Minden hétvégén édes süteményt sütök.. itt volt az ideje egy kis ropogós snack-nek is. Megkértem a párom, hogy porszívózzon és mosson fel, amire higgadtan azt felelte, hogy 'oké'. A válaszhoz csapott mosolyon még meg is lepődtem, de amikor még túl is teljesítette magát, tényleg tátva maradt a szám. Időközben én elkészítettem a padlizsánkrémet, és a sajtos, magos stanglikat. Este jöhetett a házi mozizás. ;-)
Fotó: KockacZukor
A hétvégi reggeleken szeretjük kényeztetni magunkat. A pizsit, hálóinget nem vetjük le, egy jó mese előtt esszük meg a kiadós reggelit, és azután még pihegünk kicsit... bár előfordul, hogy addigra már a dél is közeleg. A minap habos kakaóval és banános amerikai palacsintával kedveskedtem magunknak, mert nem csak a manóméretűek szeretik ezeket a finomságokat. :-)
Fotó: KockacZukor
Azért, hogy a gyerkőc reggelijét feldobjuk, és megszerettessük vele a zöldségeket, a gofrit kivételesen ne édesen, hanem sós változatban készítsük el. Feltétként olvaszthatunk rá reszelt sajtot, de tehetünk rá tejfölt vagy kőrözöttet is. Aztán indulás egy nagyobb kirándulásra, mégpedig a Hámori-tóhoz Lillafüredre, és a Lillafüredi kisvasúthoz! Ha érdekelnek a Lillafüredi látnivalók, nézz körül ITT.
Fotó: KockacZukor
Ha már sok-sok éve viseljük ugyanazt a frizurát, akkor egyszer csak elkezd foglalkoztatni minket, hogy milyen más fazon állhatna még jól. Más szín, más hossz? Aztán nagyon eltökélten bele is vágunk ebbe az újba, közben félünk is, mert a sok év alatt azért csak megnőtt ez a haj, csak szerettük viselni. Mikor időpontot foglalunk a fodrásznál, már jelez a gyomrunk, hogy talán ezt mégsem kéne... aztán mikor már ott ülünk a fodrásznál, minden terv elillan, remegünk és csak valami aprócska változtatást engedünk meg magunknak, ami az üzletet elhagyva ugyanúgy fáj, mintha az egész sörényt átszabattuk volna... Vigasztalódjunk! Ez a málnás süti tökéletes társ lesz a lelki felépülésben. ;-)
Fotó: KockacZukor
Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy elkészítsem ezt a pizzás csigát. Olyan finomra sikerült, hogy azt hiszem, túl is ettem magam belőle. Hogy ne töltsem lelkiismeretfurdalással a hétvégét, holnapra edzés és wellness napot terveztem, vagyis spinning, szauna, pezsgőfürdő, súlyzós edzés, és újabb wellnessben pihegés váltják majd egymást. :-) Imádom ezt a pizzás csigát!
Fotó: KockacZukor
Darwin szerint nem a legerősebb marad életben, nem is a legokosabb, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásokra. Mennyire igaz! Elég jól alkalmazkodom, annak ellenére, hogy az évekkel egy-két háklit azért magamra szedtem. Ennek ellenére bevallom, mostanában már aggódom, hogy mi lesz ennek a világ- és ország „helyzetnek” a vége... Na, de nem politizálok, ebben a rovatban ez nem történhet meg! :-) Politikailag korrektebb lenne ugyanis, ha gyorsan ajánlanék valami finom sütit. Így is teszek most... ;-)
Fotó: KockacZukor
Nem volt még ilyen komoly konyhai balesetem. Három ujjam hólyagokkal tele, és mindez azért, mert rámarkoltam a forró tepsire. Eredetileg fel akartam húzni a hőálló kesztyűt, de azt, hogy még sincs rajtam, már csak akkor vettem észre, amikor megtörtént a baj. Ha visszagondolok, elég vicces lehettem fel-alá járkálva, sírásba fulladósan, fújkálva az ujjaim, a hideg vizet folyatva. Mire az ujjaim végre már nem lüktettek, legalább volt mivel vigasztalnom magam. A kakaós csiguszok elkészültek. :-)
Fotó: KockacZukor
Anyukám sokat készített nekünk smarnit, amikor még kicsik voltunk. Imádtuk. Bár szerettünk mi mindenféle édes finomságot, ami Anya és a Nagymamám kezei közül került ki. Függőfolyosós ház földszintjén laktunk, így az udvaron vagy a ház mögött játszva, bármikor kiáltottuk azt, hogy 'Anyaaaaaa', ő meghallotta, nekünk nem kellett hazafutni. Tyúkanyó kinézett a folyosón vagy a hátsó ablakon, és már dobta is ki a labdát, a szotyit, a rágót vagy éppen a pulcsit. Ha viszont ő kiabált ki, hogy 'kész a smarniiiiiii', akkor nem kellett kétszer szólni, rohantunk is haza. :D
Fotó: KockacZukor