Egy mennyei, egészséges, húsmentes étel következik, amit a túró és parmezán tartalmassá, a paradicsom és padlizsán ízletessé, egészségessé tesz. Én köret nélkül tálaltam, de természetesen egy jó ropogós baguettel, vagy frissen főzött tésztával is isteni.
Fotó: KockacZukor
Gyerekkorom óta az egyik kedvenc ételem a rántott cukkini tartármártással. Anyukám mindig együtt ránt csirkecombot, gombát és cukkinit, és mi a mai napig degeszre esszük magunkat belőle. Édesapám kertjéből kaptam két friss cukkinit. Nem volt kedvem panírozni, és valamilyen szószos ételre vágytam. Finom tésztafeltét lett belőle. Elhoztam nektek is a receptet.
Fotó: KockacZukor
Ugyan nem vagyok vegetáriánus, imádom a húsokat, azért néha mégis jól esik egy ízletes, egészséges zöldségtál, főleg, ha attól jól is lakom. Zöldekkel kevert ricottás cukkini batyukat hoztam most nektek, amiket a paradicsomszósz és füstölt sajt annyira feldob, hogy minden ujjatokat is lenyaljátok majd az evés befejeztével. :-)
Fotó: KockacZukor
VIDEÓ
Ugye milyen ritkán készítesz tarhonyás ételt? Pedig méltatlanul elhanyagolt tészta, hiszen ezt is lehet édesen és sósan is elkészíteni. Főételként, köretként, egytálételként. Most egy szaftos, de ízletes, színes, ropogós receptet hoztam nektek.
Fotó: KockacZukor
A tészták világában az minősít valakit a legjobban, hogy hogyan áll hozzá a paradicsomos tésztaszószhoz. Az alapvető magyaros ügyetlenkedés hagymával, szalonnával kezdi és végül trappista sajt forgács alá temeti. Idén nyárra végre én is megtaláltam a saját ikonikus paradicsomos szószomat. Igaz, annyira jó, hogy kicsit elgondolkoztam, hogy ezt már nem kellene megírni, mert akkor mások lesznek belőle gazdagok. :)
Általában nem finomkodok, leírom, hogy mit hogy csináltam, aztán mindenki próbálja utánam csinálni, ha akarja, de ezúttal elkezdek formalizálni. Amit ugyan beletettem, de később feleslegesnek bizonyult, vagy olyan mozdulat, ami csak rám jellemző, ezúttal nem kerül be a receptbe. Így is van olyan összetevő, amit nem tudok pontosan körülírni. Persze formalizálhatok bármilyen radikálisan, az biztos, hogy bizonyos alapvető dolgokat nem lehet mellőzni. Tehát akkor kezdj bele ebbe a receptbe, ha van otthon tűrhető szűz olívaolaj, édes, keleties csilikrém/szósz, illetve friss bazsalikom és menta.
Olívaolajon – nem kell a legfinomabb, lehet brutál, rusztikus is – megfuttatom a zúzott fokhagymát, majd mielőtt odakapna, beleöntöm a darabolt paradicsomkonzervet, majd kanalazok rá pár kanál sűrítményt, egy kevés édes csilikrémet, főzővizet, majd kb. 5 percig forralom. A vége felé borsot, kevés koriandert török és szerecsendiót reszelek rá, és csipetnyi indiai fűszert teszek hozzá (curry vagy tandoori-fűszerkeverék, lehet por, levél, paszta, stb – valószínűleg más indiai is jó: a különféle indiai fűszerkeverékek alapanyagai közt sok az átfedés). Aztán elzárom és gáláns adag vajat dobok rá – olvadjon bele. Végül egy nagy csokor finomra és durvára vágott bazsalikomot és mentát. Összekeverem és frissen kifőtt tésztára öntöm. Lehet spagetti, makaróni, nekem most tagliatelle lett, de pennével is működne.
Éles, édes, energikus; kirobbanó paradicsomíze van, a végén a menta tökéletes üdítő citrusos módon összefogja az ízek háborúját, és egyfajta kielégítetlenséget hagy maga után, amitől csak egy következő falattal lehet csillapítani – eteti magát.
Ez tehát az idei nyár megfellebbezhetetlenül legkirályabb pastája – kár, hogy senki nem versenyzett velem, mert utcahosszal vertem volna a többi versenyzőt. :)
Hozzávalók a paradicsomszószhoz:
Nem eszem túl sűrűn lasagnet, mert nekem soha nem elég szószos, amit készítenek. Találtam azonban egy német receptet, ami az én ízlésemnek megfelelően gondolta újra az eredeti hús-besamel-szósz-tészta kombinációt, úgy, hogy a darált hús és paradicsom szósz a hangsúlyos, amíg a lasagne mennyisége csekélyebb marad. Imádom!
