és el tudjuk készíteni ezt a receptet. Persze lehet cizellálni is: alant a teljes receptet írom le.
A copfocska az egyik kedvenc tésztaformám. Ahogy a neve is mutatja, két tésztaszál van copfba összefonva, és így kialakul benne egy kis kövér, harapnivaló rész, amitől a leginkább galuskára emlékeztet. Más tésztával is lehet készíteni, de ezzel messze a legfinomabb. Megfőzünk tehát egy zacskó copfocskát roppanósra – az ’al dente’ nem igazán írja le azt az állagot, amit a copfocska ideális esetben felvesz: inkább roppanós.

Egy nagy serpenyőben ropogósra lesütünk legalább tíz deka – de húszig is simán elmehetünk, ha hízókúrán vagyunk – szalonnát, ideális esetben van benne füstölt-főtt csemege és kolozsvári is. Egy vastaghúsú, nagytestű paprikát (lehet kaliforniai, de lehet csípős is, ha más nincs, a sima lecsópaprika is jó) apró kockákra vágunk. Adjunk az esztétikának, és használjunk minél színesebb paprikát – jól fog mutatni a sápadt ételen. A paprikakockákat rádobjuk a már ropogós szalonnára, és pár percig sütögetjük, csak le ne égjen. Ha már minden nagyon ropogós és forró, akkor ráborítjuk a lecsepegtetett tésztát, és megkeverjük, hogy ne a szalonna legyen alul.

A serpenyőt lefedjük, és a lehető legnagyobb lángon odaégetjük a tésztát. A copfocska nagyon jól reagál a leégetésre – pár percenként megkeverjük és újabb felületeit égetjük oda – ezen nem azt kell érteni, hogy szénfekete kődarabokat csinálunk belőle, csak annyit, hogy a szalonnazsíron szép ropogós barna lesz a tészta. Amikor már nem lehet tovább fokozni a dolgot, és a serpenyő egész tartalma fájdalmasan száraz és serceg meg ropog, akkor elzárjuk a lángot, rámorzsoljuk a juhtúró nagy részét, és visszafedjük. Adjunk egy pár percet a juhtúrónak, hogy megolvadjon a forróságban, de vigyázzunk, hogy sugárzó hő – nagy láng, kis láng ne érje, mert akkor pillanat alatt elmegy minden íze. Pár perccel később öntsünk egy löket főzőtejszínt az olvadozó juhtúrótömbökre, majd egy generózus adag (egy-két deci) főzővizet. Ez teszi fel a koronát a műre, a víz majd felrobban a sok száraz, forró, zsíros tésztától, gyorsan lefödjük, és hagyjuk, hogy az egész szépen utófőjjön. Törhetünk rá némi borsot. Összekeverjük: ideális esetben a tejszínes juhtúró egyenletes nyálkát képez a tésztán, és hozzáropognak a szalonnák, nagyon finom. Ha minden elővigyázatosságunk ellenére mégis elmenne a juhtúró íze, a maradékból még pótolhatjuk, amíg meleg a tészta.
Ehhez is száraz fehérbort kell inni, és ha van otthon, lehet kísérletezni különféle magyaros savanyúságokkal – a savanyú dinnyécske pl. nagyon megy hozzá – végül is zsíros, parasztos tésztaételről van szó.

Hozzávalók:

Copfocska tészta
10-20 deka szalonna (kolozsvári+zsír)
15-20 deka juhtúró
Főzőtejszín
Valamilyen paprika
Só, bors
Esetleg magyaros savanyúságok

Aki szereti a sajtot, annak ez a recept maga a mennyország, amint megláttam, gondoltam lecsapok rá, mert gyengéim a finom sajtok. Ugyanakkor nem biztos, hogy minden sajtot egyszerű beszerezni a hozzávalók közül. (Érdemes kirándulást tenni főzés előtt egy sajtüzletbe vagy delikátba.) Lehet helyettesíteni, a lényeg, hogy legyen közte lágyabb, puha sajt és legyen keményebb, erőteljesebb ízű is.

