Ugyan egyre több határ nyílik, és utazhatunk újra, nekem valahogy fenntartásaim vannak a külföldi nyaralásokkal kapcsolatban ebben az évben. Azt hiszem mi "kishazánkat" fedezzük fel a nyáron, és a világ többi részét a következő évekre tartogatjuk. ;-) Ez viszont nem jelenti azt, hogy a konyhában ne kalandozhatnánk el határainkon túli ízek világába. Most egy marokkói gazdag leves receptjét hoztam el Nektek!
A kötelező kuckózás feloldása után sem hagyhatjuk el a család kényeztetését. Akár már kora reggel egy egyszerű, de isteni reggelivel indíthatjuk a napot. A legegyszerűbb hozzávalókból is varázsolhatunk „fancy” ételt. Én továbbra is hiszem, hogy ha elégedetten, sőt vidáman indul a nap, akkor ez az érzés estig velünk is marad. ;-)
Ez a fahéjas, gyömbéres, currys, korianderes, kókuszos ízkavalád mennyei. Működik hús nélkül is, vega stílusban. A fűszerek mennyiségét és erősségét természetesen alakíthatod a saját, illetve a család szájíze szerint. Próbáld ki, szeretni fogod! :-)
Fotó: KockacZukor
Hozzávalók:
200 g Gyermelyi VitaPasta orsótészta
1 db vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
3-4 ek paradicsompüré
1 nagy fej karfiol
2 doboz kókusztej
1 tk friss gyömbér
1 tk fahéj
3 ek curry por/ fűszerkeverék
2 tk kurkuma
2 tk őrölt koriander
4-5 ek szezámolaj
2-3 tk só
Elkészítés:
Főzzük elő a nagyobb rózsáira szedett karfiolt sós vízben egy edényben. Nem kell teljesen puhára, csak félig készre. Főzzük ki a tésztát is. Egy újabb edényben, szezámolajon az apróra kockázott hagymát és fokhagymát megdínszteljük. Hozzákeverjük a reszelt gyömbért, a curry port, a fahéjat, a köményt, a kockázott paradicsomszószt. Miután rottyant egyet, adjuk hozzá a kókusztejet, majd 5 perc főzés után sózzuk, és turmixoljuk össze a currys alapot. A curry szószhoz adjuk hozzá a félig főtt karfiolt, és főzzük össze az ízeket. Ha szükséges sózzuk ismét. Tésztával tálaljuk.
A füstölt lazacszeletekkel kiélhetjük a kreativitásunkat a konyhában. Tölthetjük sajtos krémmel, és feltekerhetjük, vagy pirítósra tehetjük, különleges krémekkel párosítva. Én most egy kiadósabb és laktatóbb ételre vágytam, így szószos tésztához használtam fel.
Minden ami ebben a levesben van egészséges, és a testünk hálás lesz, amiért kényeztetjük vele. Nem utolsó sorban isteni finom, különleges ízvilág, felejthetetlen élmény. :)
Fotó: KockacZukor
Hozzávalók:
1 ek Gyermelyi búzafinomliszt
2 dl kókusztej
1 ek méz
1 db vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
6-8 db sárgarépa
2 db narancs leve
1 db narancs reszelt héja
1 ek kókuszzsír
1 db leveskocka és só
1 tk reszelt gyömbér
Elkészítés:
Egy edényben, a kókuszolajon megpirítjuk a felkockázott hagymát és fokhagymát.
Hozzáadjuk a felkarikázott répát, és gyömbért, felöntjük vízzel és hozzáadjuk a leveskockát.
Miután a répa megfőtt, azt egy konyhai robotgéppel pépesítjük.
A kókusztejet csomómentesre keverjük a liszttel, és a leveshez keverjük.
Az egyik narancs héját – annak megmosása után – lereszeljük, és a két narancs levét kifacsarjuk. Ezt is a leveshez keverjük.
Eljutottam arra a pontra, amikor a testem megálljt parancsolt. Olyan sokat dolgoztam és aztán munka után is dolgoztam, jöttem és mentem, intézkedtem, hogy az egyik nap hazaérve összerogytam, este nyolctól egészen másnap délig aludtam. De még ez se volt elég a szervezetemnek. Megbetegedtem, és napokig vízszintesbe kényszerültem. Szünetet és megálljt kért a testem, ha már a fejem nem tartott egyensúlyt és mértéket. Gyógyító ebédre volt szükségem.
Nem adattam be magamnak az influenza elleni oltást, mert soha nem voltam influenzás, a szervezetem erős. Citromos vízzel kezdem a napot, iszom és eszem egészségesen, felöltözöm melegen. Úgy gondoltam, én nem betegedhetek meg. Arra viszont nem számítottam, hogy a munkahelyen ketten is egész nap köhécselnek, és máshol is torokfájósok vesznek körül. Egyik napról a másikra gyengültem le. Két napja pedig a plédem melege áll a lelkemhez legközelebb. Azért a meleg ízletes leves is nagyon jól esik.
