A legegyszerűbb tészták a legjobbak. A legegyszerűbb hozzávalókat a legnehezebb beszerezni. Dolce Vita egy egyszerű szicíliai receptet közöl.
 

Besüt a verőfény a konyhába, a pulton egymás felé kacsint a friss zöld újhagyma és a bolgár siren sajt.

Íme bizonyságul egy recept, hogy pastából is lehet bonyodalmas nevű, maszatnyi fine-dining tányérokat rittyenteni. Chriesitől, aki a mandulasarok bloggere.

Végre eljött a pillanat, hogy a sok vérben tocsogás után Malackaraj is tésztához nyúlt. Lasagne lesz házi tésztából –  szigorú technológiai útmutatóval, jó és könnyen értető fotógalériával.
 

Amikor megjön a tavasz, és megjönnek a zöldségek, akkor nem kell túlbonyolítani a tésztákat. Alapanyag, plusz szószanyag, aztán bele a tészta. Így futottam neki a medvehagymás tésztának is.

A legizgalmasabb az olasz kajákban, hogy az egyszerűségben is vannak hihetetlen mélységek. Úgy is lehet egyszerű feltétet létrehozni, hogy az már szinte bonyolult. Dolce Vita a legegyszerűbb paradicsom szószt készítette el bonyolultan, úgy, hogy a végeredmény mégis nemesen egyszerű lett.

Vegyük észre, hogy a magyar pasta-kultúra fejlődik. Ha nem is látványosan, de a kiskereskedelemben kezdenek teret hódítani az egyre érdekesebb, speciálisabb tészták. Hűtött tortellinit és gnocchit már jó ideje meg lehet találni a drágább abc-k polcain, a minap viszont összefutottam egy pár valódi friss hosszútésztával.
 

Találtam egy nagyszerű tésztás blogot! Pasta e basta a neve (mit nem értek, de valaki biztos megmagyarázza - tészta és kész?), és nem egy személyeskedő blog, inkább csak recepteket közöl, de azok igencsak szívhez szólóak meg innovatívak és sok személyes invenció is érződik rajtuk! tele vannak izgalmas alapanyagokkal, érdekes eljárásokkal.
 

Szép emlék Genovából, most került elő a tésztaraktár mélyéből – egy zacskó trofie, a helyi jellegzetesség. A trofie eredetileg tojás nélküli friss tészta, kézzel csavarintott kis giliszták formáját ölti, és Ligurián kívül szinte teljesen hozzáférhetetlen. Ha valaki nem jár arra, az egyetlen esélye, hogy maga gyúr ilyet >>>
 

Dolce Vita pár napos nápolyi kirándulással lepte meg magát, és rátalált egy olyan tésztára, amiről még sosem hallottunk, pedig logikus, hogy ilyennek is kellett lennie.
 

A Valentin napi gasztronómia nem rendelkezik olyan határozott hagyományokkal, mint régebbi ünnepeink, erről a napról leginkább egy idegesítően csillogó piros szív alakú lufi ugrik be, ez pastába szörnyű volna, de akkor mégis, miből készítsünk pastát?

Amit megcsinálsz pirosban, próbáld ki fehérben is. Ez egy alapösztön a tésztaszószok világában, amiből néha reveláció lesz, néha hülyeség. Ha érzed a veszted, nyitottá válsz a kompromisszumokra. Így született a kompomisszumos-fehér, azaz rózsaszín tonhalas szósz.

A Bűvös Szakácson egyszer már lejátszották a karbonára-vitát, annak minden szükséges velejárójával együtt – eredetvita, tejszínvita, névvita, stb… Ezúttal azt a posztot idézném, melyben MBTBD a legkülönfélébb carbonara-átdolgozásokat ismerteti Cornelia Polettótól Ferran Adrián át Medwéig.

Az olasz konyha sokfélesége leginkább a helyi alapanyagok primátusának köszönhető, közben ez adja páratlan hitelességét is, mindenki elbűvölve találgatja, hogy miben különbözik a ferrarai padlizsán a padovai padlizsántól, és hogy milyen geopolitiko-meteorológiai okai vannak annak, hogy délen a száraz tészta meg a paradicsom dominál. A carbonara azonban történelmét tekintve nem sokkal hitelesebb a Mackó sajtnál vagy a Hitlerszalonnánál.

Ted Aprajev, gastrokiller nem hagyományos gasztroblogger. Nincsenek kislányai vagy főzős haverjai, vagy legalábbis nem tudunk róla. Nem kell neki családra főzni, és nem lelkesedik az olcsó retro-édességekért, nem célja a mindennapi házikonyha átesztétizálása. Ted inkább művésztípus, azokat a ritka gasztronómiai pillanatokat keresi, melyekben a kultúra, az ízek és az ízlés értelmezhető csodákká nemesítik az alapanyagokat.

A gomba, a nyúl, a máj és más belsőségek kiemelt szerepet játszanak az erdőkben valaha oly gazdag észak-Itália hagyományos konyhájában, de igencsak messze sodródtak a mai olasz-konyha képünktől, amit általában a gyors, könnyű, napfényes tésztákkal azonosítunk. Egy kis kirándulás a tészta árnyékos oldalára.