Hozzávalók:

2 evőkanál vaj
1 evőkanál extra-szűz olívaolaj
Kb. 5dkg pancetta (húsosabb baconnel is megoldható)
5 dkg Taleggio sajt (puha, pikáns tehénsajt; helyettesíthető camembert vagy más aromás sajtokkal)
5 dkg Bel paese sajt (zsíros, lágy sajt; mozarellával helyettesíthető)
5 dkg Gorgonzola
5 dkg Fontina sajt (félkemény, zsíros sajt; könnyen olvadó sajttal érdemes helyettesíteni,
Ementáli, Gruyere)
5 dkg mascarpone
5 dkg füstölt vagy friss ricotta
2 dkg reszelt parmezán
¾ bögre habzóbor (fehér)
1 fokhagymagerezd
fehérbors
1 evőkanál finomra vágott petrezselyem, esetleg snidling
1 csomag spagetti (fél kg.)

Elkészítés:
Egy nagy serpenyőben felolvasztjuk a vajat és hozzátesszük az olívaolajat, majd a pancettát. Addig pirítjuk kevergetve, amíg a pancetta elkezd barnulni (kb. 5 perc). Majd a serpenyőt levesszük a tűzről és mindent kiveszünk belőle, 1 kanál zsiradékon kívül. Félretesszük. A serpenyőbe beletesszük a 7 sajtot, a bort, az összepréselt fokhagymát, borsot és folyamatosan kevergetjük, míg a sajt el nem olvad és egységes, puha nem lesz. Addig főzzük, míg a sajt buborékolni kezd. Bőséges vizet forraljunk a tésztához, sózzuk. Majd tegyük bele a tésztát, főzzük meg, kevergetve, hogy ne ragadjon össze. Ha kész, tegyük a tésztát egy tálba, öntsük rá a sajtot, keverjük össze és végül szórjuk meg petrezselyemmel (vagy apróra vágott snidlinggel). A sok sajt miatt ugyanakkor érdemes valamilyen könnyű salátával vagy sovány hússal tálalni.

Amikor múltkor egy húsos ételhez citromos szószt/szaftot készítettem, amit tésztával ettünk, akkor gondolkodtam el rajta, hogy milyen sok mindenbe is jó ez a már régen nem egzotikus gyümölcs, ami mindennapos része lett az életünknek, az étkezésünknek. Nagyon jól hasznosítható a konyhában, ráadásul a benne lévő sok C-vitamin miatt nagyon egészséges is. Mármint, ha sikerül kezeletlen héjút találnunk.

Nagyon frissítő és igazán pikáns ízt adhat sok szósznak, mártásnak, ha adunk hozzá egy kis citromlevet vagy citromhéjat. Na, de hogy érdemes például a héjat reszelni, hogy ne legyen kesernyés?

Az egyik tanács az, ha van kézi reszelőnk, akkor ne a gyümölcsöt mozgassuk a reszelőn, hanem fordítva, a reszelőt a héjon, így jobban is látjuk, mit csinálunk, nem „borotváljuk" kétszer ugyanazt a foltot, és nem vágunk bele a fehér, keserű héjba. A másik ok, hogy így könnyebben összegyűjthető a lereszelt forgács, nem hullik szerteszét a reszelő alatt. Persze ezt nagyobb méretű eszközzel már nehéz megvalósítani. Abban az esetben marad az odafigyelés.

Ha egy recept csak citromlevet ír elő, akkor sem érdemes a héjat kidobni, hiszen a lereszelt héjat mélyhűteni is lehet, ha teáskanálnyi adagokban kis csomagocskákba fóliázzuk, a levegőt jól kinyomkodva, akkor ezeket egy zipzáras hűtőtasakban a fagyasztóba tehetjük, akár három hónapra, így később is felhasználhatjuk, ahelyett hogy kidobnánk.

Végül, hogyan facsarjunk ki a lehető legtöbb citromlevet, már ha kézzel futunk neki a dolognak? Ne félbe vágjuk, hanem szeletekre a citromot, ráadásul úgy, hogy a közepét körbevágjuk. Így sokkal több gyümölcsfelszínhez jutunk, amiből szó szerint akár csavarással kifacsarhatjuk a levet, mint a vizet egy mosott ruhából.

