Találtam az interneten két olyan használt faládát, amikre mikor ránéztem, azonnal szerelembe estem, és tudtam, hogy ezekből a hernyókból csodálatos pillangót fogok varázsolni. Ugyan még életemben nem fúrtam, faragtam, csiszoltam és festettem, mégis úgy gondoltam, ez nekem menni fog. Tudtam, hogy a fát pácolnom kell majd, így rákerestem a nagy barkácsáruházak honlapjára, hogy onnan kiválasszam, amire szükségem van. Hát. Bevallom, nagyon hamar kétségbeestem. Olyan nagy volt a kínálat, és a lazúrokból is annyi van, hogy úgy döntöttem, előbb utánaolvasok annak, mit is jelent csiszolni, pácolni, mik az előnyök és a hátrányok. Előre láttam, hogy ezzel fogom tölteni az egész hétvégét, így már korán reggel elkészítettem az ebédet, egy kiadós levest, csodálatos ízekkel. Imádni fogjátok Ti is!

Fotó: KockacZukor

Nevezhetném ezt az ételt akár pizzának is, de a tésztája élesztő nélkül készült. Ezt a paradicsomos, mozzarellás változatot azért szeretem, mert nem kell túl sok hozzávaló az elkészítéséhez, mégis intenzív ízélményt biztosít. Egyszerű, mégis nagyszerű. Bármikor gyorsan megvan, és biztos ízleni fog a család minden tagjának. Még felmelegítve is jó enni. Nem hiányzik a tetejéről se a sonka, se a hús, se több zöldség. Ez pont ilyen egyszerűen "kerek". :)

Fotó: KockacZukor

Összejön a karácsonyi ebédre a nagy család minden gyereke, és nem akarják megenni a párolt káposztát, a kacsát vagy halat? Miért ne készíthetnénk pizzát karácsonykor is? Ha a tésztát ötletesen „kiszabjuk”, és „feldíszítjük”, igazi ünnepi étket varázsolhatunk az asztalra. A karácsony lényege az, hogy az asztalról is mindenki azt vehesse le, amit igazán szeret. A pizza formája persze nem csak fenyőfa lehet. Készíthetünk hóember, vagy csillag formájú pizzát is, ez mindenkinek a kreativitásán múlik. :-)

Fotó: KockacZukor

Nemsokára itt a karácsony. El sem hiszem, hogy ismét eltelt egy év. Az én életemben meghatározó a 2016. év decembere, alapvetően meghatározza a következő évemet, és az egész életemet. Felesleges küzdeni a változás ellen, úgyis megtörténik, az egész életünk egy változás-sorozat, jobb hozzászokni. A változások mindig félelmetesnek tűnnek. Nem tudjuk, mi vár ránk, csak azt tudjuk, mit hagyunk hátra. Pedig a változás tele van újdonsággal, izgalommal, és miért ne lehetne sokkal szebb annál, mint ami eddig volt? Egy valami viszont biztos nem fog változni, és remélem, ennek örülnek a kedves olvasók: hogy én tovább főzőcskézek, és fotózok. ;-)

Fotó: KockacZukor

Még csak november van, de a főváros már karácsonyi lázban ég. Minden évben túl korainak tartom ezt az őrületet, bár az illatok és fények azért az én lelkemnek is jól esnek. A hétvégén egy bevásárlóközpontban jártam, ahova autóval akartunk elmenni. Olyan sokan voltak a belvárosban az utakon és aztán a plázában, hogy már most biztosan tudom, hogy az ünnepek utánig csakis BKV-val megyek be a városba, és nagyon messze elkerülöm majd ezeket a centrumokat. Kifejezetten stresszes volt parkolót találni, és eljutni az üzletig, amire szükségem volt. A közeledő ünnep ezen részét kifejezetten utálom. Egy mákos keksz viszont helyrebillenti bármikor a lelki egyensúlyomat. ;-)

