Medvehagyma szerelem van nálam, mindig. Vagyis egyetlen szombat délutánon medvehagymás rizotto, pogácsa, és leves is készült a konyhámban. :D Ez a leves gyors, egyszerű, és mennyei fincsi! Kezdők is lehengerelhetik vele a párjukat vagy a családot!
Fotó: KockacZukor
A kijárási korlátozás alatt valószínűleg mindenki többet főz, és eszik, mint azelőtt. Mivel a napok egyre melegebbek, az én ételeim egyre könnyedebbek - gyakrabban készítek halat, salátát, egészséges gyümölcstálat. Ha pedig levest kíván meg a család, akkor a citrusos ízek kerülnek előtérbe. Nagyon régen készítettem vörös lencse levest, és az ötletet mindenki lelkesen fogadta.
Fotó: KockacZukor
Tudtátok, hogy a gombákat a legtöbben a növények közé sorolják, pedig tulajdonságaik alapján közelebb állnak az álltokhoz? Kiváló fehérjeforrás.. és a vajon pirított fokhagymás gombánál nincs finomabb étel. De olyan van, amibe ezt a vajon pirított fokhagymás gombát is belecsempészhetem, és a receptet tovább fejleszthetem. :D
Fotó: KockacZukor
VIDEÓ
Hiszek benne, hogy a legjobb receptek organikusan alakulnak ki, nyugodt, otthoni körülmények közepette, ahol az alapanyagok, az elvárások és az alkalmazott technikák egyfajta harmóniában élnek egymással. Így alakult ki hosszú évek alatt az üres hűtőből is ebédet varázsoló tésztás fogások színe-virága. A juhtúrós-szalonnás copfocska című recept olyan kényelmes és bejáratott, akár Velence tükörsima márványlépcsői.
Tegyük fel, hogy egy nem teljesen szétesett háztartásban (az olajon és a són kívül) tészta és valamiféle szalonnavég mindig akad. Nagyszerű: akkor már csak egy húsz deka juhtúrót kell vennünk hazafelé, és el tudjuk készíteni ezt a receptet. Persze lehet cizellálni is: alant a teljes receptet írom le.
A copfocska az egyik kedvenc tésztaformám. Ahogy a neve is mutatja, két tésztaszál van copfba összefonva, és így kialakul benne egy kis kövér, harapnivaló rész, amitől a leginkább galuskára emlékeztet. Más tésztával is lehet készíteni, de ezzel messze a legfinomabb. Megfőzünk tehát egy zacskó copfocskát roppanósra – az ’al dente’ nem igazán írja le azt az állagot, amit a copfocska ideális esetben felvesz: inkább roppanós.
Egy nagy serpenyőben ropogósra lesütünk legalább tíz deka – de húszig is simán elmehetünk, ha hízókúrán vagyunk – szalonnát, ideális esetben van benne füstölt-főtt csemege és kolozsvári is. Egy vastaghúsú, nagytestű paprikát (lehet kaliforniai, de lehet csípős is, ha más nincs, a sima lecsópaprika is jó) apró kockákra vágunk. Adjunk az esztétikának, és használjunk minél színesebb paprikát – jól fog mutatni a sápadt ételen. A paprikakockákat rádobjuk a már ropogós szalonnára, és pár percig sütögetjük, csak le ne égjen. Ha már minden nagyon ropogós és forró, akkor ráborítjuk a lecsepegtetett tésztát, és megkeverjük, hogy ne a szalonna legyen alul.
A serpenyőt lefedjük, és a lehető legnagyobb lángon odaégetjük a tésztát. A copfocska nagyon jól reagál a leégetésre – pár percenként megkeverjük és újabb felületeit égetjük oda – ezen nem azt kell érteni, hogy szénfekete kődarabokat csinálunk belőle, csak annyit, hogy a szalonnazsíron szép ropogós barna lesz a tészta. Amikor már nem lehet tovább fokozni a dolgot, és a serpenyő egész tartalma fájdalmasan száraz és serceg meg ropog, akkor elzárjuk a lángot, rámorzsoljuk a juhtúró nagy részét, és visszafedjük. Adjunk egy pár percet a juhtúrónak, hogy megolvadjon a forróságban, de vigyázzunk, hogy sugárzó hő – nagy láng, kis láng ne érje, mert akkor pillanat alatt elmegy minden íze. Pár perccel később öntsünk egy löket főzőtejszínt az olvadozó juhtúrótömbökre, majd egy generózus adag (egy-két deci) főzővizet. Ez teszi fel a koronát a műre, a víz majd felrobban a sok száraz, forró, zsíros tésztától, gyorsan lefödjük, és hagyjuk, hogy az egész szépen utófőjjön. Törhetünk rá némi borsot. Összekeverjük: ideális esetben a tejszínes juhtúró egyenletes nyálkát képez a tésztán, és hozzáropognak a szalonnák, nagyon finom. Ha minden elővigyázatosságunk ellenére mégis elmenne a juhtúró íze, a maradékból még pótolhatjuk, amíg meleg a tészta.
