Mindig nagyon lelkesen látogattam az adventi vásárokat, legyen az Budapesten, vidéken vagy külföldön. Ugyan a fa alá valót nem itt szereztem be, de a hangulat, a forralt bor, az illatos ételek, a vidám arcok és ünnepi fények mindig elvarázsoltak. A fővárosban, a Szent István Bazilikánál már ünnepi hangulat van, látogassatok el ti is a térre.

Fotó: KockacZukor

Egy barátom keresett meg nemrég egy fotózás miatt. Azóta már el is kezdtük, sőt be is fejezzük nemsokára a közös projektet. Munka közben persze beszélgetünk, mesélünk egymásnak történésekről, élményekről. Legutóbb éppen egy színházi előadást dicsért nekem. Olyan lelkesen mesélt, hogy felkeltette az érdeklődésemet a Belvárosi Színház repertoárja iránt. Színházra vágyom, egy finom vacsorával előtte! :-)

Fotók: KockacZukor

Az utolsó napos, meleg őszi hétvégén elvittük a Manót bobozni (http://www.bobozas.hu/visegrad/). A hibát ott követtük el, hogy délután indultunk neki, és mire odaértünk, hatalmas sor fogadott minket. Még jó, hogy a pénztár mellett egy játszótér is volt, mert így a gyerek kibírta a várakozást. Amíg én – Manócska szerint – nyugdíjas tempóban szötyörögtem lefele a dombról, addig az Apja fénysebességet diktált. No de, majd ha már egyedül használja a bobot, megtalálja a saját tempóját is. Ehhez képest vasárnap kifejezetten bátor és talpraesett volt, amikor életében először ült gokartba (http://www.silverkart.hu/), és vezette a kisautót a pályán. Amikor látta, hogy az apja milyen vagányan vezet, lelkes lett, ugyanakkor halkan meg is jegyezte nekem, hogy kicsit fél. Egy-két megnyugtató ölelés után már vennie kellett a bukót, és bátran nekivágott a kalandnak. Betartotta a biztonsági szabályokat, ügyesen technikázott, vagyis profin megugrotta a félelmeit.

Fotó: KockacZukor