Csak határosan tudok türelmes lenni a körülöttem lévő emberekkel. :D Most éppen arra gondolok, hogy egy ideig jól elvagyok egy edzőteremben, de aztán besokallok a gépekre várakozástól, a női öltöző káoszától, a zuhanyzástól, felöltözéstől, átöltözéstől, stb. Ilyenkor elbúcsúzom a teremtől, és otthon folytatom a testmozgást – egész jó kis eszközeim vannak ehhez már. Tegnap viszont megtudtam, hogy egy jó minőségű – otthoni - cardiogépre olyan összeget kéne költeni, amit én most nem engedhetek meg. Így irány újra vissza a terembe. :/
Már hét közben azon gondolkodtam, hogy mit is főzhetnék a szombati vendégemnek. Olyasmit szerettem volna, ami ízletes, egészséges, laktató, de nem nehéz, és megmarad egy íz-emlék. :-) Egy netes közösségi felületen talált meg engem egy haláruda, aminek a fotóit tanulmányozva villant be, hogy itt a keresett alapanyag: hallal fogok dolgozni, és a paradicsom, a kókusz, valamint a keleti fűszerek teszik majd színessé az alap ízt.
Ha a garnélát csirkehús áron lehetne kapni, akkor sokkal gyakrabban enném. Sőt. Annyira szeretem, hogy biztosan hetente főznék vele. Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Néha engedjük meg magunknak, lepjük meg vele a családot. Nem csak az íze miatt, hanem mert kevés zsírt és energiát tartalmaz, sok benne a fehérje, a vas és a B12-vitamin, telítetlen zsírsavakkal teli, gyulladáscsökkentő hatása van. A kókusz, a keleti fűszerek pedig mosolyt csalnak a szájak szélére. Különleges, emlékezetes ízélményt nyújtanak. :-)
Kiadós és tartós pihenés után nagy tervekkel, és nagyon bátran léptem új utakra. Elhatároztam: ha az élet is támogat, akkor ez a 2017. év nagyon más, nagyon új és szép lesz. :-) Nem tettem semmiféle fogadalmat, mert én abban hiszek, hogy semmi nem megy azonnal, és a változtatások, változások során jobb, ha önmagunkkal és a környezetünkkel is türelmesek vagyunk. Ugyanakkor a sült galamb nem repül soha magától a szánkba, vagyis folyamatosan tenni kell az álmainkért. Kívánom Neked kedves Olvasó, hogy Te is közelebb kerülj a célodhoz ebben az évben!
Sokféle sütőtök krémlevest készítettem már, de ami után megnyaltam mind a tíz ujjamat, az ez a recept. Van a levesben kókusztej, narancs, gyömbér, garam masala, répa, tök. Gyönyörű a színe, ínycsiklandó az illata. Kiültem egy pléddel az erkélyre elszürcsölni. Sőt. Még forralt bort is készítettem mellé. :D Igazi őszi, lelket melengető leves! Imádat!
Az utolsó napos, meleg őszi hétvégén elvittük a Manót bobozni (http://www.bobozas.hu/visegrad/). A hibát ott követtük el, hogy délután indultunk neki, és mire odaértünk, hatalmas sor fogadott minket. Még jó, hogy a pénztár mellett egy játszótér is volt, mert így a gyerek kibírta a várakozást. Amíg én – Manócska szerint – nyugdíjas tempóban szötyörögtem lefele a dombról, addig az Apja fénysebességet diktált. No de, majd ha már egyedül használja a bobot, megtalálja a saját tempóját is. Ehhez képest vasárnap kifejezetten bátor és talpraesett volt, amikor életében először ült gokartba (http://www.silverkart.hu/), és vezette a kisautót a pályán. Amikor látta, hogy az apja milyen vagányan vezet, lelkes lett, ugyanakkor halkan meg is jegyezte nekem, hogy kicsit fél. Egy-két megnyugtató ölelés után már vennie kellett a bukót, és bátran nekivágott a kalandnak. Betartotta a biztonsági szabályokat, ügyesen technikázott, vagyis profin megugrotta a félelmeit.
Édesanyám éppen házi meggyes-diós pitét készített, már illatozik a lakás. Érzésből mérte ki a hozzávaló adagokat. A régi szakácskönyvekben sem határozták meg a hozzávalók mennyiségeit.
Sokszor nekem is szimpatikusabb lenne ezek kihagyása, hiszen ahány ember és család, annyiféle ízlés. Valaki szereti nagyon csípősen, valaki kevésbé. Valaki szereti az erősen savanyút, más pedig ezt az ízt enyhítené. Mindenesetre számomra a mennyiségek meg nem határozása arra utal, hogy anno tényleg szívből és érzésre főztek. Természetesen a hozzávalók pontos kimérése mellett is lehet örömmel és pár adag szeretetet belekeverve főzni. :-)