Ma A tortellini némi túlzással a modenai családok szent eledele. Az mindenesetre biztos, hogy egy-egy családi recept hagyománya évszázadokra nyúlik vissza, és generációk adják át egymásnak.

A tortellini eredete igencsak érdekes és egészen az 1600-as évek elejére nyúlik vissza. Ekkor a századforduló neves modenai születésű költője, Alessandro Tassoni talán leghíresebb művében, a leginkább talán komikus hőskölteményként meghatározható Az elrabolt vederben (1622) leír egy jelenetet Vénusz, Bacchus és Mars szereplésével.

A három isten egy egy favödör Modena és Bologna között kirobbant háborúból tér meg. Útközben megállnak egy Corona nevű fogadónál.

Másnap reggel Bacchus és Mars útnak indulva, hátra hagyva Vénuszt, aki ébredéskor rettenetesen megrémül és segítségért csenget. A fogadós a segítségére siet, ám annyira mély benyomást tesz rá a meztelen istennő érzéki teste, hogy visszasiet a konyhába, ahol éppen tésztát gyúr.

A fogadós hirtelen ötlettől vezérelve letép a tésztából egy darabot, négyzet alakúra hajtja, megtölti és az ujja köré tekeri és elnevezi Vénusz köldökének.

Érdekes módon gyakorlatilag szóról szóra ugyanez a történet létezik egy olyan változatban is, ahol Lucrezia Borgia száll meg egy kisvárosi fogadóban egy éjszakára. A fogadós nem bírja megállni, hogy be ne lessen a kulcslyukon, de csak a köldökét látja, ám az is annyira felkavarja és megihleti, hogy még aznap éjszaka megalkotja a tortellinit.

Ennyit a legendákról, a sokkal prózaibb és gyakorlatiasabb valóság alighanem az volt, hogy megakadályozzák: a tészta tölteléke főzés közben lassan a húslevesbe szivárogjon.

A tortellini elkészítése természetesen gyorsan rituálévá vált, már pár nappal a főzés előtt nekiálltak. A ház asszonya ekkor barátokat, ismerősöket hívott meg, így a tortellini készítése igazi társadalmi eseménnyé vált.

Ma sem ördögtől való, ha a háziasszony nekiáll, és maga készíti, bár már viszonylag ritka, hiszen a felgyorsult hétköznapokban inkább az előre csomagolt, bolti változat mellett döntünk. Bármelyiket is választjuk, a tortellini mindenképp finom, ízletes, laktató és változatos főfogás. Te is szereted?

Nagyon szeretem a serpenyőben gyorsan összedobható, mégis ízes és szaftos dolgokat. Ugyanakkor, ha van egy kis plusz időnk, amit a főzésre tudunk fordítani, akkor a sütőben, akár csak rövid ideig, összesütött ételeknek nagyon jó íze tud lenni.

Most két olyan tepsis tésztát szeretnék megosztani, ahol egy nagyjából fél órás sütőbeli tartózkodással lesz kész az étek. Ezért mindkettőnél érdemes arra odafigyelni, hogy ne főjön túl a tészta, mert még sülni is fog, szósz alatt.

Csirkés szarvacska tepsiben

Hozzávalók:

1 mérce szarvacska tészta
2 evőkanál olívaolaj
Fél mérce csirkemell, felkockázva
½ fej hagyma, apróra vágva
1 gerezd fokhagyma, reszelve
1 darabos paradicsomkonzerv
1 mérce feldarabolt mozzarella
1 csokor petrezselyem, felaprítva
¼ teáskanál só
¼ teáskanál bors
¼ mérce zsemlemorzsa
¼ mérce reszelt parmezán
1 evőkanál vaj és még amennyi kell a tepsi kikenéséhez

Elkészítés:

Melegítsük elő a sütőt 200 fokra.

Forraljuk fel a sós vizet, majd főzzük a tésztát körülbelül 5 percig. Majd szűrjük le, és tegyük egy nagy keverőtálba.

Közben tegyünk egy serpenyőbe olívaolajat, dobjuk bele a csirkét, és főzzük kb. 3 percig. Ez után tegyük bele a hagymát és a fokhagymát, kevergessük, főzzük még körülbelül 5 percig, amíg a hagyma megpuhul, a csirke pedig átsül.

