A legizgalmasabb az olasz kajákban, hogy az egyszerűségben is vannak hihetetlen mélységek. Úgy is lehet egyszerű feltétet létrehozni, hogy az már szinte bonyolult. Dolce Vita a legegyszerűbb paradicsom szószt készítette el bonyolultan, úgy, hogy a végeredmény mégis nemesen egyszerű lett.
Vegyük észre, hogy a magyar pasta-kultúra fejlődik. Ha nem is látványosan, de a kiskereskedelemben kezdenek teret hódítani az egyre érdekesebb, speciálisabb tészták. Hűtött tortellinit és gnocchit már jó ideje meg lehet találni a drágább abc-k polcain, a minap viszont összefutottam egy pár valódi friss hosszútésztával.
A minap bátortalan kísérletet tettünk a thai tészta világának felderítésére. Na nem mintha először ettünk volna thai kaját, de mindeddig meg voltunk győződve róla, hogy leveseken meg currykon kívül mást nemigen érdemes rendelni.
Találtam egy nagyszerű tésztás blogot! Pasta e basta a neve (mit nem értek, de valaki biztos megmagyarázza - tészta és kész?), és nem egy személyeskedő blog, inkább csak recepteket közöl, de azok igencsak szívhez szólóak meg innovatívak és sok személyes invenció is érződik rajtuk! tele vannak izgalmas alapanyagokkal, érdekes eljárásokkal.
Alapvetően nem járok gyerekkel étterembe, ez persze elég maradi álláspont, de könnyen védhető, ha ismerjük a konkrét gyerekeket, akikről beszélek: nem erősségük az egy helyben ülés és a rendes étkezés. De nem vagyok megátalkodott. A múltkor megnéztem a Dining Guide-on, hogy melyik éttermet ajánlják gyerekes ebédre, és ennek nyomán elmentünk a Pastramiba.
A tészták hierarchiájában külön osztályt képeznek a non-standard tészták, melyeknek minden szeme egy kicsit más alakú, és ebből is látszik, hogy emberi kéz műve. Ez persze becsapós lehet, mert lehet, hogy nem is mindegyik más, csak összesen öt forma van, és valójában gép készítette, de a fogyasztónak olyan érzése lesz, mintha.
A tésztakóstolás trükkös műfaj, mert a tésztát működés közben kell megkóstolni, tehát szósszal. Azt viszont úgy kell belőni, hogy ne nyomja el a tészta ízét, sőt kihozza azt.
Véget ért a Magyar Gasztronómiai Egyesület szervezésében lezajlott kétéves, sokfordulós Czifray Versenykurzus. Az utolsó fordulót február 27-én tartották a Gundel Károly Vendéglátóipari Szakközépiskolában. Itt két fogást és egy desszertet kellett gyors ütemben felszolgálnia minden versenyzőnek.
A két év alatt a versenyzőknek a következő témákban kellett bemutatniuk, mit tudnak, mit találtak, mi jut eszükbe: Habart tojás, felfújt, kolozsvári káposzta (Czifray szellemében), tokány, palacsinta, halleves, kolbász, tejberizs, derelye, téli zöldségek, Újházi-variációk, “máglyarakás”. Az utolsó fordulóban az Újházi-variációk menüpont megkövetelte egy helyben készülő tészta alkalmazását - igaz, a tészta fogalmát tágan értelmezték: lehetett gyúrt tészta, galuska, puliszka, bármi.
Részletes, fényképes beszámoló az utolsó fordulóról a Dining Guide-on >>>
A Czifray-tányérok a Dining Guide-on >>>
Eredmények, összefoglaló a Bűvös Szakácson >>>
Most egy kicsit bedurvítottam. Egyrészt a családom képtelen megjegyezni, milyen kolbászt szeretek, másrészt kezdett kicsit elegem lenni azokból a tésztákból, amiket főzök.
Korábbi meggyőződésemmel ellentétben tulajdonképpen indiai módra is lehet pastát készíteni!
Akinek kicsi gyerekei vannak, az tudja, hogy a február nemcsak a legrondább hónapja az évnek, de az a vidám hónap is, amikor a gyerekek mindig megbetegednek. Akinek két gyereke van, az simán otthon töltheti az egész hónapot, mert általában felváltva betegek.
Az amúgy is finnyás, válogatós egyedeknek a láztól, a gyógyszerektől és a betegséggel járó megpróbáltatásoktól teljesen elmegy az étvágyuk, és csak mindenféle rafinált fogással lehet őket evésre bírni. Jó előre meg kell velük beszélni, mi legyen az ebéd – most épp tészta – milyen tészta – lehetőleg többféle összekeverve – milyen feltéttel.
Folytatódik a sztrapacska-sorozat. Most Mirelle talált fel valami korszakalkotót.
Szép emlék Genovából, most került elő a tésztaraktár mélyéből – egy zacskó trofie, a helyi jellegzetesség. A trofie eredetileg tojás nélküli friss tészta, kézzel csavarintott kis giliszták formáját ölti, és Ligurián kívül szinte teljesen hozzáférhetetlen. Ha valaki nem jár arra, az egyetlen esélye, hogy maga gyúr ilyet >>>
Dolce Vita pár napos nápolyi kirándulással lepte meg magát, és rátalált egy olyan tésztára, amiről még sosem hallottunk, pedig logikus, hogy ilyennek is kellett lennie.
A gödöllői Józsa tésztagyár invenciózus kínálata a hétvégi Kézműves Magyar Ízek vásárán. Mindig is mondtam, hogy levestésztában nagyhatalom vagyunk, erre kellene egy kicsit rágyúrni az agrármarketingnek, hogy egész Európa magyar levestésztát habzsoljon. Kár, hogy magam ritkán készítek levest, ezért én se nagyon habzsolom az effélét. Talán ki kellene fejleszteni valami jó zacskóslevest, amit ezerféle tésztával lehetne variálni (szintén benne volna a zacsiban, ahogy a távol-keletiek csinálják).
Most azonban kénytelen leszek levesezni, mert kaptam egy zacskó szárított sertésmáj-gombóc levesbetétet tőlük, és azt kell kipróbálnom. Gyakorlatilag szárított májgaluska - nagyon kíváncsi leszek, milyen lesz.
A közel-keleti mediterrán, illetve zsidó konyha mintha mindig valamiféle Valentin-napra készülődne, a narancs, a keleti fűszerek zsongítanak, szerelmet élesztenek. Fűszeres Eszter narancsos pastát készített: rémálom vagy vágyálom?