Lassan körbeér a vitánk a bolognairól, kiderült, hogy csomóan tesznek bele kolbászt, tejszínt, Cötty nevű kommentelőnk ki is próbálta Lénárd Sándor receptjét, most mintegy végszóként beidézném a Bűvös Szakács változatát, MBTBD tejjel, csillagánizzsal és fehérborral készíti a bolognait.

Kezdem átvenni a magyar gasztroblogging ritmusát, most is ugyanakkor gondoltunk pont ugyanarra Mirellel, aki maga is egy lazackrémes pasztát készített – kicsit másképp.
 

Nem mindenki néz jó szemmel az extravagáns tésztafeltétekre, ami érthető, hiszen a tészta lényege egyszerűségében és közvetlenségében van, mégis: vannak ilyenek. Az egyik irányzat pl. az oroszos kaviáros, vodkás vonal, ennek alcsoportja a skandinávos lazacos-vodkás. Ezt próbáltam meg lerángatni a földre, egyszerű pastát csinálni belőle.

Jó sok évvel ezelőtt belefutottam egy receptbe, ami ételsűrítőt írt elő. Le is mentem a boltba, hogy beszerezzem, hosszú keresés után találtam is egy Knorr-feliratú dobozkát, benne valami fura extrudált gilisztákkal, de végül jött valaki, és a fehéredésig szorította a csuklómat, hogy bele ne tegyem, ez élelmiszeripari méreg! Sűríteni mindenekelőtt forralással kell, végső esetben egy kis lisztet lehet szórni. Azóta ehhez tartom magam, de most eszembe jutott még valami: sajttal is lehet szószt sűríteni.

Most kiderült, hogy a lányok is tudnak durvulni. Renitől megszoktuk a szuper-esztétikus feminimn műalkotásokat, most ugyanebben a stílusban gyilkolásra adta a fejét. Sikítozós homár-poszt.

A spagetti és a maffia szétválaszthatatlanok. Gasztronómia, kultúra és bűnözés. Nemcsak Lila Füge, Mirelle is elhelyezte a névjegyét ezen az emléktáblán. Clemenza’s spaghetti a’la Mirelle.
 

Odakint zajlik az országos tésztacsata, mi meg idebent az internet-dobozban vívjuk a magunkét. Horaszra válaszul pakkerit készítettem csirkéhez köretnek, mire ők – Loriennel összefogva - borjúkarajt körítettek pappardellével.

A tésztavilág egyik legbizonytalanabb műfaja a tészta, mint köret. Vajon melyik húshoz, milyen tészta illik köretként? Jobb-e vagy legalább olyan jól működik-e, mint a rizs, illetve a krumpli. A bélszínhez pl. nagyon jól működött a fodros nagykocka.

És itt a recept leírva >>>www.bbc.co.uk/dna/h2g2/A467741

Köszönet érte Olgicsq-nak.

A hidegre való tekintettel egyre jobban izgatnak a kalóriadús fogások. Horasz az első hímnemű bloggerünk, tőle eddig még nem idéztünk, de ennek a hús+pasta kombónak nem tudtunk ellenállni.

Az utolsó klasszikus receptem. Pár éve Máltán jártunk és az derült ki, hogy az egész szigeten nem tudnak egy rendes ételt elkészíteni, csak a legbüdösebb, zsírosabb kikötői kajáldákban. Ennek a jellegzetes fajta büfének a legérdekesebb fogása egy ezüstpapírból hajtogatott tálkában érkező penne volt piros, húsos raguval, a tetején pedig zsíros, sült hájastésztával. A piros, húsos ragu maga volt a kultúrsokk: bolognai ragu arab fűszerekkel.

Pizza pastával? Vagy pizzafeltét tagliatellén? Őrültségnek hangzik, de Dolce Vita bevállalta. Hatalmas rutin és kreativitás kell az ilyen határátlépésekhez.

A legkényesebbnek hitt fűszernövények képesek novemberben feltámadni, mintha csak erre vártak volna. Az én korianderem egész nyáron csak vegetált, most azonba büszkén feszít a barna menta és a teljesen elfeketedett, halott bazsalikom mellett. Fűszeres Eszter a majorannával járt így. Ilyenkor alapmozdulat, hogy gyorsan learatjuk, és feldolgozzuk, hátha egy hét múlva ő is végképp elfagy.
 

A egyszerűség elvarázsol. És sosem tudok ellenállni annak, ha valaki a tésztareceptekben tényleg a legnemesebb minimumot keresi. Mint pl. Reni ebben az alapreceptben.
 

Az első bonyolultabb Vomberg-recept a Gyermelyi szakácskönyvéből, amit volt merszem elkészíteni, és hát nem is sikerült valami fényesen.
 

Az eső tehet erről az ételről. A halazás eldöntött tény volt, de Vomberg receptjét mégsem tudtam elkészíteni, mert ahhoz ki kellett volna menni az esőbe zellerért. Így inkább feltaláltam valami újat.