Ha elkészült keverjük a tésztához, öntsük rá a paradicsomot, a mozzarellát, a petrezselymet, sót és a borsot. Jól keverjük össze, aztán tegyük a kivajazott tepsibe. Közben egy kisebb tálban keverjük össze a zsemlemorzsát és a parmezánt, majd a keverékből tegyünk a tésztára. (Aki nincs oda a zsemlemorzsától az ilyen ételek tetején, az nyugodtan kihagyhatja, ahogy én például a rakott krumpliból is mindig kihagyom.)

Tegyünk az egész tetejére kis vajdarabkákat, majd tegyük a sütőbe, amíg megpirul, körülbelül fél órára.

Penne sült zöldséggel, tepsiben

Ez utóbbi étket nyáron kicsit könnyebb és olcsóbb elkészíteni friss zöldségekkel, de azért ilyenkor is megtalálhatók az összetevők.

Hozzávalók:

2 piros paprika, vékony csíkokra szeletelve
2 cukkini, felkockázva
2 tök (kisebb) szintén felkockázva
4 fej gomba, felszeletelve
¼ mérce olívaolaj
1 fej hagyma, szeletekre vágva
1 teáskanál só
1 teáskanál bors
1 evőkanál provence-i vagy olasz fűszerkeverék
½ kg penne (tollhegy) tészta
3 mérce marinára szósz
1 mérce reszelt fontina sajt (valamilyen puha, zsíros sajt)
½ mérce reszelt, füstölt mozzarella
1 és fél mérce zöldborsó (fagyasztott, kiolvasztva)
¼ mérce reszelt parmezán, és még egy kicsi a tetejére
2 evőkanál vaj

Elkészítés:

Melegítsük elő a sütőt 220 fokra. Egy sütőpapírra dobjuk rá a zöldségeket (paprika, cukkini, tök, gomba, hagyma) meglocsolva egy kis olívaolajjal és a zöld fűszerekkel. Süssük, amíg megpuhul, nagyjából 15 percig.

Közben főzzük meg a tésztát, de ne teljesen, nagyjából 6 percig. Ha elkészült, szűrjük le.

Egy nagy keverőtálban keverjük össze a tésztát és a zöldségeket, a marinára szószt, a sajtokat a borsót, fél teáskanál sót és fél teáskanál borost. Forgassuk össze az egészet, míg a szósz jól eloszlik.

Tegyük a tésztát egy kivajazott tűzálló tálba vagy tepsibe, tegyük rá a maradék parmezánt, és a vajdarabokat. Süssük, amíg megpirul, nagyjából 25 percig.

Forrás: Giada De Laurentiis

Egy hűvös nap után nincs is jobb, mint meleg levest szürcsölni a kanapén, akár csészéből, egy puha takaró alatt. Közben olvasni. Aztán megint szürcsölni, aztán ha elfogyott, repetázni a levesből, egészen addig, amíg tart. No, ez a parmezános-bazsalikomos paradicsomleves nem fog soká tartani. Elkészülési idejében sem, utána meg pláne. :) 

Hozzávalók:

• 4 szár apróra vágott zeller
• 4 közepes sárgarépa (hámozva és aprítva)
• 1/2 nagy hagyma (hámozva és vágva)
• 3 gerezd fokhagyma (hámozott)
• 3 evőkanál vaj
• 2 evőkanál olívaolaj
• ¼ csésze liszt
• 4 csésze alacsony csirkeleves/alaplé
• 2 doboz sült, kockára vágott paradicsom (konzerv is jó)
• ¼ csésze apróra vágott friss bazsalikom
• 1 teáskanál szárított oregánó
• 1 teáskanál só
• ½ teáskanál szárított petrezselyem
• fekete bors
• Csipet piros bors
• 1 babérlevél
• 1-2 csésze tejszín
• 1 csésze frissen reszelt parmezán

