Kezdem átvenni a magyar gasztroblogging ritmusát, most is ugyanakkor gondoltunk pont ugyanarra Mirellel, aki maga is egy lazackrémes pasztát készített – kicsit másképp.
 

Nem mindenki néz jó szemmel az extravagáns tésztafeltétekre, ami érthető, hiszen a tészta lényege egyszerűségében és közvetlenségében van, mégis: vannak ilyenek. Az egyik irányzat pl. az oroszos kaviáros, vodkás vonal, ennek alcsoportja a skandinávos lazacos-vodkás. Ezt próbáltam meg lerángatni a földre, egyszerű pastát csinálni belőle.

A Tampopóból már egyszer ágyaztunk be egy spagettis részt, de most kiderült, hogy a japán ramen tésztáról is esik benne szó. Tényleg, szerintetek a Más Tésztának kellene foglalkoznia tészta keleti, meg más egzotikus megnyilvánulásaival is?

Véget ért a tészta-szavazás, és megvannak az eredmények és a nyertesek. Miután végig a bolognai vezetett, nem meglepő, hogy a bolognai lett Magyarország kedvenc tésztája. A magyar bolognaival kapcsolatos döbbenetekről korábban már írtam.
 

Végre egy rendes olívaolaj. Karácsony ürügyén eljutottam Giuseppéhez és vettem tőle egy üveg Montecchiát, amire ő azt mondja „beugró szintű” olívaolaj. Ez tehát az alap. Innen indul az olívaolajok végtelen és változatos világa.
 

Fűszeres Eszter beengedte a konyhába a férjét, aki egy kisesszét írt a férfiak és a főzés kapcsolatáról, majd illusztrációnak egy valóban nagyon alapos krumplistészta-receptet is kínál, valahogy úgy megírva, hogy még kevésbé beavatott férfiak is el tudják készíteni.

Jó sok évvel ezelőtt belefutottam egy receptbe, ami ételsűrítőt írt elő. Le is mentem a boltba, hogy beszerezzem, hosszú keresés után találtam is egy Knorr-feliratú dobozkát, benne valami fura extrudált gilisztákkal, de végül jött valaki, és a fehéredésig szorította a csuklómat, hogy bele ne tegyem, ez élelmiszeripari méreg! Sűríteni mindenekelőtt forralással kell, végső esetben egy kis lisztet lehet szórni. Azóta ehhez tartom magam, de most eszembe jutott még valami: sajttal is lehet szószt sűríteni.

Nagyjából lehet tudni, mit eszünk karácsonykor, szilveszterkor, és ezeket a hagyományokat az emberek tartják is, így nincs könnyű dolga annak, aki ilyenkor tésztával akarja élelmezni a szeretteit. De amikor megláttam az IKEA-ban a svéd jávorszarvas-lasagnet, akkor rögtön éreztem, hogy a jávorszarvas, mint fogalom, tökéletesen illik a karácsonyhoz is – nemcsak a mikuláshoz.

Ráadásul a jávorszarvas híresen jó minőségű hús, zsírtalan, egészséges, és koleszterinben szegény. És, mint az most kiderült: nagyon finom is.

Nemigen szoktam csomagolt kajákról írni, de ez most pozitív élmény volt. Furamód a lasagnet a műanyagtálkában kell betenni a sütőbe és 150 fokon háromnegyed órát sütni. Ezalatt megpuhul, megnő, stb, hogy a végén tökéletes formában lehessen tálalni.

Nem állítanám, hogy soha nem ettem jobb lasagnét, de ez is nagyon kellemes volt: omlós, besamelles, és erősen vadhús ízű – paradicsom talán nem is, vagy alig volt benne. A vadhús izgalmas, lágy, fermentáltnak ható íze nagyon finom és gyerekbarát kombinációt ad a maximálisan barátságos édeskés besamellel. Kellemes ünnepeket!



