Miután egész héten én sütök, főzök, mosogatok, teszek-veszek a konyhában, a vasárnapi napon mindezt a feladatot a párom kapja, a reggeli -és ebédkészítés, mosogatás, elpakolás, minden az ő feladata. ;) Mégsem bírtam ki, hogy amíg ő a főfogást készítette, én egy sütit ne süssek. A tíz hónaposunk az etetőszékből figyelt minket, imádja a szüleit főzés-sütés közben lesni. Remélem, nemsokára segíteni is fog nekünk. :-)
Fotók: KockacZukor
Először úgy gondoltam, hogy cseppet túlzásba vittem a mennyiséget - hiszen három hosszú csokis rúd lett a megadott hozzávalókból -, de aztán rájöttem, hogy ha egyet elteszek a fagyasztóba, akkor két-három hét múlva nagyon boldogan veszem majd elő ismét. :-) Vagyis ha Te csak kis adagot készítenél, illetve kevesebbet, akkor mindenképpen felezd, harmadold a hozzávalók arányát. ;-)
Fotó: KockacZukor
Ti is gondoltok nyáron a télre, és készítetek lekvárokat, raktok el fagyasztóba gyümölcsöket, zöldségeket? Olyan szuper, amikor a hideg hónapokban elővehetem a tököt vagy babot, a paradicsomlevet vagy savanyúságokat. Ma az áfonya került sorra, és készítettem vele egy jó kis ,"sötét" sütit. Sötét, mert a kakaó és az áfonya is azok. Milyen jó elveszni ezekben a mély színekben, és a finom ízekben. :)
Fotók: KockacZukor
Zenét hallgatva dudorásztam, miközben ettem. A fiam pedig ropta a pocakomban. Ez a sült, kakaós, banános tésztából készült palacsinta volt az egyik kedvencem a várandósságom utolsó heteiben. Szerintem mindenképp próbáld ki akkor is, ha nincs pocaklakód, mert ettől a finomságtól garantáltan tele lesz a pocakod. :) Biztosan ízleni fog a túrós, szedres töltelékkel.
Fotó: KockacZukor
Miután egyik reggel arra ébredtem, hogy a sütőm bekrepált, és dühömben kikeltem magamból, nekiálltam szerelőt keresni. Nyár, főszezon van. Tömérdek telefonszámot hívtam fel, és tömérdek e-mail címre írtam. Két nap után sikerült egy szakival beszélnem, aki másfél hét után tudott kijönni hozzám. Szörnyű... illetve egy csoda, hogy legalább megjavította, és süthetek újra. Az első, amit készítettem, az egy egyszerű málnás, kakaós, illetve fahéjas tekercs volt. Még most is itt illatozik mellettem. :)
Fotók: KockacZukor
Vácon, a Duna parton sétáltunk, és egy folyóparti étteremben ebédeltünk. Nem kértem desszertet, mert nagyon tele voltam, de mikor hazaértünk, egymásra pillantva tudtuk, hogy hiányzik valami édes. Gyorsan elkészítettem ezt a fincsi krémes sütit... :)
Fotó: KockacZukor
Az ünnepi hangulathoz számomra már az ébredés kellemes lassúsága, a pizsamás reggeli, a kávé szürcsölése a fenyőfa alatt is hozzátartozik. Imádom, hogy sehova nem kell sietni, hogy megengedhetem a tutyiban csoszogást, és már reggel a finomabbnál finomabb édességeket. Ha pedig kávé, akkor ehhez tökéletesen passzol majd egy nagyon csokis kuglóf. Imádom!
Fotó: KockacZukor
„Az ősz a kedvenc évszakom. Szeretem, amikor a levelek vörösbe és narancsba fordulnak. Gyönyörű látványt nyújtanak a holdfényben, és elképesztő változáson esnek át. A tavaszi és a nyári zöldellés csak árnyéka a fák igazi valójának, ez a buja színvilág igazi csoda, és minden áldott évben bekövetkezik, amikor az éjszakák egyre hidegebbek lesznek. Mintha ezekkel a tüzes színekkel kárpótolnák, hogy eltűnik a meleg.” – J. R. Ward
Fotó: KockacZukor
Végre eljutottam a kerület edzőtermébe. Nem egy elit terem, de amire szükségem van, az van náluk. A hófehér bőrömet is el kellett kezdenem felkészíteni a nyárra, így egy kis karamell szín miatt a szoláriumot is elkezdtem látogatni. Ahogy emlékszem az előző évekre, mindig rövid volt a tavasz, és nagyon hamar jött a nyár, illetve a nyarak az utóbbi években vagy óriási hőséget vagy szélsőséges esőket hoztak. Nemsokára már készíthetjük a nyár gyümölcseivel a süteményeinket is, de addig is egy csokis, mascarponés receptet osztok meg veletek.
Fotók: KockacZukor
Csóványos a Börzsöny legmagasabb hegycsúcsa. 938 m magasra kell eljutni, hogy aztán a 22 m magas kilátó tetején csodálhassuk a földet borító erdőtakarót, amíg a szem ellát. Nehéz túra feljutni, szinte folyamatosan emelkedik az út, és a terep sziklás, darabos. Az menetidő egy kilenc éves fiúcskával több, mint három óra volt felfelé, és két és fél óra lefelé. Bár a csúcs felé közeledve már a túlélésért küzdöttünk ;-), a látvány, és a tudat, hogy megcsináltuk, büszkeséggel töltött el minket. Az úton a szükséges energia pótlását az a túrós kakaóscsiga biztosította, aminek a receptjét most meg is osztom veletek.
Fotó: KockacZukor
Nem volt még ilyen komoly konyhai balesetem. Három ujjam hólyagokkal tele, és mindez azért, mert rámarkoltam a forró tepsire. Eredetileg fel akartam húzni a hőálló kesztyűt, de azt, hogy még sincs rajtam, már csak akkor vettem észre, amikor megtörtént a baj. Ha visszagondolok, elég vicces lehettem fel-alá járkálva, sírásba fulladósan, fújkálva az ujjaim, a hideg vizet folyatva. Mire az ujjaim végre már nem lüktettek, legalább volt mivel vigasztalnom magam. A kakaós csiguszok elkészültek. :-)
Fotó: KockacZukor