Ehhez is száraz fehérbort kell inni, és ha van otthon, lehet kísérletezni különféle magyaros savanyúságokkal – a savanyú dinnyécske pl. nagyon megy hozzá – végül is zsíros, parasztos tésztaételről van szó.
Hozzávalók:
Copfocska tészta
10-20 deka szalonna (kolozsvári+zsír)
15-20 deka juhtúró
Főzőtejszín
Valamilyen paprika
Só, bors
Esetleg magyaros savanyúságok
Jajj de jó! Itt a tavasz! Március közepe van! Aham... Már megint mínuszok nappal és éjszaka... Bélelt csizmában járok, és hat rétegnyi burok, amit magamon cipelek. Az arcom hajnalban, a munkába menet maszkká fagy. Már nyűgös vagyok, hiányzik a napsütés és a meleg, a rügyező fák, és a vidám madárcsicsergés. Köszönjük tél, hogy adtál csendet, pihenést, bezárkózást, de nem kell a túlóra, engedd végre megérkezni a tavaszt!
Fotó:KockacZukor
Nem szeretem a sorozatokat. Csak a Trónok harcát követem, de azt sem részenként, hanem évadonként, egy ültő helyemben. :-) Megbetegedtem. Eszembe jutott, hogy van a Terápia című magyar sorozat, amiről szintén lemaradtam, de nagyon dicsérik. Mégis lebeszéltem magam róla. A második pléd alatt töltött napomon viszont meggondoltam magam, és terápia-maratonba kezdtem.. :-) Csak a levesem elkészítése miatt bújtam ki a biztonságot adó takaróm alól.
Fotó: KockacZukor
Olyan régen ettem babot, és olyan régen főztem vele, hogy már igencsak itt volt az ideje. A hüvelyesek fehérjeforrások, telítetlen zsírsavakkal, rostokkal, és magas vitamin- valamint ásványi anyag tartalommal rendelkeznek. Legalább hetente egyszer ajánlott fogyasztani őket. Ez a leves annyira finom és egészséges, hogy biztosan rendszeresen készítem ezentúl.
Fotó: KockacZukor
Bejutottam egy olyan előadásra, amire túljelentkezés volt, de a meghívottak és a téma annyira érdekeltek, hogy nem hagyhattam ki a jelentkezést. Egy héten keresztül vártam a válaszra, ami vasárnap késő este érkezett meg. A téma természetesen a gasztro világ, az étel – ember kapcsolata. Nagyon várom a holnapot, remélem olyan beszélgetéseket hallgatok majd végig, amik adnak nekem valamit útravalóul. :-) A következő recepttel őszintén szuper a kapcsolatom, imádom ezt az édességet. ;-)
Fotó: KockacZukor
Eljött az idő, hogy a fűszernövények magocskáit földágyba fektessem, és hogy a szobanövények friss és tápláló földet, nagyobb kaspót kapjanak. Így beszereztünk 100 liternyi virágföldet, és kiültem az erkélyre, hogy boldoggá tegyem a növénykéinket. Imádtam a hűvös földben turkálni, és szinte láttam, ahogy a munka befejeztével mosolyognak a zöld növényeink. :-) Miután lemosakodtam, és kipucoltam az "gyászkeretet" a körmeim alól, nekiálltam főzni. A pulykát úgy szeretjük, ha az ízes és nagy mennyiségű szószban úszkál. Így egy gombás, paradicsomos ételt készítettem, amihez metéltet tálaltam köretként.
Fotó: KockacZukor
A párom által egy hét éves fiúcska került az életembe. Ettől a ponttól kezdve a világ olyan része nyílt meg előttem, amivel addig nem foglalkoztam. Nem mondom, hogy egyszerű, de mégis üdítő mosolyforrás, még úgy is, hogy a kicsi nem a sajátom.
Fotó: KockacZukor
A tésztasaláta nem csak nyári étel: http://masteszta.blog.hu/2014/08/20/nyari_tesztasalata. A vörös lencse, a cékla, a petrezselyem az október színeit mind felsorakoztatja az őszi salátában. Szerencsések vagyunk, és hálásak lehetünk a hosszú indián nyárért, amit a hónap elején még élvezhettünk. Most, hogy az órát átállítjuk, és a világ a szürke árnyalatait ölti magára, amikor nyirkos a levegő, inkább a meleg lakásban keressük a kikapcsolódási lehetőségeket. Főzz illatosat, finomat!
Fotó: KockacZukor
Újabb síkegyszerű recept a boncasztalon – keressük tovább az ultimate magyar pastát – amit a „pasta” szócskával különböztetünk meg a magyar konyha autochton tésztaételeitől.