 

A Tésztacsatában orrhosszal vezet a bolognai spagetti. Ez azért jó, mert ezen mindenki bosszankodhat. Sokan azon sápítoznak, hogy miért egy olasz tészta vezeti a tésztaversenyt, amikor ott vannak a jóféle hazai tészták. De ha elolvassák az oldalon mintaként ajánlott receptet, akkor maguk is láthatják, hogy ennek nem sok köze van az olasz pastákhoz.

Én egy kicsikét lehidaltam, amikor elolvastam. Császárszalonnával kezdődik. Ez annyiban fura, hogy azt hittem, hogy a magyar ember akkor nyúl olasz kajához, ha valami könnyedebbet szeretne enni - de akkor miért tesz bele szalonnát? De olyat, hogy kolbászt tenni a bolognese szószba, na olyat tényleg nem hallottam még. Meg, hogy fahéjat????? Meg TEJSZÍNT? Hát hol élek én, hogy ezekről semmit sem tudtam?

Persze tudom, hogy a bolognai spagetti nem egy olasz kaja. Egy olasz soha nem tenne bolognai szószt spagettire, ez kb. olyan, mintha a mákostésztát cérnametélttel kínálnánk. De azt hittem, hogy a szósz az tényleg bolognai, és most szembesülök vele, hogy nem.

Jó, hajlandó vagyok elfogadni, hogy létezik valami fegyelmezetlen magyar változat a szószra, de ki mondja meg azt, hogy ez pontosan hogy szól? Van erre valami megkérdőjelezhetetléen autoritatív forrás?

Én a magam részéről azt mondanám, hogy a bolognai szósz az egy és oszthatatlan, mint fogalom. Zeller, répa, hagyma, hús, hús, vörösbor, paradicsom. Ha valaki mindenfélét beledobál vagy kispórol, az az ő dolga: magánügy. Persze le is lehet írni, lehet róla beszélni, és ezek szerint azt is lehet, ami most van: felültetni a bolognai trónjára. De akkor hogyan állapítjuk meg, hogy a ebben a vidám k-európai pancsolásban melyik hamisítvány foglalja el az eredeti helyét? Na erre én sem tudom a választ.

Könyörgöm, mondja valaki, hogy próbálta már a bolognait kolbásszal, fahéjjal és tejszínnel, és nem lett semmi baja!

Halloween jócskán elmúlt, de a sütőtök még szezonális, pont elkaptam egy pasta-kompozícióra. A neten talált változatok valahogy nemigen voltak szimpatikusak, ezért a saját utamat jártam.

Most kiderült, hogy a lányok is tudnak durvulni. Renitől megszoktuk a szuper-esztétikus feminimn műalkotásokat, most ugyanebben a stílusban gyilkolásra adta a fejét. Sikítozós homár-poszt.

Beindult a karácsonyi szezon, a Váci utca, akár a Broadway, hatalmas hópelyhek fürdenek a kirakatokból kiömlő lámpafényben, a sarkon a Jingle Bells dallamát nyikorogja egy meghatározhatatlan hangszer, mindenki siet, hogy termékre váltsa a fizetőeszközét. Ebben a háromdimenziós képeslapban egy egyszerű olasz étterem piros kockás terítőivel, ajtónálló Mikulással egészen New York-ias hatást kelt. Kellemes képzelgések közepette lépek be az ajtón.

Hát nem. Mégsem éli túl. Mármint a koriander. Apró levelei lefeküdtek a hideg földre, és szétszórta pici magvait, pedig azt sem láttam, hogy virágzik. Ezek szerint a koriander-pestót már csak jövőre készítem el. A kinyúlt emlékére itt egy kis összefoglaló: mit lehet tudni a korianderről?

A spagetti és a maffia szétválaszthatatlanok. Gasztronómia, kultúra és bűnözés. Nemcsak Lila Füge, Mirelle is elhelyezte a névjegyét ezen az emléktáblán. Clemenza’s spaghetti a’la Mirelle.
 

Odakint zajlik az országos tésztacsata, mi meg idebent az internet-dobozban vívjuk a magunkét. Horaszra válaszul pakkerit készítettem csirkéhez köretnek, mire ők – Loriennel összefogva - borjúkarajt körítettek pappardellével.