A hidegre való tekintettel egyre jobban izgatnak a kalóriadús fogások. Horasz az első hímnemű bloggerünk, tőle eddig még nem idéztünk, de ennek a hús+pasta kombónak nem tudtunk ellenállni.

A legkényesebbnek hitt fűszernövények képesek novemberben feltámadni, mintha csak erre vártak volna. Az én korianderem egész nyáron csak vegetált, most azonba büszkén feszít a barna menta és a teljesen elfeketedett, halott bazsalikom mellett. Fűszeres Eszter a majorannával járt így. Ilyenkor alapmozdulat, hogy gyorsan learatjuk, és feldolgozzuk, hátha egy hét múlva ő is végképp elfagy.
 

Tényleg! A sztrapacska. Eddig ezt a fajta tésztát teljesen elhanyagoltuk. Lila Füge rendet tesz a sztrapacskát övező rendetlenségben.

Senki nem állhat ellen a szezonalítás elsöprő erejének, így a Más Tészta sem, és amikor megláttam az Epicuriouson ezt a Halloween-pasta receptet, azonnal meg akartam főzni. Viszont nem maradt fekete tésztám, ezért most csak a recepttel szolgálhatok.
 

Aki a fehérrépát lenézni, nem tudja, mit beszél. Attól még, hogy a magyar konyhában karakterszerepeket osztanak rá, ő egy hálás és izgalmas zöldség, ami főszerepben is csodálatosan megállja a helyét. Kár, hogy más konyhák még ennyire sem ismerik.

A legjobb gasztroposztok azok, melyeknek nem csak organikus létoka van – mondjuk egy fókuszba sodródott jóféle alapanyag okán – de bemutatják az étel születésének kreatív folyamatát is. Én meg külön csípem, ha valaki nem egy receptet készít el, hanem épp kitalál, rögtönöz vagy emlékezetből rekonstruál egy fogást. Arról nem is beszélve, hogy az abszurd elemek beengedése minden írásnak jót tesz. Fűszeres Eszter hálózsákos tésztája az egyik legfrappánsabb írás ebből a stílusból. Bár, hogy a tyúkos sztori honnan ered, magam sem tudom.

A hétfő kész helyzet elé állított: egy elfogyasztandó csirkemell és egy otthonmaradt beteg gyerek közé szorultam.

Sajnos a vargányát nemcsak az ember szereti, de a kukacok is, ráadásul ők már asztalnál ültek, amikor én még csak főzni kezdtem volna, így voltaképp a kukába helyeztem át az ebédjüket, miközben irracionális haragot éreztem a nehezen beszerezhető idényzöldségek irányában, és hagytam a messzeségbe tűnni Locatelli fennkölt gasztronómiai eszményeit. Csiperke, az való nekünk. Nincs túl sok íze, de könnyen beszerezhető, és nagy tapasztalatom van az elkészítésében. Ezúttal a saját tapasztalatomra támaszkodva igyekeztem belőle kihozni a maximumot.

Izgalmas pillanat a tésztakomponálási fejlődésben az a pillanat, amikor az ember rájön, hogy az egyszerűség követelménye könnyedén felülírhatja a tésztához való szósz-szerű odasimulás követelményét, és simán csak úgy rá, vagy mellé lehet tenni egész zöldséget, húst, bármit, amiről tudjuk, miért van ott. Én hasonlót éreztem a múltkor, amikor egy egész fürt koktélparadicsomot szolgáltam fel a darálthúsos paradicsomszósz mellé, Fűszeres Eszter a sültpaprikával jutott el idáig.

Renidani az az elfoglalt nő, aki képes otthon gyúrni a tésztát, ráadásul nem is akármilyet, hanem ilyen kedves krumplisat: gnocchit, amihez előbb még krumplit is kell főzni. Ezentúl persze nem egy bonyolult dolog, és van benne valami olaszos letisztultság, amit szeretünk, és amire legtöbbször csak vágyunk.
 

Amikor az év elvileg legszebb időszakában ilyen gusztustalan, méltatlan időjárás van, akkor belül kell keresgélni az örömöt. Egy pakkeriben elég sok öröm elfér.
 

Ha az olasz konyha origója a pasta ai pomodoro, a magyaré kétségtelenül a húsleves. A húsleves a zsíros mélységektől egészen az aranyló bouillonig bármit jelenthet, az újházi tyúkhúsleves ennek a birodalomnak az egyik legvidámabb országa. Nézzenek csak rá: milyen egyszerű, tiszta, optimista. Már-már zen.

Hiába mondják, hogy ne keverjük a magyar stílust az olasszal, ez a kis remix nekünk itt olyan természetes, mint a levegő, amit beszívunk. Mi van otthon: magyar lecsópaprika és olasz paradicsomszósz-alkatrészek. Készítettem paprika-alapú paradicsomszószt.

Még egy utolsó szó a spenótról. Mr. Vomberg friss spenótleveleket használ és csirkével társítja.

Van a tészták országának egy olyan tartománya, melyben az olaszok csak integethetnek a magyar konyhának. Ebben a tartományban a jóravaló levestészták élnek, vagy tucatnyi formában. Az olaszoknak még levesük sincs igazán.
 

Ebédre még sem lehet mojitót fogyasztani, illetve lehet, de a stílusos alkoholizmus nem témánk, ezért a mojitóhoz kb. legközelebb álló pastát állítottam össze egy hőségtől alélt nőnek.