A sárgarépát, zellert, fokhagymát és hagymát vágd egészen apróra aprítógéppel. Olajon a vajat és az olajat egy nagy serpenyőben hevítsd fel, majd add hozza a vágott zöldségeket, és vedd vissza a lángot. Párold 4 percig, szórd meg liszttel, és folytasd a főzést 1 percig. Fokozatosan keverd hozzá a csirkelevest. Add hozzá a paradicsomot és az összes fűszert. Add hozzá a babérlevelet is, és forralj fel mindent. Csökkentsd a hőt, és főzd további 15 percig lassú tűzön. Aztán add hozzá a parmezán sajtot, és keverd el. Jöhet hozzá a tejszín, óvatosan keverd bele. Főzd további 15 percig alacsony hőmérsékleten. További húslevest vagy tejszínt adhatsz hozzá a kívánt állag eléréséhez. Ki hígabban, ki sűrűbben szereti. :) A babérlevelet vedd ki a végén, és kis extra sóval és borssal ízesítsd.

Forrás: www.schmecktdas.de

Nem harap, hisz nem is rák. Semmi köze hozzá, valami sneci van aromásítva rákízűre, viszont egy szép rákocskás, garnélás pastát akár tönkre is tehet, ha spórolásból surimit teszünk hozzá, úgy, ahogy hallal sem szoktuk keverni a rákos ételeket.

Tehát, ha nem dőlünk be az átlátszó rák-image-nek, akkor szabad a pálya, lehet vele csinálni bármit. Megmondom, mit érdemes. Tapasztalatból tudtam, ha kicsire vágom, akkor szétolvad és az íze is elmegy, ezért a rákrudacskát hosszában vágom kétfelé, majd rádobom az olíva és vaj keverékében kis lángon melegedő félbevágott fokhagymákra, hozzáteszek pár csípős zöldpaprikakarikát, vagy valami ilyesmit, aztán továbbra is lassún (ha feltekered, a surimi elengedi azt a kevéske kis ízét is) kicsit megpirítom – ekkor, ha lett volna otthon vodka, valószínűleg meglocsoltam volna, majd lazán flambírozom, de nem volt, ezért ezt csak képzelem -  aztán fellocsolom egy kis főzővízzel, majd egy kis tejjel, esetleg tejszínnel, végén, ha van otthon valami zöld (újhagyma, snidling, stb), akkor egy keveset ráaprítok, illetve nyilván a parmezán sem tesz rosszat neki. Én itt csak egy pár karika zöldpaprikáig jutottam.

A surimi így ernyedt rongycafatokként pihenget a tésztánkon, kicsit, mintha egy szétszedett sushit applikáltunk volna rá, és lehet élvezni a kicsit kényes állagát is, szóval, nem kell félni a surimitől, csak máshogy kell vágni. :)

Persze nyilván mást is lehet vele csinálni. Ti mit csináltok vele különben?

Miért rejtélyes? Mert valójában semmi köze Bolognához. Hogy ez így kicsit erős megfogalmazás? Lehet, de nem minden alap nélkül való. Mindjárt kiderül, miért.

Aligha akad ember széles e hazában, aki ne evett volna még bolognai spagettit (vagy ha úgy jobban tetszik: spaghetti bolognesét.) Még azt is megkockáztatnánk, hogy a legelterjedtebb tésztaételek egyike, nem csak Magyarországon.

A bolognai szószt talán senkinek sem kell bemutatni, pár szóban azért mégis megtesszük: a nevéből is következően ez egy észak-itáliai (Bologna, ugye...), hús alapú mártás. Ha az étterem étlapján azt olvassuk: alla Bolognese (vagy franciásan à la Bolognese), már látjuk is magunk előtt a ragusan elkészített húst.

Az olasz ragù és a francia ragoût (noha más ételekhez, de) ugyanabból a ragoûter igéből származik, melynek jelentése: az étvágy gerjesztése, stimulálása.

Az igazi, jófajta bolognai mártásban a hús (és egyéb összetevők) mellett a paradicsom játssza a főszerepet, akár picire vágott, akár szósz formában. (Speciel mi az előbbit jobban szeretjük, de ízlések és pofonok ugye...)

Eredetileg jellemzően vastagabb tésztával szolgálják fel, mert azok jobban megtartják a húst, mint a vékonyabbak, például a capellini. Ami a mártást illeti, Olaszországon kívül kicsit talán több paradicsomot és egyéb zöldséget használnak, ami viszont érdemben megváltoztatja az íz profilját.