Fotók: KockacZukor
Ez a nyár a nagy zuhik és fülledt órák váltakozásával kezdődik. Ma kétszer indultam el itthonról, de mindkétszer elkezdett ömleni eső, mire összeszedtem magam. Úgy döntöttem, maradok, és itthon ebédelek. Tartalmas, laktató, testes ízekre vágytam, és gyorsan! ;-)
Fotó: KockacZukor
Egyik este kopogó szemekkel, fáradtan hazaérve nagyon-nagyon vágytam valami szószosra, amiben pancsolnak a tészták, mégis ízletes... és főleg gyorsan készül el. Felszakítottam hát a hűtőt és kamrát, és kipakoltam, ami a szemem elé került. Isteni vacsorát készítettem! Az édes paradicsomban csak úgy cuppogott a tészta, a parmezán és fokhagyma a fűszerekkel ízletessé tették. Illatozott a lakás, szerintem még a szomszédoknak is elkezdett korogni a gyomra. :)
Fotó: KockacZukor
Nevezhetném ezt az ételt akár pizzának is, de a tésztája élesztő nélkül készült. Ezt a paradicsomos, mozzarellás változatot azért szeretem, mert nem kell túl sok hozzávaló az elkészítéséhez, mégis intenzív ízélményt biztosít. Egyszerű, mégis nagyszerű. Bármikor gyorsan megvan, és biztos ízleni fog a család minden tagjának. Még felmelegítve is jó enni. Nem hiányzik a tetejéről se a sonka, se a hús, se több zöldség. Ez pont ilyen egyszerűen "kerek". :)
Fotó: KockacZukor
Bevallom, nemigen érdekelnek a jóga változatai, irányzatai és iskolái. Annyi van belőlük, hogy az számomra követhetetlen. Mégis visszatérek újra és újra a jógához, mert teljesen elszakít a külvilágtól, mert abban a két órában csak én létezem és az, amire koncentrálok. Mert ellazít és erősít. Mert a lelkemet, szellememet kiüríti, és mintha az edzések után kilókkal könnyebb lennék a kieresztett és elengedett terhektől megválva. Mi is illene jobban a jógával kezdett naphoz így ősszel, mint egy sütőtökös, VitaPasta tészta. ;-)
Fotó: KockacZukor
Az utolsó napos, meleg őszi hétvégén elvittük a Manót bobozni (http://www.bobozas.hu/visegrad/). A hibát ott követtük el, hogy délután indultunk neki, és mire odaértünk, hatalmas sor fogadott minket. Még jó, hogy a pénztár mellett egy játszótér is volt, mert így a gyerek kibírta a várakozást. Amíg én – Manócska szerint – nyugdíjas tempóban szötyörögtem lefele a dombról, addig az Apja fénysebességet diktált. No de, majd ha már egyedül használja a bobot, megtalálja a saját tempóját is. Ehhez képest vasárnap kifejezetten bátor és talpraesett volt, amikor életében először ült gokartba (http://www.silverkart.hu/), és vezette a kisautót a pályán. Amikor látta, hogy az apja milyen vagányan vezet, lelkes lett, ugyanakkor halkan meg is jegyezte nekem, hogy kicsit fél. Egy-két megnyugtató ölelés után már vennie kellett a bukót, és bátran nekivágott a kalandnak. Betartotta a biztonsági szabályokat, ügyesen technikázott, vagyis profin megugrotta a félelmeit.
Fotó: KockacZukor
A minap több cserepes zöld fűszert hoztam haza, és raktam ki a konyha ablakába. Szerencsére ide nemigen süt tartósan a nap, így nem tudnak kiégni. Bár szerintem amúgy is megennénk, még mielőtt ez is bekövetkezne. Imádják a fiúk a paradicsomos, szaftos ételeket, így ezt rendszeresen készítek; most sok-sok zölddel és heringgel próbálkoztam. Imádni fogjátok ti is! :-)
Fotó: KockacZukor
A minap azt a feladatot kaptam, hogy írjak pár sort magamról, amit a legfontosabbnak gondolok. Mindig azt hittem, hogy sima ügy, én jól bánok a szavakkal, egy ilyen feladat nem foghat ki rajtam. Rosszul hittem. Csak néztem a fehér képernyőt, és nem tudtam honnan kezdjem, hogyan kezdjem, hogyan is mutatnám be magam teljesen idegenek számára. "A fotóim beszélnek helyettem..." - ennyivel el akartam intézni, de sajnos ez így nem felelt meg. Annyira törtem a fejem, hogy egy idő után inkább felálltam, és kimentem a konyhába, hogy elkészítsek egy saját receptet.
Fotó: KockacZukor
Kaptam egy üzenetet a telefonomon az „Időképtől” tegnap. Az üzenet mindössze ennyi volt: „Jön a tavasz!”. :D Ennek igazán örülök.. no, de mikor??? Még didergek reggelente, és annyira fázik a fülem, hogy legszívesebben elővenném a már elpakolt sapkáimat. Reménykedem, hogy talán a hétvégén. Pénteken már szeretnék a Balcsin aludni, még ha ehhez bundabugyi is szükségeltetik. :) Másnap bringázás a déli parton. Juhéjj, de várom! Bevallom, a sok szabadtéri program közepette nemigen szeretném főzőcskézéssel tölteni az időmet, de egy jó kis tocsogós tészta és egy pohár bor vacsorára azért bele kell férjen.
Fotó: KockacZukor
Eljött az idő, hogy a fűszernövények magocskáit földágyba fektessem, és hogy a szobanövények friss és tápláló földet, nagyobb kaspót kapjanak. Így beszereztünk 100 liternyi virágföldet, és kiültem az erkélyre, hogy boldoggá tegyem a növénykéinket. Imádtam a hűvös földben turkálni, és szinte láttam, ahogy a munka befejeztével mosolyognak a zöld növényeink. :-) Miután lemosakodtam, és kipucoltam az "gyászkeretet" a körmeim alól, nekiálltam főzni. A pulykát úgy szeretjük, ha az ízes és nagy mennyiségű szószban úszkál. Így egy gombás, paradicsomos ételt készítettem, amihez metéltet tálaltam köretként.
Fotó: KockacZukor
Mit eszik meg egy 7 éves fiúcska? (Én készen kaptam egyet. :-) ) A zöld helyett pirosat, a kerek helyett hosszúkásat, a sós helyett édeset, a leves helyett főzeléket, a sajt helyett húst, a paprika helyett paradicsomot, a barack helyett szilvát kért... így nem kevés türelemre volt szükségem. :-)
Végül a lasagne nyerő ötlet volt. Falta, ahogy mi, nagyok is. :D
Fotó: KockacZukor