Fotó: KockacZukor

Idén nem utaztam el külföldre, nem pihentem tengerparton, nem jártam be messzi földek városait. Ez a „kiszakadás” nagyon hiányzik, mert csak ilyenkor tudok igazán ellazulni. Csak ha más kultúrkörbe kerülök, ha mások az utcák, a közlekedési eszközök, az ételek, a szokások, az emberek, a zene, az életstílus, stb. akkor tudok igazán magam mögött hagyni stresszt, gondot és mindent, ami az életemet jelenti. Ezzel egyidejűleg pedig belépni egy másik életbe, amelyben a létezés egyetlen célja: a töltődés és öröm. Remélem, jövőre újra lesz alkalmam távoli vidékekre utazgatni és fotózni... addig pedig itthon kalandozom, az ízek világában...

Fotó: KockacZukor

A hétvégén húsmentes ételeket készítettem: finom, illatos és meleg karfiollevest, sült tököt mézzel csurgatva, és fokhagymás sült édesburgonyát sajtos mártogatóssal. A desszert se maradhatott ki. A magvas bögrés édességhez forró teát és kakaót tálaltam. Elbringáztam jógázni, és pléd alá kucorodva filmeztem. Végre egy igazán pihenős hétvége... :)  

Fotó: KockacZukor

Amikor a férfi a házban már egy hete csak szerel, és az összes szoba, helyiség kábelekkel, fúróval, kalapáccsal, izével, bigyóval meg kütyüvel van tele, és már nincs egy szabad asztal- vagy kanapéfelület egyetlen szobában sem, ahova én is le tudnám tenni a kis dolgaimat, akkor felmegy bennem a pumpa. Sajnos az egy hete tartó melót nem tudom helyette megcsinálni, mert nem is értem, hogy mi ez a zűrzavar. Inkább beköltözöm a konyhába - persze csak miután onnan is kitelepítem az ott ragadt csavarhúzót, ragasztókat és szerszámos láda tartozékokat – és készítetek egy isteni sós rágcsát. Mindenképpen készítsétek el Ti is, nagy sikere lesz. :)

Fotó: KockacZukor

Amikor életemben először galette-t készítettem, nem is tudtam, hogy azt készítek. Kigyúrtam a tésztát, és olyan kevés lett, hogy nemigen tudtam mit kezdeni vele, hát beletöltöttem egy nagy adag barackot. Csak a Provence-i útjaimon jöttem rá arra, hogy nem is én találtam fel ezt az édességet, hanem már nagyon-nagyon rég létezik. :D Sokféleképpen lehet megtölteni. A család imádja a fahéjat, így most egy krémsajtos, almás, fahéjas változatot készítettem el nektek.  

Fotó: KockacZukor

Tegnap egy pénzintézetben jártam, ahol annyiféle lehetőséget ajánlottak a pénzem fialtatására, hogy inkább nem vágok bele semmibe ezek közül. Tudom, ez most nem hangzik logikusnak, de sajnos az ajánlatokban túl sok volt a kockázat, vagy aminek kicsi volt a kockázata, annak ugyanígy a haszna is, ergo most inkább másra koncentrálok. Próbáltak rám erőltetni hiteleket is, azzal, hogy az milyen jó lenne nekem, ha mínuszba is költhetném a pénzem. A sok beszéd közben rájöttem, hogy ha nincs észnél az ember, akkor simán bevezetik a susnyásba... és a lápban ragad. A pénzügyek helyett sokkal szívesebben foglalkozom desszertekkel, amelyek közül most egy csodás állagúnak és ízűnek a receptjét osztom meg veletek. Szép hétvégét nektek! :)

Fotó: KockacZukor

Csóványos a Börzsöny legmagasabb hegycsúcsa. 938 m magasra kell eljutni, hogy aztán a 22 m magas kilátó tetején csodálhassuk a földet borító erdőtakarót, amíg a szem ellát. Nehéz túra feljutni, szinte folyamatosan emelkedik az út, és a terep sziklás, darabos. Az menetidő egy kilenc éves fiúcskával több, mint három óra volt felfelé, és két és fél óra lefelé. Bár a csúcs felé közeledve már a túlélésért küzdöttünk ;-), a látvány, és a tudat, hogy megcsináltuk, büszkeséggel töltött el minket. Az úton a szükséges energia pótlását az a túrós kakaóscsiga biztosította, aminek a receptjét most meg is osztom veletek.

