Általános iskolai koncertfellépésen jártam. Mindenki fekete-fehérben, a szokásos dalocskák, versek és hangszeres darabok. Nosztalgikus volt. Természetesen elsősorban a számunkra legfontosabb gyerkőcöt akartuk hallani és látni, hiszen olyan büszkék vagyunk rá. Emlékszem rá, hogy anno én, gyerekként mennyire nem szerettem közönség előtt fellépni és zongorázni. Szavaltam is, énekeltem is, de nem éreztem jól magam közben. Majd amikor édesanyám azt mondta, hogy a szomszéd fiúcska jobban énekel, mint én, akkor már visszafordíthatatlan volt a folyamat: többé nem érdekelt se zenélés, se az ének. Azóta persze felnőttem, és énekelek is. Elsősorban a kocsiban, ha egyedül vezetek. És nem, tényleg nincs hangom. :) De akkor, ott a kocsiban én vagyok a világ legjobb énekesnője. ;-)

Fotó: KockacZukor

Néha kell az egyedüllét. Néha jó kicsit magunkra figyelni és meghallani, amit a belsőnk mond. Bár rohannak a percek és mindig van mit intézni és tenni, muszáj beiktatni néha a beszélgetést önmagunkkal. Erre számomra kiváló az az idő, amikor a konyhában foglalatoskodom. Egy kis zene mellett ellazulok, szinte meditatív állapotban tisztítok és darabolok, és ha már úgy érzem, végre elűztem a napi feszültséget, végiggondolom az engem foglalkoztató kérdést.

Persze van úgy, hogy a korgó gyomrom közbeszól, és huss elmélkedés... :) 

Fotó: KockacZukor

Unokahúgom most nyolc hónapos. A hozzátáplálása csak egy-két hónapja kezdődött. Ahogy az minden baba esetén történik, az anyukája próbálkozott mindenféle zöldséggel, majd később gyümölccsel. Nagyon érdekes volt azt látni, hogy a répát szívesebben eszi, mint a banánt, amivel inkább csak eljátszadozott.

Ahogy a gyerek nagyobb lesz, úgy válik mégis ellenségévé a zöld, fehér és sárga zöldség, de sokszor még a gyümölcs is. Hogyan lehet mégis elérni azt, hogy a gyerkőc megfelelő vitaminszükségletét a szervezete megkapja? Nem vagyok pszichológus, de azt tudom, hogy a gyerek utánozza a felnőtteket. Vagyis, ha a szülők is megeszik a sárga levest, akkor ő is meg fogja. Ha pedig tésztát is lehet benne „horgászni”, akkor máris izgalmas az asztalra került étel. 

Fotó: KockacZukor 

Hozzávalók: 

2 marok Gyermelyi rizsszem tészta 

5-6 db nagyobb méretű répa

4 gerezd fokhagyma

2 fej vöröshagyma

2 dl főzőtejszín

1 db erőleves kocka

1 db petrezselymes leves kocka

2 ek olívaolaj

só, bors

1 tk kakukkfű

2-3 ek almaecet vagy borecet

Elkészítés:

Előmelegített sütőbe tesszük a megtisztított és felaprított sárgarépát, fokhagymát és hagymát, amit  két evőkanálnyi olajjal összeforgattunk. Sütjük kb. 45 percen át 200 fokon, addig, amíg a répa megpuhul és a zöldségek elkezdenek pirulni. Ezt követően a sült zöldségeket egy lábosba tesszük, vizet adunk hozzá, illetve beletesszük a leveskockákat, sózzuk, borsozzuk és beletesszük a kakukkfüvet is. Miután a leves rottyant egyet, turmixoljuk össze az egészet, és adjuk hozzá a tejszínt is. Újra kóstolunk, és újra fűszerezünk. Vizet hozzáadva hígíthatjuk.

Én savanyú levesként szeretem ezt az ételt, ezért minden alkalommal ízesítem ecettel is. 

Nektek milyen rafinált eszközeitek vannak arra, hogy a gyerek megegye a zöldséget is? :)

- KockacZukor -