Nincs is bolognai spagetti?

A történetírók szerint az általunk is ismert tészta az arab hódítókkal jelent meg Szicíliában és terjedt el észak felé. Mivel az itáliai félszigeten a klimatikus és egyéb körülmények is jobban kedveztek a durumbúzának, így aztán érthető módon az lett az alap.

Mint említettük, hiába olyan népszerű a bolognai spagetti a világ egy jelentős részén, Bolognában sosem létezett, mivel ott a ragut alapvetően a helyi, tojásos tagliatelle vagy lasagne tésztával szolgálják fel. A spagetti viszont jellemzően Nápolyból származó (száraz) durumtészta, ennek megfelelően a hozzá készített szósz állaga sokkal testesebb, mert jobban megmarad a csúszósabb spagettin, mint a bolognai változat.

A szósz és a tálalás

A bolognai szósz alapja a sofrito (vagy soffrito), ami egy zeller, hagyma és sárgarépa alapú, olívaolajban és vajban összerottyantott püré, amihez hozzáadjuk a marhahúst vagy a pancettát (ami egy olasz baconfajta). Ezt követi egy kis tej vagy tejszín, és amikor ez az egész összeáll, akkor jöhet bele a fehérbor. Csak ezután tesszük bele a paradicsomot, kis vajjal és sóval. Végül addig főzzük finoman kevergetve, amíg a hús kész nincs.

Többféleképpen tálalhatjuk, akadnak a parmezán sajtos változatnak is elszánt hívei, de erős az az iskola is, amely hagyja, hogy a ragu íze a maga természetességében jelenjen meg. A friss só vagy bors segíti előhozni az ízeket. És ne feledkezzünk meg a borról sem, ami természetesen vörös.

A II. világháború tehet róla

A bolognai spagetti megszületéséről a II. világháború tehet. Történt ugyanis, hogy az Olaszországban partra szálló amerikai és brit katonák igencsak megkedvelték a tagliatelle al ragùt. Olyannyira, hogy hazatérve az olasz éttermekben is kérni kezdték, és ha kérték, meg is kapták – csak éppen spagettivel. Amikor aztán – immár turistaként – visszatértek Itáliába, már a bolognai spagettit rendelték az éttermekben, ahol (mindent a kuncsaftért! alapon) teljesült is a kívánságuk.

Az elmúlt évtizedekben a bolognai spagetti rendkívül népszerű lett Svédországban (ahol spagetti och köttfärssås néven fut), Dániában (spaghetti og kødsovs) és Norvégiában (spaghetti og kjøttdeig) is, különösen a gyerekek körében.

Az Egyesült Királyságban is kedvelt (nemes egyszerűséggel csak spag bol-nak becézik), és az Egyesült Államokban is népszerű, bár az óceánon túl készített szósznak nem sok köze van az eredeti bolognai recepthez.

Sosem létezett?

Ami Olaszországot illeti, a helyi puristák szerint a bolognai spagettinek semmi köze az itáliai konyhához. „A Spaghetti alla bolognese sosem létezett. A spagetti egy dél-itáliai száraztészta, miközben Bolognában mi friss házi készítésű tagliatellét használunk" – írta például a neves gasztroszakember, Stefano Bonilli.

A helyzetet bonyolítja, hogy azért valami hasonló „sugo" (azaz szósz) azért létezik Bolognában is, erről a 19. század híres szakembere, Pellegrino Artusi írt A főzés tudománya és az evés művészete című könyvében. Az ő bologneséje azonban nem ragu, viszont maccheroni (makaróni) tésztával ajánlja, ami szintén száraztészta. A nagy különbség azonban az, hogy Artusi szószában nincsen paradicsom, így aztán maradjunk annyiban, hogy a bolognai spagetti ebben a formában nem eredeti bolognai étel.

Viszont nagyon finom, és nekünk ennyi bőven elég.