Fotó: KockacZukor

Arra kelni, hogy kintről hűs szellő kúszik a hálóba, a madarak csicseregnek, és nem kell a szemem felnyitása után azonnal megnézni, hány óra van; amikor addig élvezem az ágy puhaságát, amíg az kényelmes; amikor a több fogásos reggeli csak dél magasságában készül, és hálóruhában elfogyasztható; amikor délutánra már az időérzékemet is elveszíthetem, mert akár naplementében is mehetünk a tóra vagy tengerre... na, ez a szabadság, és a pihenés. :D

Fotó: KockacZukor

Melegszendvics készült reggelire. Imádom a reggeli stílusos elkészítését, az asztal megterítését a gyümölcslé kitöltésétől, a zöldségek szeletelésén át, a sütőből áradó illatokig. A még álmos szemeket, a lassan megszólaló szájakat, és a mosolygó arcokat, amikor leülünk a terülj-terülj asztalka mellé, ami tele van színekkel, aromákkal. És mindenhez hozzá lehet nyúlni, mindent elfogyasztani. Reggeli után még el sem pakoltam, de már készítettem a hétvégi édességet. Nem is tudom az idejét, hogy mikor ettem kókuszosat utoljára, ezért most egy tömörebb tésztájú süteményt készítettem.

Fotó: KockacZukor

Felmondta a szolgálatot a laptopom aksija. Én voltam aki felelőtlenül használta, lényegében soha nem vettem ki a gépből, még akkor sem, ha áramról ment a gép. De nem is mondta nekem senki, hogy ezt ilyen formában ne használjam. Amikor már nem is töltődött fel, kivettem végleg a gépből, és elmondtam felette egy imát. Mehet a veszélyes hulladéklerakóba. A szívemhez viszont csak akkor kaptam igazán, amikor megláttam, mennyibe fog kerülni belőle egy új. Lottóznom kéne. De amíg elviszem az ötöst, azért süssünk még valamit.. ;-) Mondjuk egy istenifinomságos kuglófot. :D

Fotó: KockacZukor 

Hogy tervezze meg a bringautat az ember, ha egy 7 éves kisfiú, egy 8 éves kisfiú, egy 16 éves tini lány, egy harmincas nő és két negyvenes férfi együtt szeretne bringázni? A kicsik ugyan energiabombák, de az 50-60 km-es távot nem tekerik le... ami viszont a férfiaknak szinte kevés. A lányok pedig inkább andalogva bringáznának... Hát. Nehezen, és hosszas rágódás után, de összehoztunk mégis egy közös túrát, játszóteres megállókkal a kicsiknek, meredek dombokkal a fiúknak és zöldellő parkokkal a lányoknak. :D A közös sportolás után mindenki megérdemelt egy mennyeien finom süteményt. Íme a receptje.

Fotó: KockacZukor

Tavaly nyáron Badacsonyban járva egy utcai árus bácsitól vásároltam egy fügefa csemetét. A füge, amit kaptunk kóstolóba, mézédes volt és puha, ízletes. Akkor én úgy döntöttem, nekem lesz fügefám, bár kertem az nincs. Kicsit kétkedve néztek rám a velem kirándulók, és bevallom, én is féltem, hogy nem éli majd túl a telet az erkélyen. És láss csodát. A kis fa a tavasszal elkezdett rügyezni, már öt levelet ki is hajtott, és növekszik. Igazi büszkeségem a szépség. Milyen apró dolgok is örömet tudnak szerezni az embernek! :D Mint ezek az pici, édes almás golyók! ;-)

Fotó: KockacZukor