Miután ma a metró ajtóhoz passzírozva megérkeztem a végállomásra, majd átszállhattam a buszra, 20 percet álltam kabátban és csizmában, sálban és sapkában az izzasztó melegben, mert ugyan a télben kitavaszodott, de a kinti közel 20 fokos meleg a helyi járat vezetőjét nem akadályozta meg abban, hogy szaunává ne változtassa a járatot. Bezzeg, amikor véletlenül tényleg fagyos télre kelünk, akkor valahogy az amúgy tökéletesen működő fűtésből semmit nem érzékelünk, és nézhetjük a leheletünket és lila körmeinket fagyoskodva. Ezek után szükségem van egy kis idegnyugtató finomságra.   

Fotó: KockacZukor

Végre eljutottam a kerület edzőtermébe. Nem egy elit terem, de amire szükségem van, az van náluk. A hófehér bőrömet is el kellett kezdenem felkészíteni a nyárra, így egy kis karamell szín miatt a szoláriumot is elkezdtem látogatni. Ahogy emlékszem az előző évekre, mindig rövid volt a tavasz, és nagyon hamar jött a nyár, illetve a nyarak az utóbbi években vagy óriási hőséget vagy szélsőséges esőket hoztak. Nemsokára már készíthetjük a nyár gyümölcseivel a süteményeinket is, de addig is egy csokis, mascarponés receptet osztok meg veletek.

Fotók: KockacZukor

Arra kelni, hogy kintről hűs szellő kúszik a hálóba, a madarak csicseregnek, és nem kell a szemem felnyitása után azonnal megnézni, hány óra van; amikor addig élvezem az ágy puhaságát, amíg az kényelmes; amikor a több fogásos reggeli csak dél magasságában készül, és hálóruhában elfogyasztható; amikor délutánra már az időérzékemet is elveszíthetem, mert akár naplementében is mehetünk a tóra vagy tengerre... na, ez a szabadság, és a pihenés. :D

Fotó: KockacZukor

Életem első brownie-ja isteni finomra sikerült, de sajnos, mire kihűlt, kőkemény lett. Annyira mérges lettem, hogy másnap reggel neki is álltam újra elkészíteni. A második próbálkozásra finom is lett és puha is maradt, kellemesen ragacsos belsővel. Mivel tejszínhabbal, vagy vanília fagylalttal, esetleg eper öntettel gyorsan fogy, így azóta rendszeresen készülő édesség itthon. :D

Fotó: KockacZukor