Fotók: Pinterest

Ünnepeljük a Sourdought Septembert, azaz a kovászos kenyerek hónapját egy finom paradicsomlevessel, melyet ezúttal cipóban tálalunk.  A #Sourdought September kezdeményezés lényege felhívni a figyelmet a kovászos kenyérre, bátorítani minél több háziasszonyt kovászos kenyér készítésére, és népszerűsíteni a kisebb, nagyobb pékségeket, amelyek kovászolt kenyereket sütnek. Mi meg is tesszük ezt, egyik kedvencünk Budapesten, Wekerlén A másik pékség, ahol minden de minden finomság kovászolva készül. :)

A paradicsomleveshez az alábbi hozzávalókkal láss neki:

• 1 ek. olívaolaj
• 1 kockára vágott hagyma
• 2 gerezd apróra vágott fokhagyma
• Konzerv (800 g) paradicsom
• 4,5-5 dl tyúkhúsleves
• 1 db babérlevél
• só és bors
• petrezselyem tálaláskor

Elkészítés:

Melegítsd fel az olívaolajat közepes lángon egy fazékban. Mehet hozzá a hagyma, párold körülbelül 5 percig, üvegesre. Majd fokhagyma, ezt addig párold, míg illatozni kezd. Jöhet a paradicsom, és a leves is, ebbe a babérlevél, só és bors, majd az egészet kb 20-25 percig lassú tűzön főzd. Közben a cipók tetejét vágd le, kend ki őket belülről vajjal, és béleld ki pár szelet vékonyra vágott trappistával. Mehetnek be a tepsibe, hogy a sajt szépen megolvadjon, és átpiruljanak kissé a cipók, ez kb 5 percig tart. Ha minden kész, tálalkáskor öntsd a levest a cipókba, a levesre szórj petrezselymet, és helyezd rájuk a cipók előzőleg megpirított tetejét is.

Forrás: Purewow.com

Suliba te mit csomagolsz a gyerkőcnek inni? Kutatások szerint borzasztóan keveset isznak a gyerekek egy tanítási nap során, így fokozottan fontos lenne ügyelni arra, hogy csomagoljunk nekik innivalót, és buzdítsuk őket annak elfogyasztására. Sokan a vízre esküsznek, mint a legjobb, legtermészetesebb szomjoltó, de vannak, akik engednek a gyerkőc csábításának, és cukros üdítőkkel indítják őket útnak. Ez utóbbiakról mondani sem kell, mennyire egészségtelenek, nem csupán a fogakra nézve, de ezen üdítők rejtett cukortartalma felpörgetheti a gyerekeket, nehezítve ezzel, hogy nyugalmasan végigkoncentrálják a tanítási órát. Ha már gyümölcslében gondolkozol, mert a kisfiad/ kislányod ki nem állhatja a víz íztelenségét, készíts saját magad italt a számára, amelybe tudod, mi kerül bele: semmi más, mint egészséges gyümölcslevek és friss gyümik, mint ebbe a Gyümölcs puncsba, kifejezetten gyerekeknek. Frissítő ital szimplán gyümölcsből és vízből, könnyen elkészíthető, egészséges és ízes szomjoltó.

Hozzávalók:

• ½ csésze facsart szőlőlé
• ½ csésze almalé
• ½ csécse narancs vagy répalé
• Néhány szem fagyasztott piros bogyós gyümölcs

A leveknek mind hozzáadott cukor nélküli, bio leveket javaslunk. A fenti recepttől persze nyugodtan el lehet térni, hiszen számos ízes és egészséges zöldség vagy gyümölcslé áll rendelkezésre, amelyekből príma italok készíthetők. A fenti arányokkal is nagyon finom változat készíthető, mely az ízeken kívül még antioxidánsokban, vitaminokban is gazdag lesz. És ha már ősz, egy isteni must ital sem elvetendő! ;)

Mondjuk speciel nálunk soha nem keletkezik maradék krumplipüré, mindannyian imádjuk, még azon frissiben befaljuk, sőt, ebéd után rá-rájárunk, és csak úgy kanállal, mint a fanatikusok a Nutellát szokták, elnyammogjuk. Ha jó krémes, finom vajas, tejszínes, simára kevert, biztosan elfogy pillanatok alatt. Így hát nem maradékból csináljuk ezt a pogácsát, hanem pürét készítünk hozzá, és ami a különlegessége, hogy teszünk bele kakukkfüvet és/vagy rozmaringot is, így finom fűszeres, különleges, említésre méltó lesz.

Hozzávalók:

• 225 gramm fehérliszt
• 225 gramm főtt burgonya, pürésítve
• 1 tojás felverve
• Fél teáskanál só
• Kakukkfű és/vagy rozmaring ízlés szerint
• 85 gramm vaj kockákra vágva
• 3 teáskanál sütőpor
• Tej

Elkészítés: főzd meg a krumplit sós vízben, majd törd pürévé, és hagyd kicsit hűlni. Addig keverd össze a lisztet, sütőport és sót egy tálban. Add hozzá a vajat, a krumplipürét és a felvert tojást. Kézzel dolgozz, állítsd össze a tésztát. Ha nem akar összeállni, kevés tejjel segítheted a folyamatot. Lisztezett deszkán nyújtsd kb 1 centi vastagra, és vágd fel kb 3x3 centiméteres kockákra. A tetejüket is megkenheted tojásfehérjével, és picit szórhatsz rájuk a használt fűszerekből is. Süsd a pogikat 200 fokon kb 20 percig, amíg szép aranybarnák lesznek. Ha elkészült, hagyd kissé hűlni. Kettévágva, házi vajjal megkenve az igazi. :)

Forrás: http://www.thedailyspud.com

Ha levestészta, akkor nem csak cérnametéltből áll a világ. Szerencsére. Véletlenül sem szeretném bántani a sokak által kedvelt fajtákat, mert van, aki meg éppen enélkül a tészta nélkül nem tud elképzelni egy jó vasárnapi húslevest, de nekem túl vékony, és túl könnyen „kiszökik" a kanálból például a cérnametélt. Nézzünk körül, milyen egyéb lehetőségek vannak még.

Némely helyen írják, hogy a spagetti is alkalmas levestésztának, ha feldaraboljuk. Valóban. Bár soha nem éreztem eddig rá késztetést. Ahogyan például a pennére sem gondoltam, mint alkotóelemre, pedig nem egy nemzetközi receptben látható hasonló. Ezt a receptet talán érdemes kipróbálnotok, nekünk bevált:

Hozzávalók:

• ¾ bögre répa
• ¾ bögre zeller
• ½ bögre hagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 evőkanál friss petrezselyem
• 4 ágacska kakukkfű
• 17 dkg csirkemell
• 2 evőkanál vaj
• 2 bögre tejszín
• 1 és ½ bögre penne
• 2 bögre húsleves lé
• 2/3 bögre borsó

Fűszerek: só, bors, fél teáskanál zsálya, 2 babérlevél
2 evőkanál liszt, 2 evőkanál olívaolaj
½ bögre száraz fehér bor

Elkészítés:

- daraboljuk fel a hagymát, a répát és a zellert is, keverjük össze őket, majd a tegyük bele az összenyomott fokhagymát
- vágjuk vékony csíkokra a csirkét, sózzuk, borsozzuk
- pirítsuk meg a csirkét egyenletesen, szép világosbarnára, majd pároljuk 5 percig, mikor kész, tegyük félre a húst, de tartsuk meg az edényt
- tegyük vissza a főzőfelületre, elég olaj legyen az alján, hogy elfedje, ha meleg adjuk hozzá a zöldségeket és a zsályát, ízesítsük sóval, borssal
- süssük, gyakori kevergetés mellett, amíg megpuhulnak a zöldségek
- ha a hagyma átlátszóvá vált, tegyük hozzá a vajat, és olvasszuk fel, adjuk hozzá a lisztet, kevergessük
- öntsük bele a bort, tegyük bele a kakukkfüvet és a babérlevelet, tejszínt és a húslevet, forraljuk fel
- tegyük vissza a fazékba a csirkét, tegyük bele a tésztát, újraforrásig, aztán főzzük alacsonyabb lángon 15-20 percig időnkénti kevergetés mellett, amíg megpuhul a tészta és a csirke
- vegyük ki a kakukkfüvet és a babérlevelet, kóstoljuk meg a fűszerezést, aztán tegyük hozzá a petrezselymet és a borsót
- további 3-5 percig főzzük közepes lángon
- ha kész, tálaljuk